„Húsz éve annak, hogy a fővároson kívül elsőként indult egyetemi szintű építészoktatás Pécsett.
Ezt követte a doktori szint, tizenöt éve, amely mára meghatározó műhellyé nőtte ki magát. Itt, Pécsett, Breuer Marcell szülővárosában, a több mint 650 éves egyetemen, Európa Kulturális Fővárosában, az ókereszténység UNESCO által listába vett bölcsőjének helyszínén, a Mecsekalján, a pezsgő város művészeti öröksége és jelene befogadta az új iskolát – az iskola pedig hagyta, hogy átszője az a közeg, amely jelene és jövője” – dr. Medvegy Gabriella, a Pécsi Tudományegyetem dékánjának gondolatai nyitják a közelmúltban megjelent Pécs építészete – Tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap címet viselő tanulmánykötetet. A Balassi Kiadó által jegyzett könyv a kar 2019-es jubileumi programsorozatának keretében megrendezett, P. Szűcs Julianna művészettörténész által szervezett konferencia előadásait foglalja magában magyar és angol nyelven. Egyedisége, hogy egy város mintegy 100 évének építészeti vonatkozásait, ikonikus épületeit jeleníti meg a változó időben, tíz szakmai szerző tollából. Ám a könyv korántsem csak az építész szakmának szól, sokkal inkább a pécsi és magyar lokálpatriótáknak, valamint az építészetet szerető közönségnek.
„A konferencián a szerkesztői, oktatói, kritikusi munkámban szerzett szakmai kapcsolatok alapján tíz előadót kértem fel, hogy mutassák be Pécs elmúlt 100 évének építészetét, bár ennél sokkal korábbra is visszatekintettünk. Medvegy Gabriella dékánnal és Bachmann Erzsébettel, a könyv másik szerkesztőjével törekedtünk rá, hogy megmutassuk: az építészetet érintő folyamatos változások, akár épületrombolások ellenére ez egy nagyszerű, virulens múlttal rendelkező város, amely a történelmi fordulatok ellenére folyamatosan fejlődik. A szerzőink saját korszakuk kiváló kutatói, az építészeti vonatkozások egy-egy érdekes, fontos szeletét jelenítik meg tanulmányukban” – foglalja össze a főbb szerkesztési elveket P. Szűcs Julianna, a kötet szerkesztője, aki maga is több mint tíz éve tanít a doktori iskolában.
A könyvet Sisa József művészettörténész, a Breuer Marcell Doktori Iskola oktatója tanulmánya nyitja A pécsi székesegyház: restaurálás, rekonstrukció, neoromán stílus című munkájával, majd Pilkhoffer Mónika Lakóház-építészet a dualizmus kori Pécsett címmel kalauzolja el az olvasót a historizmus építészetébe. Várkonyi György, a magyar és a nemzetközi avantgárd szakértője A Bauhaus „hosszú árnyéka” Pécsett címmel közöl tanulmányt, amelyet P. Szűcs Julianna Egy kultikus épület, mint Pécs szimbóluma című, a pécsi dzsámiról írt cikke követ. Vadas József iparművészet- és építészetkutató A tulipán-affér – A Pécs Csoport paksi lakótelepe című írása az építész szakmát megmozgató vitát mutatja be, majd Pinczehelyi Sándor grafikus, festő Pécsi Műhely 1970–1972 – Elemek épített környezetben és a természetben című, a képzőművészeti műhely munkájáról szóló írása következik. Borsos Ágnes, a Breuer Marcell doktori iskola korábbi munkatársa Építészet és a változó igények című cikke a kortárs építészet igényrendszerét tárja fel, amelyet Szintén Bianka Pécsi közösség vizuális kommunikációja művészeti eszközökkel – A PTE Műszaki és Informatikai Kar LAKNI KELL 2019 programsorozatának története című tanulmánya követ. Getto Tamás Pécs, víz-vízió címmel a víz építészeti vonatkozásairól közöl írást, míg Medvegy Gabriella Új feladathoz – új épület – Az É81 mint a változó hallgatói attitűd megvalósult konstrukciói címmel a 21. század oktatói igényeit messzemenően kielégítő doktori iskola új épületét mutatja be.
„A pécsi dzsámi története visszanyúlik a késői római korig, és a közelmúltig folynak munkák ezen az épületen, ez a folyamatosság utal a könyv alcímére: Tegnapelőtt, tegnap, ma, holnap. A pécsi dzsámi látszólag három idősíkot mutat, a török kort, a dualizmus kori freskókat, illetve a római iskola építészetének kései példáját. Hosszú jelenlét-története van, és minden kor rajta hagyta a keze nyomát. A magyar történelemben sokszor olyan korszakok követték egymást, amelyek kiirtották az előző korszak írmagját is, ez pedig sok épületen meglátszik. A konferenciával és a könyvvel is azt akartam megmutatni, hogy minden dózer ellenére ez egy folyamatosan létező város” – fogalmaz P. Szűcs Julianna.
„A kötet megszerkesztésével az volt a célunk, hogy új perspektívák, nézőpontok merüljenek fel az olvasóban Pécs építészetével kapcsolatban.
Bár tudományos igényességgel állt össze a könyv, azonban a tanulmányok nem csak az építészeknek szólnak. Egy időtengely mentén gyűjtöttük össze a tartalmakat, amelyek az iskolaválasztás szempontjait is szem előtt tartották, illetve mérvadó pontokat találtunk meg a közlők számára is” – mondja dr. Medvegy Gabriella, a PTE MIK dékánja.
Medvegy Gabriella, a PTE MIK dékánja
„Pécs építészete haladt a korral, habár azt is tudjuk, hogy a századfordulón markánsan jelentek meg az éppen aktuális trendek.
Nem ragadt meg a szecesszió, inkább a klasszicista historizáló építészeté volt a főszerep, amelynek a Zsolnay-gyár volt az epicentruma. Az akkori közízlést tükrözte a város fejlődése, ezt a szép ívet a világháború törte meg. Pécshez köthető a Bauhaus, amelynek ma is megvannak a helyi épületei, ez is mutatja, hogy Pécs egyedi kultúrkör – ezt tükrözi vissza a könyv is. Identitás szempontjából mondhatjuk, hogy lokális, egyben holisztikus is, hiszen nemzetközi kontextusban is érthető a Pécs építészete című tanulmánykötet” - hangsúlyozta a dékán.
