Bonis bona díjat kapott Balogh Gábor a PTE KTK Vezetés- és Szervezéstudományi Intézetének adjunktusa. Munkájáról, a tehetséggondozásról és az aikidóról beszélgettünk.
Milyen tehetségekkel találkoztál az egyetemen?
Sokszínű tehetségekkel találkoztam már. Itt, a pécsi közgázon nemcsak üzleti és tudományos beállítottságú tehetségek vannak, hanem olyanok is, akik a zenében vagy a sportban tehetségesek, akár világbajnokok is. Alapesetben a tehetségen azt értjük, hogy a hallgató üzleti szimulációs versenyeken, esettanulmány-versenyeken szerepel sikeresen, TDK-zik, céges ösztöndíjakat nyer el vagy részt vesz a karon működő Simonyi Üzletfejlesztési Központ rendezvényein, de figyelemmel kísérjük a művészeti és a sportaktivitásokat is.
Mit kutatsz?
A tehetségmenedzsmentet. Ez volt a témám a doktori iskolában. Egyéni, szervezeti és regionális szinten vizsgáltam. A tehetségek elvándorlásának következményeit éppen úgy kutattam, mint a tehetségek megtartásának lehetőségeit a szervezetekben, valamint azt is kerestem, hogyan lehet segíteni az egyéneknek abban, hogy felfedezzék a saját lehetőségeiket és kibontakoztassák a saját tehetségüket, és ne kallódjanak el.
Ez mennyire coach tevékenység?
Nálunk háromféle fejlesztő program működik. A Továbbképző Központ, a Simonyi Üzlet- és Gazdaságfejlesztési Központ (BEDC) programja és a kari fenntartásból működő KTK Tehetségpont (Kompetencia és Tehetségfejlesztő Központ), utóbbi kialakításában is részt vettem, valamint a működésében jelenleg is részt veszek. Három képzett coachunk van, és kb. 15-20 aktív mentorunk (én mentorként veszek részt a Tehetségpontban). Tehát nemcsak oktatom a tehetséggondozást, hanem a gyakorlatban is igyekszem segíteni a hallgatóknak. Az elmúlt félévben 300 hallgatónak mértük fel a kompetenciáját. A vezetési és együttműködési készséget, munkakompetenciákat vizsgáltuk. Egy pontgyűjtő verseny is van a hallgatók között. Ha versenyen, tudományos rendezvényen vesznek részt, vagy színházba mennek, azért mind-mind pont jár és aki a legtöbb pontot eléri, az nyer. Ezeket a pontokat lehet sikerpontoknak vagy aktivitáspontoknak is hívni. Úgy gondolom, mindenki tehetséges valamiben, de hogy kiderüljön melyek a kiválósági területei egy-egy hallgatónak, ahhoz sokféle dolgot ki kell próbálnia. A pontgyűjtés arra is jó, hogy mi is tudomást szerezzünk arról, hogy mivel foglalkoznak a hallgatók. Az általuk gyűjtött pontokat regisztráljuk egy adatbázisban (tehetségbank), ezeket beválthatják nyereményekre. A tehetségbankból kirajzolódik a hallgatók tehetségprofilja. Mi az, amire fókuszálnak az alapképzésben, mesterképzésen, a doktori hallgatók honnan szereznek több pontot. Így tudjuk azonosítani a felső 10 vagy akár 1 %-ot, rangsorokat képezhetünk a hallgatók aktivitásai mentén. A verseny nem kötelező. Versenyen kívül is automatikusan bekerülnek a tehetségbankba olyan hallgatók, akik eredményeiről tudomást szerzünk (pl. OTDK helyezettek), és egyúttal fontos, hogy az oktatók az órákon is felfigyeljenek a tehetségekre.
Hétköznapi értelemben a tehetség valami extra képességű embert jelent. Fedeztél már fel ilyen hallgatókat is?
Hihetetlenül jó képességű hallgatókkal is találkoztam már, ahogy olyanokkal is, akik az első években átlagos képességűnek tűntek, de egy kis segítséggel kilőttek, mint az üstökös. Ez az igazán inspiráló tanárként.
És a meg nem értett zseni? Vagy az a típusú ember, aki szociálisan nem tud együttműködni?
Erre vannak a coachok. Aki szerényebb, azt határozottabbá kell tenni, aki nagyobb mellényt hord, őt szerényebbé kell formálni. Népszerű is ez a szolgáltatás a hallgatóknál. Mindenféle problémával meg szoktak keresni minket. Ez az az időszak, amikor még lehet fejlődni, változni. Sokszor meg szoktak keresni mentorként, pályázatírásban, életpálya-terv írásban önéletrajzírásban fordulnak hozzám segítségért.
30 évesen a te pályád már ráállt arra, amit életed végéig fogsz csinálni? Három danos mester vagy, tanítasz a közgázon… Mindenhol van még feljebb, de ez a kettő hogy működhet párhuzamosan?
Ez a kettő erősíti egymást. Ép testben ép lélek alapján működöm. Nagyon fontos, hogy az egyetemi munka mellett legyen hol feltöltődni fizikailag is. A tehetségfejlesztési szemléletet az aikido oktatás közben is használom. Az egyesületem vezetésében és az oktatásban is tudom hasznosítani a menedzsment és oktatás-módszertani ismereteket. Az aikido szellemi, filozófiai háttere ugyanakkor a munkámhoz is sok erőt ad.
Mondanál példát?
A kitartás, teljesítményorientáció, szorgalom, önmagam edzése fizikai és szellemi értelemben, tudatosság és beleérző képesség. Ha jön egy támadás, abba nem beleállni kell, hanem vele együtt mozogni. Vannak az életben is keményebb szituációk- meg kell oldani, ezt próbálom átadni a tanítványaimnak is. Az aikido stílusa inkább dinamikus, rugalmas, sok mozgás és könnyedség jellemzi. Az edzéseken elengedhetetlen a jó hangulat. Az egyetemen is ezt szeretem elérni, mert csak pozitív légkörben lehet fejlődni.
A díjon meglepődtél?
Arról tudtam, hogy a Kar dékánja, Schepp Zoltán és témavezetőm, Farkas Ferencné jelöltek a díjra, de azt nem hittem volna, hogy a több mint 800 jelentkező közül kiválasztanak, a PTE-ről Kósa Balázst és engem. Nagy örömöt éreztem, és a díj megerősítést jelent a munkám további folytatásához, köszönöm a Karnak és kollégáimnak a támogatást, és a sok kedves gratulációt! Úgy gondolom, ez a díj nem csak nekem szól, hanem a Fejlesztési Központoknak és a Kar tehetséggondozási gyakorlatainak, oktatóinak egyaránt.
