Mi a különbség a cyberbullying és a cyber agresszió között? Hogy ismerjük fel? Hogyan segíthetünk az áldozatokon? Ezek a fő kérdések hangoztak el Dr. Arató Nikoletta PSZIESZTA alatt, október 23-án a Civil Közösségek Házában tartott előadásán, melyben saját kutatásait és a nemzetközi kutatások tendenciáit is ismertette az alapok felvázolása után.
“A cyberbullying napjainkban népszerű kutatási területnek számít, a digitális oktatás bevezetésével pedig még inkább középpontba került ez a probléma. A számos meglévő kutatás ellenére azonban továbbra is kérdés, hogy mikortól számít az online agresszió cyberbullying -nak?"- mondta Dr. Arató Nikoletta a PSZIESZTA egyik meghívott előadója.
Az alapok felvázolásától indulva halad végig a cyberbullying-ot érintő problémákon át a kritikákig és végül a megelőzésig. Első lépésként a cyber agresszió került szóba, ami tulajdonképpen a témakör ernyőfogalma. Ez alá sorolódnak az agresszió specifikus fajtái, beleértve az online kortárs bántalmazást. Ugyanis a cyberbullying a kortársak által szisztematikusan megjelenő bántalmazást takarja a virtuális térben. Az offline és online bántalmazás között vannak különbségek. Például
a cyberbullying nem ér véget azzal, hogy a diák hazamegy. Az internet kinyitotta a tereket,
meghosszabbította a valóságot és ezáltal az áldozatok folyamatos kitettségéről beszélhetünk. A weben az anonimitás segíti a bántalmazót, valamint az elérések is sokkal nagyobbak lehetnek, hiszen egy bántó tartalom bármikor letölthető és újra feltölthető. A bántalmazott reakcióit is megszűrt formátumban láthatjuk. Így nem tudhatjuk a hírfolyamunkat pörgetve, hogy az adott szereplő valójában mennyit engedett láttatni az érzelmeiből. Ezek miatt nehézzé válik ennek az esemény felismerése, továbbá ha mégis rájövünk, mivel állunk szemben, akkor ott az új és nehezebb kérdés:
Mégis hogyan segíthetnénk egy áldozatnak?
Sok esetben épp emiatt a kérdés, valamint amiatt, hogy az internet hatalmas és talán lesz más valaki, aki megoldja ezt a problémát, az interneten böngészők szemlélődő szerepet vesznek fel. Nem avatkoznak bele, hiszen ki tudja, lehet, hogy ők maguk is áldozattá válhatnak emiatt vagy egyszerűen nem érzik magukat a legalkalmasabbnak arra, hogy segítséget nyújtsanak. “Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a bűnösök közt cinkos, aki néma.” - fogalmazódott meg az előadáson.
A kutatások folyamán főképp keresztmetszeti vizsgálatok készültek és készülnek napjainkban is. Az egyik fő probléma, hogy a definíciók és fogalmak elmosódnak a tudományos diskurzus folyamán - a közbeszédre pedig ez fokozottan igaz. A kutatási eredmények is ellentmondásosak a már meglévő kutatások eredményeihez képest. Egyik nagy különbségeket okozó jelenség maga az, hogy milyen mérési módszerekkel folytatják a kutatást vagy hogy mikortól számít cyberbullying-nak egy piszkálódás vagy szekálás. Pedig ideje lenne egy átfogó, széleskörű látásmóddal rendelkező kutatást létrehozni. Maga az előadó is ezzel kísérletezik. Dr. Arató Nikoletta kutatásában a szocioemocionális készségeket vizsgálta a bántalmazók, az áldozatok és a szemlélődők részéről egyaránt. Ezek adatai alapján
az elkövetők nagyon hasonlítanak az áldozatokra:
mindkét fél nagyon impulzív, és egyes esetekben alacsonyabb a morális szintjük. Kitettségüket növeli, ha a társadalomból kiszorított marginalizált szereplőkről beszélünk. Az áldozatok sokszor nem rendelkeznek kellően stabil társas támasszal, de a családi kohézió elmosódottsága is megjelenhet nehezítő tényezőként. A zaklatók részéről gyakori a morális önfelmentés és az az elképzelés, hogy az áldozat megérdemli a zaklatást. Itt a kutatók az egyik meghatározó tényezőként az empátia hiányát említik. A szemlélődőket vizsgálva megállapították, hogy a lányok hajlamosabbak segítői szerepbe átlépni magas empátiaszintjük és szociális érzékenységük miatt.
Az előadó továbbá egy etikai dilemmát is megemlített a cyberbullying kutatásokkal kapcsolatban. Ugyanis komoly kérdést vet fel az, hogy egy kutató mikortól kellene, hogy a folyamatba avatkozzon. Dr. Arató Nikoletta szerint a meglévő tudás birtokában
fontos, hogy a megelőzés is a kutatók célja legyen.
Egyébként ő maga is tart iskolákban edukációt és érzékenyítést: hatásos módszernek tartja, ha megmutatja azt, milyen az áldozat cipőjében lenni.
Egy korábbi előadás felvétele:
