40 milliót gyűjtött össze a PTE Klinikai Központ Gyermekklinika kis pácienseit segítő pécsi Nevetnikék Alapítvány. A céljuk egy, a klinika közvetlen szomszédságában lévő ingatlan megszerzése volt, mely megkönnyíti majd a munkájukat, szó szerint is közelebb hozza a szervezet önkénteseit a kis betegekhez. A kampányról az UnivPécs is többször beszámolt. Az ország első interaktív mesefalát Pécsett létrehozó szervezet vezetőjét, a 13 éve működő alapítvány fejét, Kőműves Glóriát kérdeztem a részletekről.
Mikor belevágtatok, gondoltad volna, hogy sikerül a kampányotok?
Eredetileg az volt a cél, hogy 6 milliót összegyűjtsünk, hogy egy banki hitel önrészét fedezni tudjuk. A Nevetnikék történetében egyszer folytattunk eddig nagyobb adománygyűjtő kampányt, akkor egy hónap alatt 2 millió forintot gyűjtöttünk. Csak bíztam benne, hogy ha mind beleállunk, elérhetjük a 6 milliót is. Aztán megtapasztaltam, hogy
az önkéntesek mennyire elképesztően sok energiát és időt sűrítenek a kampányba, hegyeket mozgatnak meg- ahogy a klinikán is, amikor beteg gyerekekről van szó. Innentől már tudtam, hogy egy ilyen csapattal semmi sem lehetetlen.
Kikből áll ez a kemény mag?
Az első megbeszélésen, augusztus közepén 25-30 fő vett részt, ők indították el ezt az egészet. Köztük több az egyetemista, akik a PTE-re járnak, de a nagy részük PTE-alumni, akik már munka és/vagy saját család mellett tartották annyira fontosnak a Nevetnikéket, hogy önkéntesek maradtak. Hozzájuk a kampány során további 50 nagykövet csatlakozott, akik között voltak korábbi önkéntesek, orvosok, nővérek… Sőt, olyan egykori önkénteseink is visszatértek, akik már régen nem aktívak, de fontos volt a számukra segíteni a kampányt. Örültünk, hogy volt olyan nagykövetünk is, aki gyerekként, betegként találkozott velünk, majd azóta felnőtt, de nem feledi, milyen volt a Nevetnikék-es önkéntesekkel találkozni a kórteremben.
Hogyan és miért lett a kezdeti 6 milliós célból 40 millió?
A banki hitelhez kellett volna a 6 millió, ez fedezte volna az önrészt, de sem a működésre, sem a felújításra nem futott volna belőle. Azt gondoltuk, hogy egy hónapig kampányolunk, majd később a részcélokhoz kötve folytatjuk. Mikor a bank visszautasított minket, nem maradt más választásunk, mint hogy egy összegben próbáljuk összegyűjteni a ház árát, a renoválási és a működési költségeinket. Két és fél hónapon át ezen dolgoztunk, csak a krónikus osztályokon fekvő gyerekeket látogattuk, kevés játékkészítést vállaltunk. Helyette koncerteket és liciteket szerveztünk, az adománygyűjtésre fókuszáltunk. Most szeretnénk újra a programjainkra, a beteg gyerekek segítésére koncentrálni.
Úgy tudom, a 40 millió nagy része pár ezer Forintos adományból állt össze.
Valóban így van! Főleg magánszemélyektől, illetve családi vállalkozásokból jöttek összegek. A kampány elején kaptunk egy egymilliós adományt, aztán
átlagosan ötezer forintot utaltak az emberek, de úgy, hogy a legkisebb beérkezett adomány 200 Ft volt.
Az utolsó két hétben, amikor nagyon közel volt kampány vége, az átutalt adományok átlagosan tízezer forintra emelkedtek. A kezdeti támogatónk kifejezetten a felújításra utalt további 4 milliót, egy összegben. A helyi képviselők is utaltak egy milliót, de nem politikusokként, hanem magánszemélyekként támogatták a Nevetnikéket.
Mi volt a legnagyobb pofon?
Amikor kiderült, hogy mégsem kapjuk meg a kölcsönt. Valójában az volt fájó, hogy van, aki nem tartja annyira fontosnak ezt az ügyet, hogy akár egy hitellel is, de támogassa. Az is nagy nyomás volt, hogy a házat október 31-ig tudta fenntartani nekünk a tulajdonos, nem értünk rá pár év alatt gyűjteni.
Mi volt a legmeghatóbb adományozáshoz fűződő történet?
Sok ilyen volt… Tudod, az elején megfogadtuk az önkéntesekkel, hogy nem fogunk sírdogálni. Az első, amikor ezt nem bírtuk tartani, az volt, amikor beérkezett az első tízezres felajánlás egy olyan valakitől, aki három évig volt a betegágy rabja, fél éve került ki a kórházból. Az utalás közleményébe annyit írt: „küldöm, mert hálával tartozom nektek, és most ti vagytok bajban.” Értékes személytől kaptuk, ezért is volt az adománya különösen becses a számunkra.
Számomra az is nagyon megható volt, hogy amikor az önkénteseknek elmondtuk a helyzetet, az egyik egyetemista azonnal felajánlotta a párszázezer forintos tartalékát. Ezt egyébként nem fogadtuk el, de az, hogy azonnal úgy reagált, hogy minden tartalékát a célunknak szentelte volna, nagyon jó szimbóluma annak, mennyire fontos minden önkéntes számára, hogy tovább folytathassuk a munkát. Az önkéntesek minden maradék pénzüket bedobták, és minden szabadidejüket a kampányra áldozták. (szipog) Azt éreztem, hogy kizárt, hogy ez a csapat ne tudna összehozni bármit, kizárt, hogy egy ilyen csapat elbukjon egy ilyen ügyben. Tudtam, hogy sikerülni fog, mert az nem lehet, hogy ennyi szív ne nyerjen.
Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki átérezte a munkánk fontosságát és támogatott minket!
Hatalmas hullámokat vetett a kampányotok, még az országos média is felfigyelt a Nevetnikék gyűjtésére. Tényleg egy embert sem vettetek fel csak emiatt?
Egy volt, illetve van. Egy olyan volt betegünk, aki most is lélegeztetőgéphez van kötve, csak felnőtt, így egy felnőtt kórházba került át – ő volt, aki napközben is be tudott segíteni az adminisztrációban. Kevés órában és jelképes pénzért, de a munkája hatalmas segítséget jelentett, büszkék vagyunk rá is.
Mit kell tudni a házról? Miért pont ezt az ingatlan szerettétek volna megvenni?
A ház közelsége a klinikához a munkánk szempontjából nagyon fontos, hiszen itt, a Bajnok utcában koncentrálódik a legtöbb feladatunk. Ez egy romos kis házikó, sok mindent kell felújítani, a teljes villanyhálózatot cserélni kell, szuvas a padló, lyukas a tető, beázik a pince. A felújítás után három szobánk lesz majd, ebből kettő műhely (a Nevetnikék játékkészítő workshopokat tart, a felgyógyult gyerekek egy ilyen körben készült játékokkal teli kincsesládából választhatnak maguknak búcsúajándékot – a szerk.), egy pedig a kórházlátogató önkéntesek képzőhelye lesz. A renoválási összeg kapcsán a gyűjtés során a minimummal számoltunk, hogy el tudjunk indulni.
Több helyen olvastam, hogy a felkészítést emlegeted. Ez mit fed?
Ahhoz, hogy a Nevetnikékes önkéntesek foglalkozásokat tarthassanak a kórházban, két-három hónapos időszakot felölelő képzésen kell bizonyítaniuk és tanulniuk. Van felvételi interjú, sok óra hospitálás, és többféle képzés is: pszichológiai, orvos-egészségügyi ismeretek, illetve alapvető művészeti képzés is. A cél az, hogy 0-18 éves korig bármilyen korú és állapotú gyerekekkel tudjanak foglalkozni. Minden krónikus osztályra külön specifikus képzésünk van. A felkészítés után sem áll le a képzés: a már a gyerekek mellett dolgozó önkéntesek fejlődése érdekében további képzéseket - bűvész, bábos, mesemondó, kézműves, pantomim, stb. – biztosít az alapítvány. A szupervízióknak is ebben a teremben fogunk helyet biztosítani.
Mikor költöztök be?
Márciusig kell kiköltöznünk a jelenlegi, Nyár utcai telephelyünkről. Remélem, a ház addigra lesz olyan állapotban, hogy ott tudjunk dolgozni. Azon leszünk, hogy ez összejöjjön.
