A 2017-ben esedékes és nagy sikerrel megtartott jubileumi megemlékezését (PTE 650) követően újabb jeles évfordulóra készül a Pécsi Tudományegyetem. Az intézmény ugyanis 2023-ban ünnepli az – eredetileg pozsonyi – Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Pécsre költözésének centenáriumát. A PTE vezetése célul tűzte ki a kerek évforduló kulturális és tudományos programokkal színesített ünneplését, ennek érdekében pedig Centenáriumi Programirányító Bizottságot hoztak létre, amely átfogó programtervezettel készül a jubileumra. A Múltból a jövő felé – A modernkori pécsi felsőoktatás első száz esztendeje (1923–2023) című programsorozat egyik kitüntetett eseményeként került sor a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban a Felsőoktatás Trianon után című XVIII. levéltári napi konferenciára.
A megjelenteket Felinger Attila (akadémikus, egyetemi tanár, tudományos és innovációs rektorhelyettes, PTE) köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy a PTE egyik büszkesége az Egyetemi Levéltár, amely ráadásul 2005 óta szaklevéltárként működik. A kutatómunka 2021-től megújult kutatóteremben folyik, az intézmény pedig tavasszal elnyerte a megtisztelő „Év Levéltára” titulust. A rektorhelyettes továbbá Zechmeister László kémikus gondolatait kiemelve hangsúlyozta, hogy egyetlen, közös kultúra van, függetlenül attól, hogy humán- vagy természettudományos szemüvegen keresztül szemléljük a világot.
Felinger Attila, a PTE tudományos és innovációs rektorhelyettese köszöntötte a megjelenteket.
Fotó: Lengvári István
A konferencia első szekciójának elnöki tisztségét Vonyó József, a PTE egyetemi tanára töltötte be. Első előadóként a Centenáriumi Programirányító Bizottság elnöke, Fedeles Tamás (egyetemi tanár, oktatási rektorhelyettes, PTE) mutatta be a 2021 és 2023 között megvalósuló programsorozatot. A múltból a jövő felé – A modernkori pécsi felsőoktatás első száz esztendeje (1923–2023) című előadásában a projekt ütemezése mellett az évforduló főbb kulturális, tudományos terveibe engedett bepillantást, melynek keretében ismertette a már megvalósult eseményeket is.
A centenárium egy széleskörű, összegyetemi vállalkozás, amelyben szerepet vállal a PTE valamennyi kara, az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat, a Doktorandusz Önkormányzat, Pécs városa és a püspökség, valamint a PTE Egyetemi Levéltár és a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont is. A program során fókuszba kerül a pécsi bölcsész-, orvos- és jogászképzés, hiszen e három oktatási ág indult útjára Pécsett 1923-ban.
Fedeles Tamás,
a PTE oktatási rektorhelyettese
és a Centenáriumi Programirányító
Bizottság elnöke
Fotó: Lengvári István
Fedeles Tamás a már megvalósult események közül a fennállásának 25 éves jubileumát ünneplő Janus Egyetemi Színház egy, az egyetem költözésével foglalkozó darabját, valamint a PTE Erzsébet-bor szüretét (2021. szeptember 24.) emelte ki.
Második előadóként Kaposi Zoltán, a PTE Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára kapott szót. A professzor Pécs gazdasági helyzete az 1920-as években című előadásában Pécs dualizmuskori gazdasági helyzetét bemutatva érzékeltette az első világháborúnak, valamint az azt lezáró békeszerződésnek a városra gyakorolt hatását. A Mecsek lábánál fekvő város 1850 és 1918 között a Monarchia gyorsan fejlődő, prosperáló, iparosodó közösségei közé tartozott. Pécs a regionális nagyvárosok (Kaposvár, Nagykanizsa) mellett is kiemelkedően gyors gyáripari fejlődésről tett tanúbizonyságot. A háború, és különösen a szerb megszállás időszaka azonban alapvetően húzta keresztül az addigi fejlődési ívet, a drávántúli területek elcsatolásával pedig fontos kereskedelmi kapcsolatokat vágtak el.
Ennek ellenére a népességnövekedés és a kisipar tekintetében a Horthy-korszak első évtizede jelentős fejlődésről tanúskodik, és egy évtized elegendőnek bizonyult arra, hogy a kisipar, az agrárium és a szórakoztatás (sport, mozi, színház) terén a város sikeresen konszolidálódjon és megteremtse a gazdasági és infrastrukturális hátteret az 1923-ban ide helyezett Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem számára.
Kaposi Zoltán, a PTE Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára
Fotó: Lengvári István
Molnár László, a Semmelweis Egyetem Központi Levéltárának levéltárvezetője a budapesti orvosképzés meghatározó alakjainak 1920. december 23-i tanácsüléséről adott elő. A tanácskozás résztvevői között olyan meghatározó egyéniségeket találunk, mint például Davida Leó, Imre József, Pekár Mihály, Reuter Camilló, Heim Pál, Kenyeres Balázs, Lenhossék Mihály, Hoór Károly, Bársony János és Kuzmik Pál. Emellett a hallgatóság betekintést nyerhetett a korabeli budapesti élet nehézségeibe is (spanyolnátha, Trianon-sokk, román megszállás, megalázottságérzés, háborús veszteségek). Az ülés legfontosabb témái között pedig elsősorban a frontról hazatérő katonák továbbtanulásának elősegítését, illetve – ennek érdekében – a hadkötelezettséget valamilyen okból nem vállaló hallgatók számának korlátozását találjuk.
Kovács Adrienn, jelenleg a Maynooth University (National University of Ireland, Maynooth), korábban a PTE Egyetemi Levéltár munkatársa Az Erzsébet Tudományegyetem és a két világháború közötti kulturális diplomácia című előadása során az intézmény kulturális kapcsolatai közül az egyetemi programokat és eseményeket, a díszdoktori címadományozásokat, illetve a külföldi utakat emelte ki. Az 1920-as években az orvosi kar 11, a jogi kar három, míg a bölcsészkar hat konferenciameghívást kapott. A következő évtizedben az egyetemi tanácshoz 19 meghívó érkezett különböző ünnepségekre, míg az orvosi kart 45, a jogi kart öt, a bölcsészkart pedig 26 tudományos tanácskozásra invitálták. Díszdoktori címeket adományoztak például Pietro Fedele (1873–1943), Carl Heinrich Becker (1876–1933), Lord Rothermere (Harold Sidney Harmsworth, 1868–1940) és Esmond Harmsworth (1898–1978), valamint Fredrick Leweleyn-Jones (1866–1941) számára. Mindemellett külföldi nyelvi lektorokat fogadtak (olasz, német, finn, horvát, szerb, francia, orosz nyelvből), illetve a hallgatók külhoni részképzése is lehetségessé vált Ausztria, az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország vagy éppen Svájc felé.
Vajda Tamás
az SZTE Egyetemi Levéltárának
levéltárvezetője
Fotó: Lengvári István
A második szekció elnöki tisztségét a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának levéltárvezetője, Batalka Krisztina töltötte be. Vajda Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Levéltára levéltárvezetőjének A kolozsvári egyetem Szegedre kerülése: politikai egyeztetések és szervezési folyamatok 1919–1921 között címet viselő előadásából kiderült, hogy Szeged már a 19. században szeretett volna egyetemi várossá válni. Ezt a 18. században bölcsész akadémia, majd a 19. században jogi akadémia létrehozásával igyekeztek előkészíteni, a 20. század előtt azonban mégsem alakulhatott Szegeden egyetem.
Szeged egyetemi várossá válása a trianoni döntések következményeként, az 1920-as évekre fordulva vált újra aktuálissá. Végül, a helyi orvosok tiltakozása ellenére, ám gróf Teleki Pál és a városvezetők nyomására a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegeden folytathatta működését.
Bár a tanárok elszállásolása annak ellenére is sok fejtörést okozott a városnak, hogy azok többsége ingázó oktató volt, az intézmény szilárd alapokra és támogatásra lelt a Tisza-parti városban, és immár egy évszázados múltra tekint ott vissza.
Osváth Zsolt főlevéltáros
Fotó: Lengvári István
Az előadások sora Osváth Zsolt (főlevéltáros, SE Központi Levéltár) „A mi értékeink” – A szegedi tudományegyetem Diákvédő és Diákjóléti Irodája sajtómegjelenései 1923–1928 című prezentációjával folytatódott. A főlevéltáros mindenekelőtt ismertette, hogy a felsőoktatási intézmények korabeli sajtómegjelenései között arányában a főváros részesedése kiemelkedő (72%), ugyanakkor a szegedi intézmény is jelentős szeletet képvisel (17%), míg a többi vidéki intézmény együttesen is kevesebb médiareprezentációt vívott ki magának (11%). A szegedi egyetem pedig nem csupán e téren, hanem a diákjóléti intézkedésekben is példásan helyt állt. A helyi cégektől érkezett támogatásokból, illetve az egyetemi forrásokból létrehozott szociális alap kezeléséért a Diákjóléti Iroda és annak vezetője, a karizmatikus Szandtner Pál jogászprofesszor felelt.
Az Iroda sikerességét jól mutatja, hogy évről évre 200–400 hallgató rendszeres támogatását tudta biztosítani, sőt volt olyan esztendő, amikor az 1109 egyetemi hallgató közül 742-en részesültek folyamatos anyagi támogatásban.
Jóllehet a Szandtner vezette Irodával szemben is kimutathatók ellenséges hangvételű felszólalások, a szervezet érdemei között kiemelendő, hogy a korszakban a hallgatók mintegy 35%-át tudta folyamatosan segélyezni.
Zsidi Vilmos, a Corvinus Egyetem Levéltárának levéltárvezetője egy, a köztudatban kevéssé ismert közgazdászprofesszorról tartott előadást. Jóllehet gróf Teleki Pál mellett emlékezete háttérbe szorul, ifj. Erődi-Harrach Béla (1882–1956) közgazdász kiemelkedő egyetemi pályafutással büszkélkedhet, akinek előmenetelében természetesen szerepet kapott támogató családi háttere is. Apja id. Erődi-Harrach Béla nyelvész-földrajztudós, míg nagynénje, Ruttkayné Kossuth Lujza Kossuth Lajos testvére volt.
Ifj. Erődi-Harrach egyik, 1920-ban megírt művében (Közgazdasági egyetem) már kívánatosnak vélte egy, a közgazdasággal foglalkozó felsőoktatási intézmény alapítását.
Egyetemi pályafutása mellett az Újpesti Főiskolai Szociális Telep igazgatója is volt 1912–1949 között. A professzort 1944-ben túszként hurcolták el Mauthausenbe, visszatérését követően 1948-ig tanított, majd 1956 januárjában hunyt el.
Rozs András, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárának nyugalmazott főlevéltárosa
Fotó: Lengvári István
A konferencia záróelőadását Rozs András, a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárának nyugalmazott főlevéltárosa tartotta A Turul Szövetség ideológiai irányvonalának változásai, 1943–1944 címmel. A bajtársi szervezetek eredetéről szólva az előadó kiemelte, hogy a szervezetek a korszak sajátos intézményei, a német Burschenschaftok mintájára jöttek létre. Magyarországon két nagyobb bajtársi szövetkezett alakult: a Turul Szövetség és a Foederatio Emericana katolikus szervezet. Rozs előadásában választ adott a turulmadár eredetével kapcsolatos dilemmákra, ismertette a Turul Szövetség struktúráját, valamint annak belső ellenzékét. Kortárs beszámolók alapján kiemelte, hogy a Turul Szövetség (legkésőbb) a nácizmus magyarországi megjelenésekor felismerte, hogy feladata a nácizmus és a fasizmus elleni harc, emellett korábban, szervezetében is képes volt megteremteni az antifasiszta ellenzéket.
