A vegetáriánusokról a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy csak salátát esznek meg szóját, vagy folyton éheznek, de ez badarság. A sok vega irányzatban az a közös, hogy nem fogyasztanak olyan ételt, amely egy állat megölését igényli. Miért lesz valaki vega? Mit eszik? És miért jó ez?
Ha nem egészségügyi okai vannak, akkor egy döntés eredményeképpen lesz valaki vegetáriánus (de ez csak egy gyűjtőfogalom). Vannak, akik számára a hal még befér a vega táplálkozásba, mások tojást, tejet még fogyasztanak, de a vegánok már a mézet sem ennék meg, mert állati eredetű, ám van csak nyers kosztot megengedő irányzat, sőt olyan is, amely a gabonaféléket nem javallja. Létezik vallási alapokon nyugvó vega irány, akad etikai alapú – Ne ölj! -. Gyakran világnézetre épül a vegatarianizmus: minél kevesebb szenvedést okozzunk más élőlényeknek (egy érzékletes példa: megnyúzzanak-e a bőr cipőd miatt egy állatot, vagy elég a szövet felsőrész). A húsevők időnként vega-agressziónak minősítik az ilyesmi kérdésfelvetést, hát még azt, amikor koncentrációs táborokhoz hasonlítják a vega-aktivisták a marha- és sertéstelepeket, mivel eléggé elborzasztó képeket láthatunk az ipari állattenyésztésről, aki ezzel szembesül – húsevőként – akár egy-két napig nem eszik húst (aztán nem néz oda és eszik tovább).
A vegetarianizmus egészségügyi hatásáról is megoszlanak a vélemények – melyik aminosavat lehet pótolni, melyik vitamint nem. A vitáktól függetlenül egyre több vega él Magyarországon is (mi sem mutatja jobban, mint az élelmiszerboltok kínálata). Amin érdemes elgondolkodni – nem csak az egyén szintjén, hanem intézményeknek, környezetvédelmi szervezeteknek, kormányoknak – az annak a kimondása, hogy a jelenlegi zöld mozgalmak egyértelműen ki kell hogy álljanak a vegetarianizmus valamely formája mellett (hacsak nem egy húskereskedő támogatja őket), vagy minimum a húsfogyasztás önkorlátozását kell propagálják – a keresztény kultúrkörökben egyszerű lenne a „tényleg” húsmentes péntek. Miért? A klímaváltozást és a globális felmelegedést a magas széndioxid kibocsátás mellett a metán is okozza (kisebb mennyiségben van jelen a légkörben, viszont 20-szor gyorsabban melegít, mint a széndioxid). Honnan származik a metán? A kőolajtermelésből és a mezőgazdaságból. A kérődzők emésztés közben szépen termelnek ebből a gázból (büfögnek, szellentenek, s bocsánat a finomabb lelkektől, de a trágyájukból is árad). A földön 2021-ben 1 milliárdra tették a tehenek lélekszámát, ezzel az üvegházhatást kiváltó gázok úgy 18%-át termelik meg, nem is beszélve a húsfeldolgozásról, a vízigényükről, s arról, hogy mennyi gabonára van szükség egy kiló hús előállításához, s mekkora gondot okoz a trágyájuk feldolgozása. Ahogy növekszik az emberiség lélekszáma, s ahogy mindenki (na jó, nem mindenki, csak sokan) arra vágyik, hogy úgy éljen, mint egy amerikai, úgy azzal kell szembesülnünk, hogy ha mindenki csak azon a nívón fogyasztana, ahogy mi, itt, Magyarországon, akkor több mint két és fél Föld (bolygó) energiájára lenne szükség. Föld pedig csak egy van. Ahogy a lufi is ki tud pukkanni, úgy ez a fenntarthatatlan fejlődés is korrigálásra szorul. Ennek része az iparban bekövetkező zöld fordulat – sok mindent még csak zöldre festettek – a közlekedésben, az energiatermelésben is látszik, hogy már elkezdődött valami, és a mezőgazdaságban, sőt a gasztronómiában is változtatnunk kell. Ahogy egyre kiszámíthatatlanabbá válik az időjárás, úgy nőnek a növénytermesztők és az állattenyésztők költségei is. A hús egyre drágább termékké fog válni, az, ahogy ma egy átlagember étkezik, a jövőben luxus lesz. Egyre kevesebb ivóvíz jut egy emberre a Földön, miért? Mert a számában növekvő emberiség ivóvízfogyasztásának több mint kétharmadát a mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés igényli. Így érthető, hogy pazarlás az előállított gabonát állatokkal megetetni (termőföldből sincsen végtelen sok), mert az kevésbé hasznosul számunkra, mintha mi ennék meg.
(A kép forrása: Wikipédia)
A nagy-, vagy inkább a dédszülők még tudnának arról mesélni, hogy régebben nem minden nap ettek az emberek húst. Illyés Gyula Puszták népe című írása ezen a téren döbbenetes olvasmány lesz, hogy miként étkeztek száz éve a szegény emberek ebben az országban (hagymát enni magában lehetséges?). Mert nem születhet mindenki a Rotschild családba! Én a magyarországi németek (svábok) száz évvel ezelőtti konyhájával foglalkoztam. Hétköznap bab, káposzta, tészta keverékére épült és az idényzöldségekre természetesen. Kis kolbászvég, pirított szalonna azért akadt zsírozóként, de húst főként hétvégén ettek és ünnepi alkalmakkor. Ebbe az irányba haladunk most is – tetszik, vagy nem tetszik, a folyamat elkezdődött.
