A játék, vagyis az egyik legősibb és legemberibb tevékenység köré szerveződött a PTE Művészeti Kar Formatervezés Tanszék Játék Tér című kiállítása. A tárlatot március 22-én Nagy Márta professor emerita nyitotta meg - erről egy lapzárta miatt sajnos lemaradtunk. Viszont a kiállítás 4-ig még megtekinthető! A játékokat Karsai Zsófia tanítványai alkották.
Minden társasos ismeri azt az érzést, amikor nem lehet rendesen elpakolni a játékot, folyton azon kell morfondírozni, hogy vajon megvan-e még minden golyócska, kockácska, figurácska. Amikor egy, a játék méretéhez képest hatalmas dobozban csörög-zörög és keresi önálló mozgáspályáját egy dobókocka. Vagy éppen fordítva: alig fér el a sok kütyü a csomagolásban, és minden egyes alkatrésznek megvan a maga műanyag tasakja, amit össze kell gyűrni vagy hajtani. Aztán a designolt dobozok sorban a polcon végzik, és bár kezdetben büszkék vagyunk a sorra, később önkéntelenül is rendezgetni kezdjük szerzeményeinket, és az avittá vált dekorok hátrébb kerülnek, hogy lassan belepje őket az emlékezet pora.
A kiállított játékokkal ez sosem történhet meg. Egyszerűen túl szépek ahhoz, hogy az ember elrakja őket.
A Szondi Petra Virág Szoliter és Fox&Geese játékai olyan csodásak, hogy muszáj megsimogatni őket.
A lapított körök teteje nagyon praktikus, hiszen a játékhoz használt golyókat abba lehet pottyantani - és itt már önmagában a hangba, ahogy a fémgolyó a kerámiához ér és tesz egy kört a tálba, mielőtt középen megnyugodna… szóval már ebbe a hangba is bele lehet szeretni. Amikor a játékot elpakoljuk, a lapított gömb tetejével letakarjuk a játékteret. Szerintem nincs olyan ember, aki egyúttal ne simítana végig a felületen. Becsukva is egyfajta
ősvaló, évezredek alatt simára kopott kő, lelkünk legközepében.
Többféle malmot is megalkotott Szula Gergely.
Olyan hangulata van ezekkel játszani, mintha egyenesen az ókorba repülnénk vissza az időben, és egy anyagdarabból vésték volna ki, aminek felületét a játékos önkéntelenül is megsimogatja. A malom oldalába egy praktikus kis fiókocska is került: kihúzni olyan, mintha
egy piramis belsejében tolódna súrlódva arrébb egy hatalmas kőtömb.
A játék egyik verziójában a fiók mélyét vörös bársony keretezi - ősi állat bendője nyeli el golyóbisainkat győzelmünk végén.
Önálló térelemként is funkcionál Karsai Zsófia szolitere. A játék felületén a két játékossal zajló parti esetén két-külön külön lyukba lehet dobni a golyócskákat, amik az ellenfél területének “oldalzsebében” landolnak. A dobást egy győzelmi csörömpölés követi: a szerkezet elnyeli a játékelemet, ami egy zuttyal érkezik az ellenfélhez.
Mindig szerettem volna kipróbálni a macalát: Boda Zsófia alkotása pedig éppen a világ egyik legrégebbi stratégiai játéka. a mázas felületen koppanó kavicsok visszhangoznak a kiállítás terében.
Gordos Zsanett játéka egy zikkuratot idéz fel nekem, a szürke kockákon a fémgömbök a jövőt csillantják meg.
Marcona agyagkatonákat lehet mozgatni a hnefatafl-ban, amit én viking társas néven ismertem. Mákos Gergely
harcosainak nemcsak egyénisége, de súlya is van.
Eszembe jutottak a műanyag 3D-szobrok, amiket a mai trendi játékok során használunk - ezeket hiába festegetik az elvakult gamerek körömlakkal, súlytalanul billegnek a papírtáblák tetején.
A labirintus a világ szimbolikus leképezése, és az, hogy Barani Péter egy gömböt kettéhasítva, két, a bolygó közepén elrejtett útvesztőt mutat meg, kozmikussá tágítja.
Játékos oximoron: a labirintus az idő szimbóluma, a játék maga viszont időtlen és örök.
A tárlat április 4-ig látható a Tanszék Sárga terében, közvetlenül a bejárat mellett.
