Leheletnyi a lelkük legmélyebb mélyéből - ez járt a fejemben, amikor a Verskiállítást megnéztem. A csöppnyi Alma Galériában - a Boltívközben, egy szusszanásnyira a Király utca nyüzsgésétől -
három költő, Dalmai Rozi, Hetesi Júlia és Rónoki Bertalan verseit lehet megnézni, olvasni, tapogatni - sőt, csatlakozni hozzájuk az alkotásban.
A három tehetségnek ez a legelső közös alkotása, de ezt is úgy rakták össze, hogy egyforma is, meg nem is. A becsülettel három falra osztott térben megjelenő versek és dolgok egyszerre sugároznak érzékenységet, nyitottságot, veszteséget, fájdalmat, szerelmet, és egyszerre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Azt érezni - és valóban így van -, hogy nem a tárlat kedvéért ragadtak tollat, a költészettel való kapcsolat mélyebb, erősebb, végzetes.
A triász egyik tagja, Dalmai Rozi anyagai minimalista stílusban olvashatók, egy kivétellel: van egy éjszaka-darabra írt verse, a Horokaleidoszkóp:
…
„a horoszkóp is megmondta
ilyenkor a csalódásba kicsit bele
kell halni
főleg ha már közhelyes
alkoholról és dohányzásról írni
de az égbolt örök
…
Inspiratív formákkal játszik Hetesi Júlia, aki versei közül egyet egy kiömlött kávéfolttá alakított át:
…
„6:50 rohan az idő,
elmúlik minden.
Csak én állok itt,
a pólódban, a konyhakövön.”
A térben írásra ösztönző tárgyak is vannak a kiállításon, melyeket Rónoki Bertalan tett ideiglenes közkinccsé: az írógépeknek tapintható a története, ami persze nem olvasható, de talán kevés is lenne erre néhány mondat. Ahogy Rónoki Bertalan haiukja szól:
„az élet túl szép
ahhoz, hogy három sorba
belezsúfoljuk.”
Egy teljes falrészt szenteltek azoknak a szövegeknek, melyeket az ide érkezők hoznak vagy akár ott írnak. Hogy a kiállítás része legyek magam is, én is hagytam ott valamit - mikor számolgattam a szótagokat az ujjaimon, meg is jegyezték: „haikut ír”.
A három szerző kiszabadította a verseket: a falakon, dekorelemként, installációként furakodnak belénk, és még útravalóul is jut egy-egy a zsebünkbe.
De akár beleülhetünk a tárlat közepébe, lehetünk egy pár percre költők úgy, hogy a kirakat előtt elsuhanó emberek látják is, meg nem is, hogy mi születik.
A különleges tárlat a Költészet Napján nyílt, de ezen a héten még látogatható.
