Hetek óta teszi közszemlére Amber Heard és Johnny Depp (volt) házastársi szennyesét. Nem éppen makulátlan: alkohol, drog, függőség, megcsalás, és nem utolsó sorban párkapcsolaton belüli erőszak és bántalmazás áll a két színész között zajló per mögött. Az egészet a számunkra fura amerikai bírósági rendszer miatt élőben lehet követni a YouTube-on, és minden egyes tárgyalási nap után újabb és újabb mémek és vicces videós összefoglalók látnak napvilágot. Mivel egyrészt az élő közvetítés - akarom mondani: a bírósági per - éppen szünetel (Valószínűleg május 16-án folytatódik majd - a szerk.), másrészt tudományos szemszögből kevesen közelítik meg ezt a témát, feltettük egy szakembernek azokat a kérdéseket, amelyek a per kapcsán talán többeket foglalkoztatnak - nem állásfoglalásként. Kérdéseinkre dr. Meskó Norbert (PTE BTK) válaszolt.
Feltűnt, hogy a per kapcsán az nem téma, hogy - ha elfogadjuk azt, hogy Depp az áldozat - a színész tehet arról, hogy a felesége bántalmazta. Vagyis ha egy nőt bántalmaz egy férfi, akkor általában előkerül az áldozathibáztatás. Fordított esetben ez miért nincsen így?
Ez jó kérdés, de elég összetett rá a válasz.
Az áldozathibáztatás önmagában is bonyolult, nehezen megérthető jelenség.
Egyrészt általában felzaklat bennünket, ha megtudjuk, hogy az emberek bántják egymást (főleg, ha párkapcsolati partnerekről van szó, akiknek elvileg szeretniük kellene egymást) és magyarázatokat gyártunk, hogy jobban érezzük magunkat. Egy átlagos családi bántalmazás helyzetben a környezet (családtagok, barátok, munkatársak, szomszédok) hallanak néhány részletet, és azt gondolják, hogy ők tudják, hogyan lehetne legjobban megoldani a problémát. Gyakran mondják az áldozatnak, hogy hagyja el a bántalmazót, ami persze egyáltalán nem egyszerű. Viszont, ha ez nem történik meg, akkor az ilyen tanácsot adó barát, szomszéd (vagy akár segítő szakember is) kifejezetten frusztrálva érezheti magát. Ennek pedig köze lehet ahhoz, hogy a kialakult helyzetért paradox módon az áldozatot tegyék felelőssé (pl. „Én megmondtam, hogy váljál el tőle! De te nem tetted. Úgy látszik, magadnak kerested a bajt.”).
Másrészt, már gyerekkorunktól kezdve alkalmazunk egy másik torzító magyarázatot is a világban tapasztalható bizonytalan, feszültségkeltő, félelmetes dolgokkal való megküzdéshez. Ez a magyarázat
abból a téves, önnyugtató felfogásból indul ki, miszerint a világ igazságos és mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ez a torz következtetés a felelős azért, hogy képesek vagyunk azt hinni, az áldozat magának okozta a bajt.
A kutatók számos bizonyítékot találtak, hogy ez a hamis gondolkodás mennyire áthatja a hétköznapi életünket. Egy vizsgálatban például az résztvevőknek egy nőt kellett megfigyelni, aki feladatokat oldott meg, és áramütést kapott, amikor hibázott. A résztvevők utána kritizálták a nő megjelenését és személyiségét, és azt mondták, hogy megérdemelte az áramütéseket.
De azt hiszem a konkrét kérdésre még nem is válaszoltam... Kezdjük azzal, hogy a családon belüli erőszak női és férfi elkövetőinek kockázati profilja sok tekintetben hasonló, de van néhány markáns nemi különbség is. A nőknél nagyobb valószínűséggel fordulnak elő bizonyos mentális egészségügyi problémák és személyiségzavarok, valamint trauma és bántalmazás (beleértve a gyermekbántalmazást, a szexuális erőszakot és a családon belüli erőszakot), és kisebb valószínűséggel élnek vissza alkohollal vagy vesznek részt nem erőszakos bűncselekményekben. A női elkövetők nagyobb valószínűséggel használnak fegyvert, mivel általában kisebb a testi erejük a férfiakénál. Ezért kevésbé valószínű, hogy megfojtják, megütik vagy megrúgják az áldozatukat. Az általuk okozott sérülések így inkább a fegyverhasználat miatt keletkeznek. Fontos különbség a férfiak és nők által elkövetett családon belüli erőszak között, hogy a nők nagyobb valószínűséggel alkalmaznak önvédelmi és megtorló erőszakot, azaz olyan erőszakot, amelyet arra használnak, hogy megvédjék magukat és másokat (pl. a gyerekeiket) a bántalmazó partnertől. Mindezek tükrében azt gondolhatnánk, hogy a nők által elkövetett családon belüli erőszak férfi áldozatát azért nem hibáztatják általában (szemben a női áldozatokkal), mert az emberek alapvetően igazat adnak az ilyen védekezésből elkövetővé vált nőknek.
Mitől lehet az, hogy az emberek úgy általában nem hiszik el, hogy egy nő bántalmazó lehet?
Ennek több oka is lehet. Egyrészt a korábbiakban láttuk, hogy a női elkövetők motivációja főként az önvédelem vagy a rajtuk esett bántalmazás és erőszak megtorlása, szóval ezek inkább reakciónak tűnnek, amelynek célja nem elsősorban a másik megalázása, megtörése, elbizonytalanítása, ahogy az a férfi elkövetőknél általánosabb. A nők és a férfiak – ha általánosságban szemléljük a két nemet – egyszerűen különböznek fizikai erejükben, testfelépítésükben, motivációikban, indítékaikban és céljaikban. Egy átlagos nő egyszerűen kevésbé agresszív és erőszakos, különösen a nyílt fizikai agresszió tekintetében, mint egy átlagos férfi. Persze, egy nem átlagos nő, mondjuk egy MMA (kevert harcművészetek) ketrecharcos nő jóval izmosabb, agresszívebb és technikásabb lehet a pályán, mint egy átlagos férfi. A lényeg, hogy a férfiak a nőkkel összehasonlítva sokkal kevésbé követnek erőszakos cselekedeteket és ez alól a családon belüli erőszak sem kivétel. Valószínűleg ez lehet az egyik oka annak, hogy
a nőkről kevésbé hisszük el, hogy ilyet tennének.
Minden esetben gyermekkori trauma áll annak hátterében, ha valaki bántalmazó társat választ vagy elvisel?
Ezt nem tudjuk pontosan. Ahhoz valószínűleg meg kéne vizsgálni minden esetet. De komolyra fordítva: ez is egy igen összetett probléma, hiszen a családon belüli erőszakot átélt gyerekek és fiatalok később nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is áldozatok vagy elkövetők, mint akik nem tapasztaltak bántalmazást a családjukban.
Az ilyen gyerekkori élmények bonyolult pszichológiai problémákhoz vezethetnek. Ilyen például a poszt-traumás stressz zavar, amelynek tünetei az állandósult szorongás és félelemérzés, az akaratlan emlékbetörésnek a traumát okozó helyzetről (nappal vagy akár álmokban is), és a külvilágtól való elvonulás, bezárkózás. A másik ilyen a traumával kapcsolatos bűntudat érzése, amelyet gyakran akkor élnek át az érintettek, miután felnőttként családon belüli erőszak áldozatává válnak. Ezek a kedvezőtlen hatások még kiegészülhetnek a problémákkal való maladaptív (rossz) megküzdési stratégiákkal. Egyszóval igen,
a gyerekkori traumák átélői között sokkal nagyobb arányban vannak olyanok, akik felnőttként bántalmazó párkapcsolatba kerülnek bele.
Ezen a tárgyaláson csak úgy röpködnek a mindenféle állapotleírások... A jog figyelembe veszi-e a perben lévők pszichológiai állapotát? (Szerintem mindkettőnek pszichológusi segítségre lenne szüksége.)
Erről a jogot kéne megkérdezni. Egyébként meg attól függ. Ha felmerül, hogy a vádlott cselekvőképességében korlátozott, vagy tettei következményének reális megítélésére alkalmatlan állapotban van vagy volt, akkor ezt valószínűleg ki fogják vizsgálni egy vagy több szakértő segítségével. De azok a „diagnózisok”, amiket a perben mostanában hallani lehetett (pl hogy Amber Heard bordernline és hisztrionikus személyiségzavarral küzd) valószínűleg elgondolkodtatják az esküdtszéket, hogy azzal kapcsolatban, hogy Johnny Deppnek most igaza lehet és a volt felesége bántalmazta őt...
via GIPHY Mi a véleményed erről a perről? Sokan azt mondják, hogy sokat árt azoknak - a jellemzően nőknek - akik párkapcsolati erőszak áldozatai.
Amikor egy ilyen erőszakos eset napvilágra kerül, megdöbbentő dolog történik. Felszínre tör a felháborodás, de ez gyakran minden fél ellen irányul, beleértve az áldozatot is.
Johnny Depp és Amber Heard ügyében nem világos, hogy ki a hibás, vagy hogy pontosan mi történt,
de Heard vádaskodásaiban azt állítja, hogy ő az áldozat. Egy kutatásban, amit a botrány kirobbanása óta folytattak és a nyilvánosság reakcióit elemezték (közösségi oldalak bejegyzéseit és kommentjeit), azt találták, hogy négyszer annyian támadták Amber Heard-et, mint Johnny Depp-et.
via GIPHY Az kommentelők leginkább ítélkeztek, szarkasztikusak és dühösek voltak mind Deppre és Heardre, mind a kommentelő társaikra. A hozzászólások több mint 37 százaléka kifejezetten Heardot hibáztatta vagy támadta: az emberek egyszerűen megkérdőjelezték a történetét, hitelességét és jellemét. A kommentek mindössze 9 százaléka hibáztatta Deppet. Az emberek bizonyítékokat idéztek, és mindkettő mellett és ellen érveltek, míg mások családon belüli erőszakról tettek megjegyzéseket, vagy vitába szálltak.
A perről az a véleményem, hogy jó eséllyel sosem fog kiderülni, hogy pontosan mi is történt.
Valószínűleg mindkét fél problémás pszichológiai háttérrel rendelkezik, amely abból is látszik, hogy a válás és különélés nem segít rendezni kettőjük kapcsolatát, hanem a vélt és/vagy valós párkapcsolati sérelmeikért elégtételt akarnak venni a másikon. Vagy még inkább bosszút állni. Ez pedig évekig fenntarthatja az a lélektani krízist, ami miatt válásra került sor. Egy ilyen elhúzódó kirakatper sosem használ a sebek begyógyulásának, viszont a sztárügyvédek jól keresnek rajta és a tömegek jól szórakoznak – más kárára.
Esélyes, hogy a párkapcsolati erőszakot elszenvedő nők számára ez a per negatív következményekkel járjon, hiszen Amber Heard jelenleg úgy tűnik fel a perben, mint lehetséges elkövető (Depp pedig mint lehetséges áldozat). Ez pedig
relativizálhatja a kiszolgáltatott helyzetben lévő, súlyos párkapcsolati bántalmazáson átesett nők társadalmi megítélését.
