Habár csak két éve, hogy nem járok a PTE kommunikáció tanszékére, a nosztalgia így is utolért a Kommédia szakhét keretén belül megszervezett alumni napon, május 7-én a Zsolnay Negyedben. Az eseményt több hónapnyi szervezés előzte meg.
De ne rohanjunk ennyire előre.
A kommunikáció tanszékre való megérkezés ugyanis vagy a (mára már nem létező) 30Y busszal-, vagy a Zsolnay-negyedhez tartozó parkolóházban való helyvadászattal kezdődött. Szerencsés egybeesés volt, hogy az évek alatt önkényesen kinevezett parkolóhelyem ezúttal is üresen állt, így ahogy éveken keresztül, most is oda tehettem le az autómat, ezzel is megkezdve a visszaemlékezést.
A napot dr. Szijártó Zsolt nyitotta meg, aki rögtön egy kis érdekességbe avatott be minket, miszerint
az első teljes tanév a sajtóban megjelent források szerint 1993 őszén indult, ugyanakkor a tanszék megalapítása már 1992-ben elkezdődött, így egyrészt már idén ünnepelhetjük a tanszék fennállásának 30. évfordulóját, másrészt viszont, ha a tényleges indulást nézzük, akkor 2023-ban is folytathatjuk a megemlékezéseket.
Az alumni napnak a Zsolnay-negyed E25-ös épületében 3 szint is helyet adott, kezdve a földszinttel, ahol a megnyitó mellett a „30 év képekben” elnevezésű kiállítást is megnézhettük, felfedezhettük a képeken oktatóinkat 10-20-30 évvel ezelőtti fényképeken, illetve ráismerhettünk magunkra, csoporttársainkra is. De nem csak álló-, mozgóképes visszaemlékezéseket is megtekinthettünk a földszinti nagy előadóban, ahol 30 év archív felvételei váltották egymást, végtelenítve, valamint a tanszéki könyvtárban az oktatóink kiadványaiból, folyóirataiból is vásárolhattunk.
Rendkívül ötletesnek tartottam, hogy a regisztrációkor a nevünket különböző színű kártyákra írhattuk fel, majd ki is tűzhettük magunkra; a különböző színek azt jelölték, hogy az alumni napon résztvevők jelenleg milyen területen tevékenykedtek, így, ha szembejött veled valaki a folyosón, nem csak a nevét tudtad könnyedén leolvasni, de a színkódoknak hála a foglalkozását is megtudhattad. (Csak pár példa: a világos sárga volt az újságírás, a rózsaszín a HR, a lila a PR, a szürke a marketing, a zöld az oktatás, képzés, az élénk sárga a kutatás, tudomány…stb.) Szintén nagyon ötletes volt, hogy a földszinten a képek mellett
egy hatalmas „alumni névfelhők” tábla is ki volt függesztve,
melyen abc-s sorrendben az itt végzett hallgatók, illetve itt tanító oktatók nevei voltak felsorolva, valamint a tábla mellé egy filcet is kihelyeztek a szervezők, így, aki megtalálta a nevét, alá is húzhatta, hogy itt járt!
A második emelet adott otthont a Together elnevezésű kiállításnak, mely a design kommunikációs workshop alkotásait tartalmazza, valamint itt került sor délután négy órától a Karrierváltások jelzőt viselő kerekasztalbeszélgetésre, melyen Nógrádi László (kommunikáció), Egyed Zsuzsa (nemzetközi diplomácia – ENSZ) és Péntek Judit Tünde (politikai kommunikáció) vettek részt, Pólya Tamás moderálása mellett. Szintén ezen a szinten alakították ki a kapcsolati kontak-teret, ahová a különböző területek (sajtó, HR, kommunikációs szakértő, filmkészítés) kiírhatták, hogy milyen munkatársat keresnek, illetve, hogy milyen munkát ajánlanak (kereslet, kínálat felirat szerepelt minden papíron, melyekre post-it-ek segítségével lehetett információkat írni).
Végezetül pedig a harmadik szinten a 302-es teremben a tanszék egykori oktatóinak videóüzeneteit tekinthettük meg, végtelenített vetítésben, valamint a nyitott előtérben gondolatindító mondatok segítettek felidézni egykori diákéveinket, mely mondatokat szabadon kiegészíthettünk. (Sosem felejtem el, amikor…, Emlékszem, hogy…, Nem is volt olyan rég…)
Mindezek mellett „Itt lakunk most” felkiáltással Zsolnay-negyed bemutató túrára is vállalkoztak a jelenlegi oktatók, mely keretében a látogatók nem csak kívülről fedezhették fel a Zsolnay-negyed épületeit, de lehetőség nyílt a Gyugyi-gyűjtemény megtekintésére is.
Kreatív feladatokat, programokat állítottak össze a szervezők, csak azt sajnálom, hogy nem vett részt annyi végzett diák, mint amennyire például én számítottam - igaz, hogy 50-en regisztráltak az eseményre, és 70-en jelentek meg. Jó lett volna beszélgetni, találkozni a szaktársakkal, egykori oktatóinkkal, hiszen sajnos közülük sem mindenki tudott megjelenni.
Úgy fejezném be a cikkem, ahogy az alumni nap vendégkönyvét is:
remélem, a 40. évfordulón ismét találkozunk!
