Hallatlanul progresszív vita bontakozott ki május 21-én az Ókortudományi Konferencia keretében. A rekord számú érdeklődőt és előadót megmozgató eseményt az Ókortudományi Társaságon kívül az öt olyan magyar felsőoktatási intézmény jegyezte, melyek falai között klasszika-filológia oktatás zajlik. Szombaton a szak jövőjéről vitatkoztak.
A klasszika-filológia vajon mi? Szembenézés önmagunkkal. Pódiumbeszélgetés a magyarországi egyetemi „görög-latin” képzésről: újratervezés vagy végjáték? című eseményen részt vett:
Bolonyai Gábor (ELTE BTKE Görög Tanszék),
Ferenczi Attila (ELTE BTK Latin Tanszék),
Kárpáti András (PTE BTK Klasszika-filológia Tanszék),
Kasza Péter (SZTE BTK Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszék),
Takács László (PPKE BTK Klasszika-Filológia Tanszék),
Takács Levente (DE BTK Klasszika filológiai és Ókortörténeti Tanszék).
A pódiumon ülőkön túl a nézők is aktív részesei voltak a rendezvénynek: kérdeztek, témákat és ötleteket vetettek fel, és (nem reprezentatív) közönségszavazás is volt.
Minek nevezzelek, klasszika-filológia?
Saját közvélemény-kutatásaira alapozva a moderátor szerepét is betöltő Kárpáti András elmondta: megkérdezettjeinek 97-98 %-a nincs tisztában azzal, mit jelent az, hogy klasszika-filológia.
“Ez nem az ő kritikájuk, hanem a mi kritikánk”
- provokálta a résztvevőket Kárpáti András. Hamar kiderült: az öt képzési hely különböző egyetemekhez kapcsolódik, és különböző piacokat is akar megszólítani. Van köztük olyan, mely nem szűkölködik a jelentkezők számában, és van, aki számára ez égető probléma.
“Szükség van-e a szak nevének megváltoztatására ahhoz, hogy érthetőbb és egyben eladhatóbb legyen a szak?” - lebegett a kérdés a teremben ülők feje felett. Többen érveltek amellett, hogy a klasszika-filológia hagyományos elnevezés, nincs értelme új branddel megjelenni a felsőoktatási piacon akkor, ha már van egy bevezetett, bejáratott márka.
“Ahhoz, hogy a jelenleginél többen jelentkezzenek, érdekes kell, hogy legyen a képzés. Nem a név, hanem a tartalom a lényeg” - érveltek mások. “Nem a név probléma, hanem az, hogy
a magyar társadalom abban a fejlődési szakaszban jár, amikor általában véve a bölcsészettudományok hasznosságát kérdőjelezi meg”
- hangzott el a vita során.
Nyelvek vagy nem nyelvek
A Bolognai rendszer bevezetésekor a klasszika-filológia szakba két, külön szakot integráltak: a latint és a görögöt, ezek nyelvi terhével együtt. A középiskolában küzdelmes meggyőzni a szülőket és tanulókat arról, hogy a latin nyelvet válasszák. “Van-e értelme ma a latint tanulni?” - tették fel a résztvevők a kérdést. Arra jutottak, hogy a klasszika-filológia tanszékek oktatóinak is meg kell fogalmazniuk önmagunk számára, hogy mitől fontosak ezek a nyelvek, mitől működnek és miért jelentősek a 21. században is. “Lássuk be, a latin és a görög nehéz nyelvek, meg kell küzdeni értük!” - húzta alá a vita egyik résztvevője. “A görög-latin művek színe-java magyarul is elérhető -
mit veszítenénk, ha egy olyan képzést is felkínálnánk, melyben egyáltalán nem kellene megtanulni ezeket a nyelveket?”
- tette fel a kérdést moderátorként Kárpáti András. A jelenlévőket megszavaztatva a felvetés nem sokak tetszését nyerte el, annak ellenére, hogy a klasszika-filológia szakra jelentkezők többségének semmilyen nyelvi előképzettsége nincs.
Az egyik megoldás talán egy újabb szakirány bevezetése lehetne, mely lehetőséget adna a két nyelv, illetve a nyelvtől függetlenül létező tematikus tudományágak - pl. egyiptológia, stb. - megjelenítésére. A résztvevők viszont felvetették, hogy ez nem biztos, hogy célszerű, hiszen a kis létszámok miatt a fenntartó akár meg is szüntetheti a specializálódott szakokat. Ami a jelentkezők számát illeti: abban mindenki egyetértett, hogy növelni kéne a be is iratkozó érdeklődők számát, ugyanakkor arra is fény derült, hogy a képzések közül a felvételizők számát tekintve nem a klasszika-filológia van a legnagyobb bajban.
