Mondta mindig édesanyám ellentmondást nem tűrő hangon. Belémivódott. Akkor nem megy senki sehova, otthon vagyunk, vacsira ropogós bundájú halfilé és majonézes krumplisaláta kerül az asztalra. A fa már feldíszítve, az ajándékok pedig kiskoromban még csak vacsi után, most, „nagykoromban” már vacsi előtt csomagolásuktól megfosztva terpeszkednek a fa alatt.
Nagyjából 24-én, a felébredés után (ami ez esetben inkább délidő) indul a „buli”. Apa érkezik a fával,ami jó nagy meló árán a tartóba kerül, majd még azért mindenki forgat egyet rajta, mondván „ a fal felé legyen a nem szép része”. Ahogy minden tökéletes szögben áll, már indítom is a Frank Sinatra Christmas Songs full albumot, hisz jazz-zel még a fadíszítés is hangulatosabb. Mióta a bátyám Skóciában dolgozik, hárman ünneplünk. És bár az én mániám a díszek legmagasabb fokú összhangja, a tesóm kedvenc üveggömbje mindig felkerül a fára, sőt évről évre azt érzem már, hogy az a legszebb része az egész kompozíciónak. Az este pedig teljes pihenéssel és relaxációval telik, felkészülve a következő napok rohamára. Ugyanis iszonyat nagy a családunk. Mi vagyunk a filmbéli olasz családok egyike: mindenki hangos, mindenki iszik és eszik. Karácsony napján hozzánk jön át a család, majd másnap mi megyünk a többi rokonhoz. Eszünk, majd fekszünk a kanapén, eszünk, majd megbeszéljük jövőre mit együnk, aztán eszünk egy kicsit még, miközben azt mondjuk, többet már nem bírunk enni. Számomra a karácsony az év legcsodásabb ünnepe. Valószínűleg azért, mert hónapokra szorgos karácsonyi manóvá válok miatta. Nagyjából július végén tépem le az első postit-et a tömbről, amire szorgosan körmölöm az ajándékötleteket. Engem utálnak a szomszédok, hogy az augusztus 20-i ünnep alatt ordít Mariah Carey és az is én vagyok, aki képes pluszmelót vállalni, csak azért, hogy reményei szerint a legmegfelelőbbet adhassa ajándékba. Nekem a karácsony az otthon. Az ágyamból nézett Grincs, az elképesztő mennyiségű bejgli és mandarin szakavatott bekebelezése és a kora reggeli veszekedésre ébredés majd visszaszunyókálás: „ Ne oda rakd! Segíts már, hozd már be! Most miért nem volt az úgy jó?!” Mert igenis, ez mind hozzá tartozik. Ez mind az én karácsonyom, az én családommal, az én otthonomban. Nem cserélem el soha!
