I'm Dreamin' of a white Christmas
I can't wait to see those faces
Christmas is all around.
Honnan tudjuk, hogy itt a november? A multik tele vannak karácsonyi díszekkel, és a rádiókban, plázákban már felbukkan a fenti dallam milliónyi variációban.
Kovács András Péter szerint a popzene első szabálya, hogy
Csak nyáron írj slágert, télen úgyis mindent legyőz a “Jingle Bells!
Felteszem, hogy ez így igaz, sőt ilyenkor bármi, ami a fülünkön bemegy, a könyökünkön meg kijön, és karácsonyi hangulatot teremt bennünk, azt ünnepi slágerként értékelhetjük. Stílusuk szerint a karácsonyi filmekben leginkább a jazz, swing vagy a klasszikus zene (pl. Gershwin) az igazi lélekharangcsengető muzsika, népszerű még az RnB alapú ünnepi zene is, de a legtöbb fenyőfa alól az általános pop karácsonyi dalok bújnak elő.
A karácsonyi dallamokat illetően alapvetően kétféle dalszerzői megoldást fedezhetünk fel: az egyik az, hogy az angolszász karácsonyi dalok valamelyikét az aktuális előadó stílusára formálják. A másik technikát leginkább az “Igazából szerelem” című film egyik idézetével tudnám jellemezni:
Bármilyen dalban minden második szót kicserélünk arra, hogy KARÁCSONY.
Ennek példája (és egyben paródiája) a filmben Billy Mack “Christmas is all around” című száma.
A sokszori lejátszás hatására, az ünnepi dalok vagy az égbe röpítenek, vagy elvesztik hangulatteremtő erejüket. Ez utóbbira példa a WHAM híres/hírhedt felvétele a “Last Christmas”.
Vannak, akik szerint ez a tökéletes karácsonyi dal, százszor, ezerszer meghallgatják az ünnepek alatt, mások szerint viszont ki kellene törölni a lejátszási listákból, és akadnak olyanok is, akik a klip háttértörténete miatt (a frontember és a gitáros bentragadtak a forgatás helyszínéül szolgáló faházban, úgy kellett őket kimenteni) nem szívesen hallgatják. Egy közkedvelt magyar rádióműsor még bojkottálta is a nóta lejátszását, mindig Nirvana-t adtak helyette. Ők elsősorban a bugyuta szövegre hivatkozva száműzték,
Le a háztartási rockkal, le a puha lelkűekkel!
felkiáltással zárták ki a műsoraikból. Hogy csak egy “lírai” gyöngyszemet idézzünk a dal szövegéből: “Akit a kígyó megmart, az a gyíktól is fél”.
Tapasztalatból tudom, hogy a “kemény lelkűeket” is megtöri a karácsonyi dalok állandó ismétlődése, mert ha valami mindig a fülünkbe mászik, az utálathoz vezethet. Ezért is fontos, hogy mindig frissüljenek a karácsonyi lejátszási listák. Lássunk is néhány alternatív/underground ünnepi feldolgozást! (Forrásaim főleg rock és Metal körökben mozognak.)
Kezdjük a friss megjelenésekkel; az idei év karácsonyi termését külhonban a Metalcore-ban és keresztény metalban utazó August Burns Red nyitotta meg egy instrumentális tétellel a “What child is this (greensleves)” című dallal, ahol a lágy reneszánsz dallamok vad zúzásba csapnak át.
A folytatás szintén a tengerentúlról hallatszik idáig a Halestorm jóvoltából. LZZY Hale, a zenekar énekes-gitáros frontleánya - a címe miatt karácsonyi dallá avazsált - “Mistress for Christmas"-t dolgozta fel az AC/DC életművéből. Az eredeti szám érdekessége, hogy a most elnökké választott Donald Trump egykori félrelépése ihlette. Lehet, hogy LZZYék a feldolgozással nyilvánítanak véleményt az amarikai elnökválasztásról?
Tekintsünk kicsit korábbra, hiszen korábban is volt már néhány eredeti karácsonyi feldolgozás. 2014–15-ben Sir Cristopher Lee (A gyűrűk ura című filmben Szarumán megformálójaként emlékezhetünk rá) halála előtt utoljára “Heavy metal Christmas” illetve “Jingle Hell” címmel adott ki “fémes” karácsonyi dalfeldolgozásokat tartalmazó kislemezeket. Ezek a “Lee’s Christmas” becenéven futó korongok a Billboard lista 18. helyéig kúsztak fel. Korábban, 2013-ban jelent meg a Bad Religion “Christmas songs” című albuma, amely a már említett módszerrel angolszász dalfeldolgozásokat tartalmaz. Ennek a korongak a legjobbjai a “O Come O come Emmanule”, a “Come all ye faithfull” és a sokak által feldolgozott “White Christmas” számok lettek.
Kislemezekről ugorjunk az albumokra, hiszen karácsonyi albumot írni a popzene létezése óta hagyomány. Az ünnepi albumkészítés kiváló alkalom arra, hogy a rock nagy legendáit egy helyre tereljék. Erre példa a “We Wish you a Metal Christmas and a Headbanging New Year” című válogatás kiadvány.
Az album legkedveltebb számai a “Santa claus is coming to town” Alice Cooper átiratában, és az “Oh Christmas Tree” újragondolása a német rock nagyasszonyának, Doro Pesch-nek tolmácsolásában, valamint a “Run Run Rudolph” és a “We wish you a merry Chritsmas” heavy változatai olyan nagy nevekkel mint Lemmy Killmister vagy Blackie Lawless.
A karácsonynak és a karácsonyi zenének is -mint mindennek- jót tesz a humor. A nemrégiben visszavonult Twisted Sister 2006-os karácsonyi poénalbuma a “Twisted Christmas “ szintén klasszikus agyon- és fel dolgozott karácsonyi dalokat tartalmaz, de egy kis csavarral: vicces, rockosított, metálos szöveg-, és melódiaátiratokkal. Itt is előkerül a “White Christmas” ,a “Come all ye faithful”, illetve a Dean Martin által híressé tett “Let it snow” alapra épített “keményített” muzsika. Igazi ritkaságnak számít a karácsonyi átdolgozáspalettán “az Iron Maiden két nótája; az imádnivaló
Rudolph the Red Nose Reindeer
, és az áhitatos ‘Silent Night” áthangolása. Érdekesség, hogy a két dal a banda első énekesével Paul di Anno-val került rögzítésre. Mindkét számnak jót tesz a heavy metal stílus, feltétlenül ott a helyük a karácsonyfa alatt.
Elszakadva a fémzenétől, említsünk meg egy jó kis gangsta rapet is 1996-ból: a Snoop Dogg “ Santa Claus is coming straight to the ghetto” című számot, mely James Brown slágere alapján készült . Igazi lazulós zene a rap aranykorából.
Ho ho ho! És ahogy közeleg a karácsony, kis hazánkban és a nagyvilágban még tovább szaporodnak a karácsonyi albumok. A Gyhimes zenekartól a “Mennyből az angyal”, a Budapest Bártól az “Ünnep”, a The Killerstől a “Don’t Waste your wishes”, és Kylie Minogue tól a “Kylie Christmas” című albumok gazdagítják tovább az ünnepi hangulatot.
Rajta hát! Tegyük a bejglit most félre és hallgassunk jó karácsonyi zenéket végre!
