Milyen stratégia mentén halad ma a Pécsi Tudományegyetem? Dr. Betlehem Józsefet kérdeztem, aki másodszor vállalta az általános, stratégiai és kapcsolati rektorhelyettesi tisztet.
Újszerű a rektorhelyettesi pályázatod a korábbihoz képest. Minek köszönhető a hangsúlyeltolódás?
Szerkezetében valóban eltér a pályázatom a korábbitól, hiszen partikulárisabban érintettem szervezeti egységeket és célrendszerüket,
leginkább a modellt váltott egyetem kuratóriumának stratégiai elképzelései mentén foglaltam össze gondolataimat.
A PTE mai működése új alapokra helyeződött, más megközelítést és gondolkodásmódot igényel - új dimenzióba helyezik a korábbi rektori ciklus alatt végzett munkát.
Mennyiben, miben változott a modellváltás utáni stratégia az eredetihez képest? Inkább a hangsúlyok tolódtak el, vagy teljesen új területek jelentek meg?
A jogszabályok alapján a modellváltás után a PTE nem saját maga alakítja ki a stratégiáját, hanem a fenntartó alapítvány szabja meg azt számára. Ez nem gond, hiszen
a korábbi tevékenységeink is ugyanabba az irányba mozdultak, mint amiket a kuratórium zászlóshajóként definiált, vagyis az összes tudományterület közül az orvos- és egészségtudományi kutatások jelentik a legfőbb fejlesztési irányt.
A 2018-ban felvázolt dél-dunántúli regionális fejlesztési terveink sok eleme visszaköszön a ma stratégiájában, talán kicsit exkluzívabb formában. Természetesen meg is újult az anyag, hiszen változott a környezetünk, például az elmúlt 1-2 év történései között egy komplex nemzeti laborhálózat kialakítása is szerepelt, melyek mentén konzorciumi partnerségek is alakultak. A legnagyobb változás azóta a Tudományos és Innovációs Park elindulása, mely további megújulási lehetőségeket tartogat. Az elkövetkezendő hetek, hónapok feladata, hogy a különböző területek kapcsán született, már meglévő stratégiákat egy ernyőszerű stratégiai célrendszer mentén integráljuk.
Januárban volt egy nagy mérföldkő a Tudományos és Innovációs Park kapcsán: elvileg idén őszre várható az átadása. Milyen munka folyik most? Milyen reményekkel kecsegtet?
Igen komoly küzdelem zajlott az elmúlt évben azért, hogy a Tudományos és Innovációs Park megvalósulása elindulhasson. Sokáig úgy tűnt, hogy a pénzügyi források hiánya ellehetetleníti, ám végül sikerült az e tekintetben döntéshozó kormányzati szereplőket szakmailag meggyőzni arról, hogy fontos, hogy a park megvalósulásához szükséges anyagi támogatást megkapja a PTE. Rendkívül feszes ütemben kell folynia a tervezési és kivitelezési munkálatoknak ahhoz, hogy idén október végére elkészülhessen. Azért is fontos ez, mert egy olyan dinamikus konstrukcióban valósítjuk meg, melynek elszámolási időszaka 2023 évvége. Ez nem kis kockázatot jelent, de – a kuratórium támogatásával – ezt vállalta az egyetem.
Az első jelentős mérföldkövet jelző sajtótájékoztatót a közelmúltban tartottuk meg, ami jelzi, hogy a munkálatok elindultak. Az építkezéssel párhuzamosan a Parkban működő kutatócsoportok működésének feltételeit is meg kell teremtenünk. Fontos, hogy olyan típusú szervezetet hozzunk létre a Tudományos és Innovációs Park vonatkozásában, amely önmagánál sokkal szélesebb dimenzióban tervezett újabb funkciókat, fejlesztéseket, innovációkat is képes lesz majd kezelni egyetemi, illetve vállalati partnerségi viszonyrendszerekben. Ehhez egy erre alkalmas modellt is meg kell alkotni, mely egy újabb jelentős mérföldkövet jelent, ami az egyetem életében egy új dimenzióba helyezi a kutatói és vállalati együttműködéseket, valamint fenntarthatóságot is biztosít.
Nemzetközi keretekben gondolkodunk, nyílt pályázat révén szeretnénk szakembereket bevonni a park munkájába. Igyekeztünk működési modellt építeni, hogy olyan fajta klaszterek alakulhassanak ki, amelyeket szakmai bázis irányít.
Voltam egy városfejlesztési konferencián, ahol arról beszélt az egyik szakember, hogy pont az orvosi-egészségügyi innovációs vonal, amit célként kijelölt magának az egyetem, nem rendelkezik kellő mennyiségű ipari szereplővel ebben a régióban. Ha ez igaz, és jól értem, akkor a Park a nemzetközi ipari partnerek bevonzását is célozza?
Így van. A régió legnagyobb problémája éppen a gazdaságélénkítő hatással bíró nagy vállalatok hiánya. Nemcsak az orvos- és egészségtudomány területére jellemző, hogy az ipari szereplők nincsenek jelen, ez bármely iparágról elmondható. Dicséretes az erőfeszítés, amit a város is ennek orvoslása érdekében az elmúlt időszakban tett, betelepülési programokkal segítve a nagyobb cégek helyi megtelepedését. A Tudományos és Innovációs Parknak is egyértelműen célja, hogy egyfajta vonzást jelentsen az idetelepülni kívánó vállalatok, illetve olyan személyek számára, akik kapcsolódni tudnak ezekhez a fejlesztésekhez.
Szívesen vitatkozom bárkivel, aki azt gondolja, hogy van az orvos- és egészségtudományi (és a hozzá kapcsolódva megjelenő műszaki, jogi, társadalomtudományi tudományterületek) fejlesztésénél alkalmasabb irány. A jövő ugyanis egyértelműen ezeken a területeken is a digitalizáció. Nemcsak mindennapjainkat szövi át, de az orvos- és egészségtudományt is.
Az e téren megjelenő innovációknak számos olyan társadalmi életre gyakorolt hatása van, amit tanulmányozni, vizsgálni, prediktálni kell. Bízunk abban, hogy a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara is partnerünk lesz ebben a folyamatban.
Apropó digitalizáció: az egészségügyi adatvagyonnal kapcsolatos munka is elindult – ennek milyen szerepe lehet a jövőben? Illetve a pályázatodban említetted a Kooperatív Technológiák Nemzeti Laboratóriumát – ennek munkájában is részt vesz a PTE?
A PTE adattudományi kompetenciaközpontja a Tudományos és Innovációs Park része, annak egyik szakmai komponense. Igyekeztünk egyetemi oldalról is felzárkózni ahhoz a tendenciához, ami a nagy adatokkal való bánásmódot, annak a diszciplináris megközelítését, és szolgáltatási jellegű megközelítését illeti. Nagy mennyiségű egészségügyi adatállománnyal rendelkezünk, melyhez kötődően tavaly év végén zárult le az ún. „adattó” projekt.
Ha pedig létrejön egy ilyen kutatóközpont, akkor természetesen
szolgáltatásokat is szeretnénk nyújtani az egyetemen kívülre, a nagy mennyiségű adatok kezelése, elemzése terén, akár a mesterséges intelligenciához kötődve.
A magam részéről ezt is az egyik zászlóshajónak gondolom, mely többféle kutatási irányt tud kiszolgálni.
Ami a Kooperatív Technológiák Nemzeti Laboratóriumot illeti, ott a Honvédelmi Minisztériummal és az ágazat másik 13 szereplőjével működünk együtt. Az itt végzett munkában az úgynevezett „dual use” szemlélet érvényesül, vagyis a polgári életben hasznos technológiák találkoznak a katonai, illetve a nemzetbiztonsági ellenállóképességhez kötődő fejlesztésekkel. A Védelmi Innovációs Kutatások Intézetével dolgozunk együtt, és ezen belül a Bionika, robotika programcsomagot vezeti a PTE.
A rangsorokban elért jó helyezés központi kérdés maradt. Sokak szerint pedig ezek eleve nem arra vannak kitalálva, hogy régiónk kelet-közép-európai egyetemei értékeiknek megfelelő helyen szerepelhessenek.
Objektív, mindenki számára egyformán optimális rangsor soha nem lesz, hiszen a készítők alapvető szempontjai – egyebek között az, hogy mit tartanak a legfontosabbnak az egyetemek szerepvállalásai közül – mindig befolyással lesznek az adott rangsorra. De ezzel együtt ma ezek révén viszonyítjuk egymáshoz az egyetemeket.
Azt gondolom, hogy a rangsorokat a helyükön kell kezelni, ugyanakkor nem szabad őket félvállról venni.
Egyrészt társegyetemeink és versenytársaink is ezek szerint mérettetik meg magukat, másrészt nem titok, hogy az ágazatirányító részéről is vannak elvárások e tekintetben.
Több elkötelezett kollégával vállvetve, évek óta foglalkozunk azzal, hogy megértsük azokat a folyamatokat és algoritmusokat, melyek a rangsorok mögött húzódnak, hogy be tudjuk azonosítani, mely területen van reális mozgásterünk. Úgy tűnik, vannak egyszerű eszközeink, például arra biztatjuk az oktató-kutató kollégáinkat, hogy a publikációik során néhány szempontot vegyenek figyelembe, és – például – egyértelműen jelezzék hovatartozásukat. A másik eszközünk az adataink megfelelő tisztítása és kezelése, mely jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ne utólag legyen szükség a korrekciójukra. Utóbbiban az Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont vállal oroszlánrészt. Van még hova fejlődni! Az egyéb faktorok, amelyek befolyásolják a rangsorban betöltött helyet, időről időre felülvizsgálatra szorulnak.
A válsághelyzetekkel külön foglalkozol a pályázatban. Kérdeztem már hasonlót, de csak sokasodnak az efféle helyzetek, ezért újra felteszem a kérdést: hogyan lehet ezekre felkészülni?
Azt hiszem, hogy az előző évek megmutatták azt, hogy az egyetemnek saját rezilienciája tekintetében is van mit tenni. A saját védelmi funkcióinknak az erősítése legalább annyira fontos, mint bármilyen más külső segítség. Úgy gondolom, e téren egyrészt a legfontosabb annak tudatosítása, hogy bármikor, bármi baj érhet bennünket. Széles a dimenzió, melyek mentén előre kell gondolkodnunk, legyen szó akár egészségügyi, akár gazdasági válsághelyzet kezeléséről.
A proaktív gondolkodás kapcsán sokféle programot el lehet indítani egyetem szerte, melyek az egyetem, mint szervezet és az egyes egyetemi polgárok rezilienciájához is hozzá tudnak járulni.
Hogy csak a legutóbbi ilyen programot említsem, a munkahelyi elsősegélynyújtás sikeréért a korábbi, már felkészült kollégán túl 162 további munkatársunk vált képzett elsősegélynyújtóvá, illetve újabb nyolc automata defibrillátort sikerült beszerezni és elhelyezni különböző telephelyeken, ezáltal is növelve az egyetemi biztonságot. Ezek talán kis lépéseknek tűnnek, de annak szempontjából, akinek mondjuk leáll a keringése, életmentők.
Azt gondolom, ezeket a programokat – beleértve az egészségmegőrzéshez kötődőket is – lehet tovább fokozni. Bízom abban, hogy a közeljövőben elindulhatnak olyan komplex képzések is, melyek egyetemi polgáraink mindennapi életéhez kötődő problémák megoldásában segítenek, és utat mutatnak abban, miként lehet a társadalmi kihívásokkal megküzdeni – gondolok itt akár a munkahelyi kiégés megelőzésére, vagy mentális egészségünk megőrzésére. Örülök annak, hogy ezt az egyetem vezetősége is támogatja és átlátja ennek fontosságát.
