Hogy mit is foglal magában a perzsa kifejezés? Ráadásul március közepén ünnepelni az újévet? Lássuk, hogy a világ másik pontján, hogyan is zajlik az élet.
A perzsa újév a hagyományos újévi ünnep Iránban, Azerbajdzsánban, Afganisztánban, Indiában, Törökországban, Zanzibáron, Albániában, a kurdok közt és Közép-Ázsia több országában. Több mint 300 millió ember ünnepli világszerte. Névváltozatai különböző átírásokban: perzsául نوروز, Nowruz, Norouz, Noe Rooz, Nawroz, Norooz, Noruz, Novruz, Noh Ruz, Nauroz, Nav-roze, Navroz, Naw-Rúz, Nevruz vagy Nowrouz, kurdul Newroz vagy NûRoj,
jelentése „új nap” vagy „napfény”.
A perzsa újév a tavasz első napja és az iráni naptárban az év első napja. Egyes közösségek állandóan március 21-én ünneplik, mások hagyományában a tavaszi napéjegyenlőség napja, azaz lehet március 20., március 21. vagy március 22. Ebben az évben, a „Norooz”, azaz az újév pontosan hétfőn , március 20-án, 13:58:40 –kor kezdődött a teheráni helyi idő szerint és 12 napig tart.
A Noruz legfontosabb kelléke a terített asztal, amelyen Hafez vagy Firdauszí versei mellett hét „sz” betűvel kezdődő dolognak kell ott lennie (természetesen a perzsa abc-ből a „seen). Ezek a szabzeh (búza- vagy lencsecsíra), a szamanu (búzapuding), a szíb (alma), a szindzsed (szárított arab gyümölcs), a szír (fokhagyma), a szomak (szomak bogyók) és a szerkeh (ecet). Mindegyik összetevő szimbólum, a búzacsíra például az életé, a fokhagyma az egészségé, az ecet a tisztaságé. Az asztalon helyet kapott
egy akvárium aranyhalakkal, tükör és a szent Korán.
A városok utcái napokkal korábban megtelnek aranyhalárusokkal, és kicsíráztatott búzával kereskedőkkel. Az asztalokat berendezik a köztereken, sőt még a repülőtéren is. Ilyenkor a családok együtt vannak, megölelik egymást, szeretetben telik ez az ünnep, általában az idősebbek megajándékozzák a fiatalabbakat. A 13. napján ennek a hagyományos „norooz”-nak, amit „Sizdah Bedar”-nak nevezik és általában a családok kint töltik az időt a parkokban, piknikeznek, hogy ezzel elkerüljék a rosszat. Az ünnepi étel zöldséges főtt rizs hallal (szebzipolo ba mahi) és hozzá gyakran, de nem kötelezően italként joghurtos, sós ásványvizet (dug) isznak. Ritkább esetben édes rizs (sirinpolo) az étel. A zöldséges rizs kaprot, petrezselymet, zellert, tárkonyt, fodormentát, sáfrányt, és datolyát tartalmaz többnyire. És bár Iránban a muzulmánoknak tilos az alkoholfogyasztás, de a zoroasztriánusoknak engedélyezik, ami nyilván emeli ilyenkor a hangulatot is. A perzsa ételekről érdemes megemlíteni, hogy többségében megfelelnek a magyar gyomor ízlésének. Legfeljebb csak az édesség nem, azok túl édesek számunkra.
Kedden ezt az életérzést osztották meg velünk: betekintést nyerhettünk egy ilyen ünnepély falai mögé. Belépve már az aulában egy érdekes kis szentélyt vehettünk szemügyre. Mohammad Salar Shirkhani volt az est házigazdája, ő mondott pár szót erről a számukra nagyon fontos eseményről, majd színpadra szólította a fellépőket. Nagyon színes műsorszámokat láthattunk és hallhattunk: szép zongorajátéktól kezdve, hagyományos, tradícionális iráni muzsikán át a Bill Withers- Ain’t no sunshine dalig minden felcsendült. Egy cseppet sem volt unalmas, nagyon jó volt hallani például a saját anyanyelvükön éneklő tanulókat. Mindenkinek nagy sikere volt, az összes résztvevő hozzáadott valamit ehhez a rendezvényhez a zenéjük által, főleg ehhez az ünnephez és állíthatom, hogy nagyon jó kezdete volt ez az újévnek.
"No-Rooz Mobarak” mindenkinek!
