Breuer Marcell emlékkiállítás nyílt november 8-án a Zsolnay Kulturális Negyedben az m21 Galériában. A Hiány és emlékezet című tárlat a világhírű építész életútját, forma- és bútortervezői munkásságát, valamint kiemelkedő építészeti megoldásait mutatja be.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy valódi tömeg töltötte meg az M21 Galéria tereit tegnap este a kiállításmegnyitó idején, úgy tűnt, még a szervezők sem számítottak arra, hogy
Breuer Marcell személye képes ennyire megmozgatni a pécsieket, a szakmabelieket, a középiskolai diákokat és az egyetemi hallgatókat már a megnyitó napján.
„Jólesik látni ezt a tömeget itt, a kiállításmegnyitón. Ez is bizonyítja, hogy Breuer Marcell világhírű, sőt világsztár volt, hiszen a nevére ilyen sokan eljöttek.” – köszöntötte a jelenlévőket elsőként Fekete Valéria, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. Vizuális Művészeti Centrum vezetője, a kiállítás kurátora, majd Zag Gábor, Pécs MJV kulturális alpolgármestere mondta el köszöntő beszédét.
„Őszinte leszek, tegnap este készítettem egy rövid beszédet erre az alkalomra, viszont látva ezt a tömeget, ami betódult ebbe a terembe, egészen más gondolatok jutottak eszembe. Úgy gondolom, hogy a szervezők egy olyan csodálatos kiállítást hoztak a városunkba, ide a Zsolnay Kulturális Negyedbe, ami újra megmutatja, hogy nemcsak pécsi,
nemcsak magyarországi, hanem európai szintű kiállítást sikerült ma megvalósítani
ugyanakkor sikerült még jobban megerősítenünk azt, amit őszintén hiszünk és vallunk, hogy Magyarországon Pécs egy erős kulturális decentrum, melynek nem csak múltja, de jelentős jövője is van” – hangsúlyozta az alpolgármester. Ugyanakkor köszönetét fejezte ki a Dél-dunántúli Építész Kamarának azért az emléktábláért, melyet ugyancsak ezen a napon, Breuer Marcell szülőházán, az Irgalmasok utcája 4. szám alatt avattak fel, és amellyel Pécs városa és az építészek régi adósságukat törlesztették a világhírű építész felé.
„A ma délután azért is különleges volt számunkra, mert egy emléktáblát is felavathattunk Brauer Marcell szülőházán, amivel Pécs városa méltóképpen emlékezhet erre a neves építészre, akinek egész Magyarország sokat köszönhet” – szögezte le Zag Gábor.
Breuer Marcell (1902-1981) Pécsett született, alsó és középfokú tanulmányait is szülővárosában végezte, majd a Bauhaus művészeti szabadiskola asztalosműhely tanulójaként végzett. Walter Gropius, a Bauhaus alapítójának tanítványa, később munkatársa, 1925 áprilisától a Bauhaus mestere Dessauban. Ebben az időszakban álmodta és tervezte meg formatervezett bútorait, köztük a mestertársa, Vaszilij Kandinszkij nevét viselő, a kiállításon is megtekinthető csővázas fotelt, mely szembement az addig megszokott, hagyományos bútorokkal.
A modern építészetet először Párizsban tanulmányozta, majd Berlinben, Wiesbadenben és Zürichben tervezett épületeket. 1934-ben hazatért Magyarországra, de a mérnöki kamara nem ismerte el Bauhaus-végzettségét, így itthon nem folytathatta építészi pályát, ezért Angliába, majd mestere hívására az USA-ba költözött.
Rövid ideig a Harvardon tanított építészetet, majd a massachusetts-i Cambridgebe költözött, ahol Gropiusszal közösen nyitottak építészirodát. Munkáikban
kombinálni kezdték a Bauhaus ismert jegyeit, az európai népi építészet elemeit, illetve az új-angliai favázas épületek helyi karakterét, mellyel hamarosan felforgatták az Egyesült Államok családiház-építészetét.
1946-ban New Yorkba teszi át a székhelyét, ekkor, saját irodája berendezéséhez tervezi meg és készítteti el ikonikussá vált gránit íróasztalát, mely ugyancsak az emlékkiállítás részét képezi, és amelyet 2014-ben a Magyar Nemzeti Bank vásárolt meg és helyezett letétbe az Iparművészeti Múzeumban. 1968-ban a Time magazin a modern építészetet meghatározó 13 alkotó közé sorolta. Olyan jelentős épületek kötődnek a nevéhez, mint a Whitney Museum of American Art New Yorkban, a párizsi UNESCO székház, melyet Luigi Nervivel és Berhard Zehrfuss-sal közösen jegyez, vagy a franciaországi Côte d'Azur közelében, egy sziklás, egyenetlen területre tervezett IBM kutatóközpont, mely jelenleg sajnálatos módon üresen áll.
„Mindig nagy örömmel tölt el, amikor egy olyan művész kiállítását mutathatjuk be, aki kapcsolódik Pécshez, aki Pécs szerves része volt, és azt gondolom, hogy Breuer Marcellről ez elmondható. Amit a kiállítással kapcsolatban kiemelnék, hogy az a kettősségre épül, Breuer Marcellt mint építészt és mint bútortervezőt kívánjuk bemutatni. Ugyanakkor nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez a kiállítás nem jöhetett volna létre a társintézmények együttműködése nélkül, ezért ezúton is szeretném megköszönni a Janus Pannonius Múzeumnak, hogy segítettek lehetővé tenni, hogy bemutathassuk ezeket a kiállítási anyagokat” – mondta Hummel Márk, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője.
A kiállítást Várkonyi György művészettörténész nyitotta meg, aki felütésként Breuer Marcell 1977 januárjában kelt leveléből idézett, melyet a mester Major Máté barátjának írt: „A világ nincs túl jó állapotban. Valahogy azt érzem, hogy az emberek feladták a dolgok értelmes megoldását, mert úgy se szuperál. Hát majd értelmetlen-embertelen módon csináljuk, talán az sikerül. Csodálatos, de azt hallom, hogy a magyar helyzet javulóban, Pécsett négy múzeum van...”, majd sietve megjegyezte, hogy ez nem egy aktuális helyzetkép, hanem „egy 46 évvel ezelőtt íródott levél részlete, melynek aláírója Lajkó, akit ma Breuer Marcell néven ünneplünk. Címzettje pedig az ő jó barátja és hosszú ideig levelezőtársa, Major Máté szintén kiváló építész és építészettörténész. Amikor ez a levél íródott Breuer Marcellnek már csak négy éve volt hátra az életéből, ezért nem valósulhattak már meg azok a magyarországi és pécsi elképzelések, amelyekről egyébként ez a levelezés szólt” – húzta alá Várkonyi György.
A művészettörténész ugyancsak hangsúlyozta Breuer kettősségét: „Két fényképe van képzeletben előttem. Az egyik az, ami a meghívón is látható, melyen a Whitney múzeumban ül, nyilvánvalóan valamikor az épület átadása után. Ez a világhírű építész. A másik jóval korábbi, minden bizonnyal a Dessaui Bauhausban készült, körülbelül 1927-28-ban. Ezen
egy szemtelenül jóképű, sármos, pécsi, zsidó fiú ül a saját maga által tervezett B3-as klubfotelben,
amit mi Vaszilij szék néven ismerünk...Na ez a fotó a bútortervező, a designer Breuer Marcellt mutatja.” Ezután Várkonyi György néhány mondatban bemutatta az építész-bútortervező életútját, kiemelkedő munkáit, közben arra is rámutatott, hogy bár Breuer Marcell világhírű és világpolgár, de ugyanakkor
„hűséges típus volt, hűséges mindahhoz, amit elhagyni kényszerült:
Pécshez, a Bauhaushoz, Budapesthez, Magyarországhoz, – amit 1935-ben hagyott itt végleg – és a barátaihoz, ahogy azt a levelezése is tanúsítja.”
A tárlat bevezető szakasza bepillantást enged a Breuer családba, a pécsi ifjú korai, képzőművészeti próbálkozásaiba, majd a Bauhaus mesterének bútorai közé csöppenünk, közben a hangszórókból a mester maga mesél munkáiról. Külön térben, gondosan kialakított szekciókban kaptak helyet Breuer legismertebb épületeinek makettjei, tervrajzai és fotódokumentumai, míg a kiállítás legutolsó szakasza az építész levelezését, örökségét hivatott bemutatni.
A kiállítás az Iparművészeti Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum, a Smithsonian American Art Museum archívumából, a Syracuse University Breuer-archívumából, illetve magángyűjteményekből kölcsönzött műtárgyakat, dokumentumokat és más bútordarabokat is magában foglal.
Az emlékkiállítás a bútortervező, a brutalista építész stílusjegyein túl, a világpolgár és Magyarország kapcsolatát is igyekszik felvillantani.
A világhírű építész haláláig kötődött Magyarországhoz, tartotta a kapcsolatot barátaival és szülővárosával, amely egy múzeum tervezésére is felkérte. A tervek azonban betegsége miatt már nem készülhettek el.
Breuer Marcell a 20. századi modern építészet meghatározó alakja, Pécsett a Kodály Központ előtti sétány, illetve a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának építészeti doktori iskolája viseli nevét.
A kiállítás 2024. január 14-ig tekinthető meg.
