Kiss Orsa többek között az Univnál végzett munkájának köszönheti, hogy anno megkeresete egy cég, akiknél később grafikusként kezdett dolgozni. Jelenleg külföldön él, és ott is tervezi a jövőjét. Az Univ egykori képregényrajzolóját Linzben kérdeztük múltjáról, jelenéről és jövőbeli terveiről.
Miért kezdtél el képregényt rajzolni? Honnan merítettél ihletet?
Korábban nemigen rajzoltam képregényt és nem voltam kimondottan képregényfan sem. Persze időnként kezembe akadt egy-egy Garfield, vagy elolvastam a Pécsi Est képregényeit, de nem voltam megszállott. Emlékszem éppen előadáson ültem, amikor megláttam a hirdetést, hogy képregényrajzolót keres az újság. Gondoltam jelentkeztem és majd meglátjuk. Rövidesen meg is kerestek, hogy szeretnék, ha a jövőben több képregényt is rajzolnék az UnivPécsnek.
Mi volt a fő témád? Hogyan írnád le az akkori karaktereidet?
A legelső képregényem egy békáról és egy légyről szólt. Nem volt kedvenc karakterem, hogy miért éppen ezeket a figurákat választottam, már nem emlékszem, talán a véletlen műve volt. Az emberek viszont szerették, így hát maradtam ezen a vonalon.
Mennyi ideig dolgoztál az Univnak? Voltak más ilyen jellegű munkáid is?
Azt hiszem úgy 2 évig voltam az újság képregényrajzolója. Már az egyetemi lap előtt elkezdtem az Unicumnak (A jelenlegi MIK kari lapjának - a szerk.) is képregényt rajzolni, ha eszembe jutott egy téma, akkor írtam róla, borítót terveztem, illusztrációkat készítettem, de olvasószerkesztőként is részt vettem a szerkesztőségi munkában. Az egyik munkatársam az Univtól beajánlott a Pécsinfónak, és megjelent egy képregényem a Pestinfo magazinban is.
Miért hagytál fel a képregényrajzolással? Mivel foglalkoztál utána?
A legelső grafikusi munkámat tulajdonképpen az Univban megjelent Diákportrénak köszönhetem. Olvasták az újságban a cikket, felkeltettem az érdeklődésüket, és megkerestek.
Olyan emberre volt szükségük, aki értett az informatikához, de tudott rajzolni is, így állást ajánlottak. Ennek a grafikus cégnek aztán 8 évig dolgoztam, így hagytam fel végül a képregényrajzolással.
Miért váltottál végül, hogy sodort külföldre a sors?
Mikor már nem találtam elég kihívást a munkában, úgy döntöttem más utakon folytatom. Úgy másfél évig szabadúszó grafikusként dolgoztam. Aztán megérett bennem az elhatározás, hogy az életemet külföldön szeretném folytatni. A párom állást kapott Ausztriában, majd egy évvel később én is követtem és Linzbe költöztünk. Itt született meg a kislányunk Lili. Ő már lassan két és fél éves, és április közepére várjuk a kistesót.
Hogyan sikerült külföldön beilleszkedni, milyen kint az élet?
Bár még nem érzem magam mindig igazán otthon, mégis jobban érzem magam, mint a szülőföldemen. Sokkal nyugodtabb itt az életem, alapvetően az egyetlen problémám abból fakad, hogy még nem beszélem tökéletesen a német nyelvet. Itt sokkal könnyebben boldogulunk, biztosabb anyagi helyzetet tudunk teremteni, és sokkal pozitívabb jövőképet tudhatunk a magunkénak.
Hiányzik a grafika, vagy esetleg a képregényrajzolás? Tervezed, hogy a jövőben újra ezekkel a területtel fogsz foglalkozni?
A képregényrajzolás már nem szerepel a terveim között, maximum csak a magam vagy a családom szórakoztatására. Grafikusként még mindenképpen szeretnék dolgozni, viszont teljesen más formában, mint korábban. Eddig a megrendelő mondta meg mit csináljak, és ennek alapján dolgoztam. Most én szeretnék szabadon alkotni, és az elkészült munkára szeretnék inkább vevőt keresni. Aztán majd meglátjuk ez mennyire lesz járható út, és mit tartogat még a számomra a jövő.
