Az egyetemi út megkezdése gyakran jelentős mérlegeléssel és döntéshozatallal jár, különösen akkor, ha kontinenseken átívelő intézmények közül kell választani. Mariam Maqsood útja Karacsiból a Pécsi Tudományegyetemen át a New York Egyetemig (NYU) vezetett.
Miért döntöttél a PTE rekreáció szaka mellett?
Kihívást jelentett olyan rekreációs programot találni, ami a korábbi gyógytornászként szerzett tapasztalataimhoz igazodik. A legtöbb program az Egyesült Államokban leginkább a szabadidőre és a menedzsmentre helyezi a hangsúlyt. A PTE-n a kurzusokat a Sporttudományi és Testnevelési Intézet oktatói alakították úgy, hogy gyakorlat- és kutatásorientáltak legyenek. Fontos volt számomra a változatos egyetemi élet, valamint az, hogy a város biztonságos legyen. Karacsiból származom, ami a világ 12. legnagyobb városa. Talán emiatt szerettem volna egy nyugodt, de mégis pezsgő hangulatú kisvárosban élni.
A program teljes mértékben finanszírozott ösztöndíjat (Stipednium Hungaricum) kínált, ami csak hab volt a tortán.
Voltak olyan konkrét kurzusok vagy szakkörök a PTE-n, amelyek jelentősen befolyásolták a karriered alakulását vagy a kutatási érdeklődésedet?
Itt meg kell említsem a biomechanikai laboratóriumot. Ez a hely és az ott használt eszközök, mint például az elektromiográfia (EMG), a dinamométer és a mozgáselemző szoftverek, döntő szerepet játszottak kutatási érdeklődésem finomításában.
A megszerzett tudás és tapasztalat a mai napig hasznosnak bizonyul a New York-i Egyetem laboratóriumában, bár egy teljesen másik projekt keretében.
Ha visszagondolsz az itt eltöltött évekre, mi volt a legemlékezetesebb pillanatod?
Amikor 2021-ben megnyertem a World Leisure Organization „Legjobb Ifjúsági Önkéntes” díját, és egyszemélyben én képviselhettem Pakisztánt és Magyarországot is. Önkéntes munkám során a parasport és a testnevelés népszerűsítésével foglalkoztam látássérült emberek körében Pakisztánban. Amikor látássérült gyermekekkel dolgoztam, olyan projektekben segítettem, amelyek az iskolás korú látássérült gyerekek testtartásának javítására irányultak. Igazi megtiszteltetés volt számomra, hogy ezt a díjat elnyerhettem az ebben a munkában nyújtott segítségemért.
Sokrétűek a tapasztalataid, hiszen voltál Erasmus-koordinátor, Braille- és fitneszoktató, HÖOK-mentor. Megosztanád velünk, hogy ezek a tapasztalatok hogyan hatottak az életedre?
Az Erasmus koordinátor szerep kihívást jelentett, de elengedhetetlen volt a kritikai gondolkodásom és az adminisztratív készségeim fejlesztéséhez. Megtanultam az új rendszert kezelni, amely lehetővé tette, hogy világszerte egyetemekkel lépjek kapcsolatba, és kapcsolatokat építsek az EU intézményeivel. Kiemelkedő élmény volt a szlovéniai Maribori Egyetemen tett szakmai látogatásom, ahol értékes betekintést nyertem a globális és közegészségügyi rendszerekbe, amelyeket összehasonlíthattam a pakisztáni rendszerekkel.
Koordinátori szerepem mellett HÖOK hallgatói mentorként is tevékenykedtem, és támogattam az elsőéves hallgatókat a Stipendium Hungaricum program keretében. A mentorálás során a hallgatói szorongások kezelésében és az adminisztratív útmutatás nyújtásában szereztem tapasztalatot, ami segített egyensúlyt teremteni a szakmai és személyes életem között. Mindkét szerep gazdagította nemzetközi együttműködésről és a hallgatói támogatásról szerzett ismereteimet.
A PTE-n eltöltött időd hogyan készített fel arra, hogy az NYU-n köss ki, és fizikoterápia kutatódoktorandusz legyél?
Sokat köszönhetek a PTE-nek, hiszen az itt megszerzett tudás több mint 80%-át naponta hasznosítom, beleértve a jelenlegi kutatási projektemet is. Még az NYU-s tanáraim is megjegyezték, hogy jó tudásbázissal rendelkezem, ami a korábbi intézményeim érdeme – ehhez pedig nagyban hozzájárultak a gyakorlatorientált kurzusok.
Milyen tanácsot adnál a PTE-seknek, különösen azoknak, akik hozzád hasonló területen végeznek?
Fontos, hogy már a pályafutásod elején felismerd, hogy mit szeretnél kezdeni a diplomáddal.
Én mindig az akadémiai pályán képzeltem el magam, ezért minden szakmai tapasztalatom ehhez kapcsolódik. Ha a fizikoterápia a te álmod, akkor mindenképpen adj bele mindent, akár úgy, hogy publikálsz, akár úgy, hogy egy beteg életét teszed jobbá. Egyik kedvenc idézetem, ami nagy hatással volt rám, Thomas Edisontól származik: „A jövő orvosa nem orvosságot fog felírni a betegeinek, hanem érdekeltté fogja őket tenni abban, hogy étrendjük révén jó karban tartsák magukat, ezzel megelőzve a betegségeket."
Hogyan látod a jövődet?
Olyan szakemberként képzelem el magam, aki kvalitatív és kvantitatív, nemzetközi kutatásokat folytat a fájdalommal kapcsolatban, és akit nem korlátoznak földrajzi határok.