Akinek van pár MK-s ismerőse a facebookon, nehezen kerülhette el azokat a fekete-fehér portréképpel ellátott posztokat, ahol egy-egy lány vagy srác képe látható egy dátummal, helyszínnel. A gerillakampány (én ugyanis annak nevezném) szerintem elég jól sikerült, de az, hogy mennyi emberhez is jutott el megnézhetjük november 23-án a Nádor Galériában, ugyanis ott tekinthető majd meg december 22-ig a harmad- és negyedéves tervezőgrafikus hallgatók kiállítása. Igen, jól értitek, ez egy kiállítás promója. Nem semmi a munka, amit beletettek, sőt, szerkesztőségünket is megkeresték a fent említett szuperkreatív elmék, mi pedig naná, hogy ingent mondtunk arra, látva az igyekezetüket és találékonyságukat, hogy írunk egy kis bemutatkozót róluk. Tehát itt a névsor, kattanjatok rájuk, csütörtökön pedig a Nádorban találkozunk. Ottali!
A kiállítók:
„Gimnáziumi éveim alatt végig kommunikációs, kapcsolattartó, idegenforgalmi pályára készültem, azonban utolsó évben elkezdtem rajziskolába járni és ott megtaláltam a helyemet. Az ottani légkör, az emberek és a szakma is nagyon megtetszett. Eleinte nem is gondoltam, hogy itt fogok kikötni ahol most vagyok, ott megkérdezték tőlem, milyen szakra szeretnék menni, akkor erre a kérdésre nem tudtam válaszolni. A tanárom első kérdése az volt, talán grafikára? Zavaromban azt mondtam, igen. Azóta grafikus vagyok...
Többnyire számítógépen valósítom meg az ötleteimet, de a tervezés fázis szigorúan papíralapon történik. Nagyon gyakran készítek matricákat, illusztratív figurákat meseszerű ábrázolásmódban. Közel állnak hozzám a rajzfilmes, ám groteszk élőlények, figurák és karakterek.
Nyitott szemmel járok. Mindenhol előfordulnak olyan dolgok, amik inspirálnak. A szórakozóhelyek mosdójában felragasztgatott poszterek, a kocsma előtti ereszre ragasztott matricák, a boltokban ingyen elvihető röpanyagok, online felületek.
Ha a világ össze idejét/erőforrását megkapnám, hogy építsem fel saját kis "birodalmadat" összegyűjteném az összes kedves szakma, vagy nem szakmabeli ismerősömet, barátomat és megalapítanám a saját stúdiónkat. Több szem többet lát, több grafikus gyorsabban, hatékonyabban és változatosabban tud dolgozni. Az egyetemmel is az a célom a sikeres diplomázáson kívül, hogy megismerjek olyan embereket, akikkel később szívesen dolgoznék és működőképes vállalkozást tudnék indítani.
Kiállított műveim: Ahogy már korábban is említettem, nagyon kedvelem az illusztrálást, karaktertervezést. Ezért munkáim többsége hasonló jellegű. A kiállításon igyekszem magamból minél többet megmutatni, hogy mennyi különböző irányba tudok gondolkodni, azonban a hozzám közelálló munkáim többsége erősen figurális. Láthatóak lesznek matricáim, posztereim, mesekönyvtervem, csomagolásom és logóim is. Ahhoz, hogy az ember meg tudja ítélni a különböző emberek ugyanazon témára készült felvetéseit, a sokszínű megoldásokat különféle problémákra, el kell jönni a kiállításunkra és meg kell nézni! „
„Igazából középiskola előtt eldöntöttem, hogy tervezőgrafikával szeretnék foglalkozni, azóta minden évben csak erősebb lett bennem ez az elhatározás. Nem véletlen tehát, hogy már 8. éve tanulom a szakmát.
Inkább a számítógépes tervezés áll közel hozzám. Egy komolyabb, néha már túl precíz vonal, amin most nagy erőkkel dolgozom, hogy lazítsak.
Különböző hatások érnek. Múltkor láttam két csirkét bezárva egy installáció részeként. Az elszomorított. Egyébként a szaktársaim, a különböző kiállítások valamint a saját fejlődésem inspirálnak leginkább.
Ha a világ össze idejét/erőforrását megkapnád, hogy építenéd fel a saját kis "birodalmadat" mihez kezdenél a lehetőséggel?
Ha a világ összes idejét/erőforrását megkapnám, hogy felépíthessem saját kis „birodalmamat”, akkor két barátommal egy közös studio megalapítását szeretném, ezt a lehetőséget abba fektetném. Szeretek a verseim köré építkezni, azokhoz tervezni, rajzolni. Talán egy saját verses kötetet is illusztrálnék a későbbiekben.”
„Tipikus közhelyekkel indult a grafika iránti szerelmem. Mindig is imádtam alkotni és képezni magam benne. Az óvónénik jegyezték meg a szüleimnek, hogy érdemes rajziskolába íratni. Meg is fogadták, úgyhogy azóta is a művészeti iskolák padjait koptattam. Szóval így utólag is szeretném megköszönni az óvónéniknek.
A tervezőgrafika iparművészet. Természetesen egy jó tervezőgrafikusnak jól kell festeni, rajzolni stb., úgyhogy ezekben is igyekszem jeleskedni. Legfőképpen a digitális rajzolást kedvelem, ezen belül pedig digitális rajzpaddal. Néhány munkám alapja ceruzás, filces rajz, vagy éppen festmény, esetleg fotó, de igazából bármi, ami a kezembe kerül és megihlet, amiket aztán később különféle programok segítségével véglegesítek.
Legtöbbször a médiából (politika, bulvár) építkezem, legyen az annak kifigurázása vagy átgondolása, valamint szeretem megfogalmazni a 21. század társadalmi és egyéb problémáit. Ezen felül még az illusztrálás a nagy szenvedélyem.
Igen nehéz kérdés, ha az kell leírnom, milyen „birodalmat” építenék, ha minden lehetőségem meglenne rá. Ha a "birodalmam" alatt a jövőbeli grafika studiómat/vállalkozásomat értjük, akkor összegyűjteném a legkülönbözőbb stílusú grafikusokat egy helyre és onnan terjesztenénk az igét, színes babzsákokban ülve, aranycsillárral a fejünk fölött. Viszont ha egyszemélyes kuckót, műhelyt értünk "birodalom" alatt, akkor ugyanez csak egyedül.
A kiállításon szereplő munkáimat a "Buy Nothing Day"-től kezdve, a migránskérdésen át sok minden inspirálta. Időt és munkafolyamatot tekintve változó. Az ötlet megszületése is beletartozik egy munka elkészítésébe. Tehát pl. valamin lehet agyalni hónapokig, majd megcsinálni fél óra alatt és ugyanez fordítva. Részletesebb információkért és bizonyítékért szeretettel várunk mindenkit a kiállításra. Patent lesz.”
„Már általános iskolás koromban tudtam, hogy grafikus akarok lenni. Mivel szeretek rajzolni és nagyjából minden kézzel bütykölős dolgot, ugyanakkor nagyon fontos számomra, hogy hasznosat hozzak létre, így egyenes út vezetett a tervezőgrafikáig. Itt egyaránt számít az esztétikai érték és a funkció is.
Először papíron kezdem a tervezést ceruzával, filcekkel, tollakkal, aztán számítógépen dolgozom ki a végső grafikát.
Leginkább az interneten nézelődök, ha új ingerekre vágyom, de az egyetemen a szaktársaim is nagy inspirációt jelentenek.
Ha lehetőségem lenne rá, hogy a saját kis „birodalmamat” hozzam létre, melyhez minden időt és erőforrást megkapok, akkor azt hiszem alapítanék egy államot liberális, demokratikus és organikus elvek mentén. Rendkívül nagy hangsúlyt fektetnék az oktatásra és az egyéni és közösségi értékek összehangolására. Fontosnak tartom, hogy ne korlátozzuk mások egyéniségét, egyedi gondolkodásmódját, ugyanakkor közösségként működjünk és ne féljünk másokkal együtt létrehozni valamit. Továbbá a természet és ember kapcsolatát is megerősíteném, átértékelném, hogy összhangba kerüljenek. Úgy gondolom, a mai technológia és a régi korok praktikái rendkívül jól alkalmazhatók együtt igazán környezetbarát életet teremtve.
Leginkább akkor tudok jól dolgozni, ha valami már az elején megragad és beindítja a fantáziámat. Ezután jön a vázlatolás, kutatás, tervezés, ami történhet rövid idő alatt, - ha van lehetőségem intenzíven azzal foglalkozni - vagy akár hónapokon keresztül kisebb szakaszokban. Ám mindig van valami, amit még tovább lehet fejleszteni, igazítani az adott munkán - erre épül a kiállításunk is, ami jelképesen a Végső_verzió2.pdf címet kapta, ezzel is jelezve, hogy még a végső verziónak is van egy második változata."
„Az igazat megvallva soha még ezelőtt nem foglalkoztam igazán tervezőgrafikával. Egy általános képzőművészeti középiskolában tanultam, ahol rajzoltam, festettem, szobrokat csináltam, linót véstem, videót vágtam, fotóztam, de a számitógéppel való kapcsolatom igencsak „se veled, se nélküled” volt. Éppen emiatt a sok lehetőség miatt, az elején lehetetlennek éreztem, hogy egy valamire redukáljam a „szakmám”. Én mindent akartam csinálni. Ezért a végén úgy döntöttem, inkább belevágok abba, amit még sohasem csináltam: így jött képbe a tervezőgrafika, és így jutottam el Pécsig. Vágytam az új környezetre, az új impulzusokra, emberekre és kihívásokra. Úgy éreztem, hogy ez egy jó közeg lesz majd mindezekre.
Érdekes kérdés a képzőművészeti irányzat egy alkalmazott művészeti kontextusban. Viszont úgy érzem, esetemben ez elég kézenfekvő. Nehéz volt a féléves felvételi készülés, és az egyetemkezdés alatt átállnom a számítógépes megoldásokra, úgy, hogy előtte mindent papírra, vászonra, festékfoltos ruhában csináltam. Nagyon megszerettem, és új dimenziót nyitott az egész tervezőgrafika az életemben, viszont még mindig közel érzem magamhoz a képzőművészet lehetőségeit is. Éppen ezért most is igyekszem videókkal, fotókkal, rajzokkal, installációkkal is foglalkozni az egyetemi feladatok mellet. Helyenként ötvözni ezt a két irányzatot.
Ugye a tervezőgrafika egy alapból eléggé digitális, számítógépcentrikus műfaj. Ha a tervezőgrafika eszköztárát nézem, akkor nálam még mindig a photoshop a legjobb kifejezési forma. Emellett szeretem pl. az illusztrációkat nem csak digitálisan, hanem papíron is el(ő)készíteni. Az első anyag, amit használ az ember (legyen szó egy plakátról, logóról, rajzról) minden esetben a gondolat. Aztán a technikai oldala már nagyon sok féle lehet, számomra fontos a változatos megoldás, néha nem is stílust, inkább eszköz tekintetében.
Egy kis szerbiai városban nőttem fel, ott „tanultam a művészetet”, számomra már az is hatalmas impulzus volt, hogy egy teljesen új környezetbe helyezhettem magam, az meg még inkább, hogy egy teljesen más irányzattal foglalkozom. Mindig van lehetőség új dolgokból építkezni, az a fontos, hogy olyan projekteket találjak magamnak, amiket akár az alkalmazott művészet, akár a képzőművészet eszközeivel az emberek tudatára adhatok; így vállalva esetleg álláspontot, vagy kifejezve véleményt.
A birodalom, az idillikus elképzeléseim alapján, egy olyan közeg létesítése, ahol kezdő művészek (bármilyen ágazatából) segítséget kaphatnának, így képzelném el sajátomat, ha lehetőségem nyílna rá. Emellett legyen ott jó kávé, hangulat, lehetőség egy saját stúdió üzemeltetésére, kiállításra, írások felolvasására; bemutatkozási lehetőség bárkinek. Egy „utópisztikus” birodalom, ahol az emberek nyitottak.
Az idő fogyása a legnagyobb inspiráció egy adott munkafolyamat megtervezésére/ elkészítésére. Összegzés: fontos számomra a költészet, képző- és alkalmazott művészet összekapcsolása (és külön-külön kiteljesedése is). Igyekszem új határokat keresni magamnak, és azokat feszegetni.”
„Művészet orientált vagyok, érdekelt a design és az iparművészet. Festészet, főleg akvarellel az a környezet, amiben el tudom képzelni magam képzőművészet terén.
Vegyes, nagyon változó, hogy ilyen anyagokat vagy technikát alkalmazok. Szeretem a kísérleti képnyomtatást, és azok szinte „szemét” szerű anyagait. De főképp vektor grafikákkal és fotókkal dolgozom.
Általános iskolában a rajztanárunk mutatott egy- egy pár foltból álló képet, mindenki hangoskodott és oda sem figyelt; engem viszont beszippantott. Ez a kép Claude Monet Felkelő napja volt, ez volt a legnagyobb behatás, ami ért engem. Aktuálisabban, Stefan Sagmeister és Jessica Walsh hatottak rám, utóbbi főleg azért mert női grafikusként óriási sikereket ért el. Ezen felül a társaim munkája is ösztönöz, abból építkezek hogy én is jobb lehessek.
Ha tehetném, iztosan egy olyan vállalkozást építenék fel ami természettudatos koncepciójú lenne, mert a grafika teljesen alkalmas arra hogy sok emberhez eljuttasson információkat amik esetleg maradandóak is, és meghatározza a kézzel fogható design termékek anyagát (a logisztikához, csomagolásokhoz: újrahasznosított, újrahasználható, természetesen lebomló, vagy nem káros anyagok)
Idő amíg eljutok egy koncepcióig változó, de ez tart a legtovább. Inspirációt pedig az adott témának való utánajárásból szerzek. Az ötletelés tehát elindul, de legtöbbször az első munka a „kukában” landol. „
"Már középiskola előtt is érdekelt a számítógéppel való tervezés és a hozzátartozó dolgok - valószínűleg ez betudható annak, hogy a szüleim nyomdászok és ha nem a lovardában voltam, akkor ott-, aztán anya és apa tanácsára nem a grafikát választottam a középiskolai tanulmányaim során, hanem a szobrászatot. Időközben azonban rájöttem, hogy engem mégiscsak a grafikai tervezés és kivitelezés vonz, így érettségi és szakmai vizsga után jelentkeztem a Művészeti Kar tervezőgrafika szakára, ahova fel is vettek. Szeretek tervezni, ez érdekes és izgalmas számomra, a szobrászatot untam.
Többnyire mindenféle technikával dolgozom - tényleg -, ami a kezem ügyébe kerül, és jó felületeket lehet kihozni belőle, éppen amit megkíván az adott projekt. A legjobb hatás általában a határidő. Ha sok időm van, semmivel nem haladok, általában a leadás előtti napon (jobb esetben napokon) áll össze a dolog.
Néhány barátommal akikkel egyezik az ízlésünk és tudunk is együtt dolgozni, jó tanácsokkal tudnánk ellátni egymást, szeretnék alapítani egy grafikai stúdiót, ahol egymás között eloszthatnánk a munkákat, ki melyiket csinálná szívesen, mi passzolna hozzá.
Mivel elég sok irányba ágazik a grafika, így nagyon sokféle dologgal foglalkozok egyszerre, nemigen lehet egy kalap alá venni őket. Szeretem a kissé sötét hangulatú dolgokat, illetve a letisztult, de izgalmas felületeket.
„Kicsi koromtól kezdve rajzolok. Mindig szerettem tervezni karaktereket, ruhákat, épületeket, aztán amikor felnőttem logókat, kiadványokat, plakátokat.
Cégek, vállalkozások vizuális megjelenésével szeretek foglalkozni, de mellette érdekel a tipográfia, kiadványtervezés is. Egy tervezőgrafikus alap/állandó eszköze a számítógépe, de természetesen minden olyan technikát felhasználok, ami az adott munkámhoz szükséges. Szeretek kísérletezni.
Rengeteg impulzus éri nap, mint nap az embert. Van, hogy csak sétálsz az utcán és meglátsz valami érdekes formát vagy olvasol valamit, ami megindít és ezt az érzést/tartalmat a saját nyelvi eszközeiddel igyekszel tovább adni/kifejezni.
Nem mesélnék most a kiállítandó műveimről, gyertek el a kiállításra és kérdezzetek bátran!"
„Tíz esztendős koromban egy kártyajáték illusztrációit nézegetve döntöttem el, hogy én is ilyesmivel szeretnék foglalkozni. Persze akkor még nem tudtam pontosan, hogy nevezik ezt a szakmát. Később a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola tanulója lettem, majd az OKJ után egyértelmű volt, hogy Pécset szeretném folytatni tanulmányaim. Mondhatni, egy gyermekkori álmom vezetett el ez idáig.
Vektor rajzban érzem a legjobban otthon magam, azonban a digitális festészet is kifejezetten érdekel és szeretnék benne előre haladni. Ez az a két technika amivel főleg dolgozok. A kézi rajzot sem szeretném elhanyagolni, de erősen a számítógép fele tolódtam el az elmúlt években. De a vázlat füzet szinte mindig előkerül, még ebben a digitális korszakomban is.
Elsődlegesen az internetet bújva inspirálódom és szak társaim által. Főként az illusztráció és a poló design érdekel, így e témák iránt gyakran kutakodok, de hogy mi lesz rám hatással, azt magam sem tudom. Inkább azt szeretem nézni, hogy én mit csinálhatnék másként, kimozdulva trendekből.
Ha a saját kis „birodalmamat” építhetném fel enyém lenne a világ legnagyobb cukrászdája és csak engem szolgálna ki… Viccet félretéve, ez egy igen nehéz kérdés. Talán belefognék a párommal, aki szintén szakma béli, egy saját közös vállalkozásba. És azzal foglalkoznánk, amit igazán szeretünk. Igen vicces pólókat terveznénk, ami nem valami grandiózus terv, de ez az amit, mind ketten nagyon élvezünk. És valljuk be, vicces pólókra mindig lesz igény.
Minden munka egy rítussal kezdődik nálam. Mereven bámulom az üres papír, vagy photoshop ablakot és várom a csodát. A csoda pedig eljön egy idő múlva valamilyen ihlet formájában és elkezdek vázlatolni. Majd ha van elég vázlat, visszatérek az elsőhöz, mert valahogy mindig az a legjobb. És utána már megy magától. Ha pedig nem történik meg a csoda, akkor félre teszem és egy óra múlva újra megpróbálom, addig is foglalkozom mással. Általában szeretek sokat szöszölni, olyan szőrözős fajta vagyok, aki gyakran elveszik a részletekben. Pár bögre kávé mindig segít, időben végezni, míg az inspirációt, a munkához illő zene kiválasztása segít. „
„A tervezőgrafika egy olyan terület, amivel többféleképpen kitudom fejezni magam kreatív módon, és teret add a többi művészei ág bevonásához is.
Milyen képzőművészeti irányban érzed otthon magad?
Nem tudnék egy irányt mondani, amiben kizárólagosan otthon érzem magam, mivel mindenben látok lehetőséget. De természetesen a grafika áll hozzám a legközelebb, valamit a kerámia.
Általában számítógépes technikával dolgozom, de mielőtt elkezdenék géppel dolgozni sokszor vázlatokat készítek előtte, ilyenkor általában ceruzával, festékkel, vagy amit a feladat megkíván. De mostanában egyre többször előkerül a digitális rajzpadom is.
A környezetem grafikai impulzusaiból építkezem nincsenek külön kedvenc alkotóim vagy munkáim,impulzus szerűen működök, ami hat rám, azt továbbgondolom, beépítem, aztán tovább lépek és ujjakat keresek. Nem ragadok le vagy kötődök sokáig egy irányhoz.
Egy stúdiót építenék, ha minden lehetőséget megkaphatnék hozzá. Egy olyan helyet ahova elvonulhatok és zavartalanul folytathatnám a munkámat. A teret szétválasztanám különböző szakaszokra. Lenne, egy külön manuál sarok, ami nem baj, ha piszkos lesz, itt minden ötletemet megvalósíthatnám, itt festenék, rajzolnék, sokszorosító grafikáznék. Egy műhelyen belüli műhely lenne. És lenne egy tiszta sarok. Itt lenne a gépem. Valamit kiépítenék egy nyugi sarkot is, egy kis konyhával. Mivel sokat lennék itt fontos, hogy jól érezzem magam benne.
Egy-egy munkán kör-belül 4-7 napig dolgozom. Persze ez függ a feladat nagyságától és részleteitől is. Először mindig papíron tervezek, aztán pedig számítógépen folytatom. Általában vektoros grafikát használok, és néha vegyítem fotókkal. „
