A sokak által a gyümölcsök királynőjének tartott szőlő hosszú évezredek óta az emberiség egyik legtöbbet hasznosított élelmiszere. A számos iparág közül amely a szőlőre épült talán a legismertebb a szőlészet és a borászat. Augusztus 23-án, a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete által szervezett IV. Csemegeszőlő Kiállítás és Verseny keretein belül szakértők mutatták be a csemegeszőlő termesztés legfőbb nehézségeit és értékeit. Majdnem 20, az ország különböző tájegységeiről érkező termelő gyümölcsei mellett számos szakmai előadás keretei között ismerkedhettek meg a látogatók a csemegeszőlő világ legfrissebb történéseivel.
Az idén már negyedik alkalommal megrendezett kiállítás és verseny hatalmas érdeklődésnek örvendett, a helyszínt biztosító sátor megtelt termelőkkel és érdeklődőkkel. A rendezvény megnyitóját Madaras Zoltán a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet elnöke kezdte, aki a beszédében kiemelte a kiállítás fontosság és azt, hogy:
„A kiállítás remek lehetőséget ad arra, hogy a termelők megmutassák magukat és a termésüket, illetve arra, hogy a látogatók megismerhessék a legújabb csemegszőlő-fajtákat, többek között azokat melyeket a Kutatóintézet hozott létre” – mondta Madaras Zoltán, aki hozzátette, a cél, hogy a háztáji termelők megismerhessenek olyan reziliens szőlőfajtákat melyek otthoni körülmények között és könnyen termeszthetőek, ezzel elősegítve a háztáji termesztés fejlődését.
A következőkben dr. Teszlák Péter, a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kutatási igazgatója hangsúlyozta a háztáji termelés fontosságát: „A szőlő azon túl hogy elterjedt, rendkívül egészséges, ezért is gondolom, hogy a háztáji termelés a közeljövőben még nagyobb hangsúlyt kap majd, és reménykedem benne, hogy az itt bemutatott fajták elősegítik majd ezt a folyamatot.” A kutatási igazgató ezek mellett hozzátettte, a Kutatóintézet génbankja biztosítja a csemegszőlő fejlődését azzal, hogy megfelelő tudományos hátteret biztosít a különböző fajták létrehozásához és fejlesztéséhez.
Rezisztens csemegeszőlő fajták című előadásban dr. Teszlák Péter többek között hangsúlyozta, hogy a csemegeszőlő termelés Magyarországon mai napig nem képes kielégíteni a piaci igényt. Elmondta, egy felmérés szerint az ország teljes csemegeszőlő igényét mintegy 14 ezer hektárnyi csemegeszőlő termőterülettel lehetne fedezni, ebből ma csupán 500 hektáron zajlik a termelés, így a hazai felvevőpiac importra szorul. Az előadásban szóba kerültek azon reziliens fajták is, melyeket a kutatóintézet fejlesztett, az előadó arról is beszélt miért fontos az ellenálló fajták fejlesztése:
A csemegeszőlő termesztése során egyik legfontosabb cél a magas és jó terméshozam mellett, hogy minél kevesebb vegyi anyagot használjunk, hiszen azok ártanak a környezetnek és az egészségnek. A reziliens fajták magas ellenállóképességükből fakadóan kevesebb permetezésre szorulnak” – emellett kiemelte, a reziliens fajták elterjedése már a ‘70-’80-as években elkezdődött a tipikus “nagyapáink” ízvilágára hajazó fehér csemegszőlő-fajtákkal.
Szó esett a szőlő fejlesztésről, amelyet a génbank falain belül végeznek, a kutatási igazgató elmondta, hogy a kutatásra és fejlesztésre szánt fajta kiválasztásában a reziliencia faktor mellett szerepet kap az is, hogy a későbbiekben miként tudják tovább keresztezni más fajtákkal. Példának az Everest csemegeszőlőt mutatta be, amely magas ellenállóképessége és szép külalakja mellett kiváló “szülő” lehet egy keresztezéskor.
Teszlák Péter elmondta, hogy a legújabb trendek szerint a vásárlói igények kezdenek abba az irányba mozdulni, hogy
fontosabb a külalak, mint a belső. Egyre többet számít, hogy egy szőlő megfogja-e az ember tekintetét az alakjával vagy a színével, mintsem az hogy milyen ízvilágot mutat, illetve milyen textúrával rendelkezik.
A megjelent termelők, akik az ország számos pontján túl a felvidékről és Horvátországből is érkeztek, számos különböző szőlőfajtával igyekezték bemutatni a csemegeszőlő világának sokszínűségét. A Neumann János Egyetem standjánál kóstolt Dunav kifejezetten megfogó színvilággal kecsegtet, íze nem mondható kiemelkedőnek, de a textúrájában a feszesség köszön vissza.
Kun és Fodor szőlőtermelők pultjánál találtam rá a korábban már említett “nagyapáink” ízvilágára hasonlító, arra hajazó fajtát, a Jupiterre. Megjelenésében teljesen átlagos, talán minimálisan nagyobb szemekkel rendelkezik mint az átlag, ízében klasszikus édes szőlőíz, a héjból származó keserny adja azt az utóízt, amely egésszé teszi a retro szőlő képét.
A külcsín jelentőségére tökéletes példa a Halloween, amely egy teljesen átlagos íz és középszerű gyümölcshús mellett a külsejével ragadja meg az ember figyelmét. A termelők elmondása szerint a Halloween termesztése drága hiszen kényessége mellett magas költsége van a növekedését segítő szereknek is.
Több termelő is dicsérte az idei évet, hiszen a tavalyihoz képest jelentősen kedvezőbb volt az időjárás. A megfelelő mennyiségű eső mellett nem voltak akkora melegek mint a tavalyi évben.
A rendezvény kiállítás mellett verseny is volt, ahol a gazdák különböző kategóriákban mérhették össze terméseiket:
Legnagyobb fürt
- Horváth Paula és Sándor
- Lujdort Tibor
- Kun és Fodor Szőlő
Legnagyobb bogyó (magtalan)
- Lujdort Tibor
- Bukovics János
- Korpás András
Legnagyobb bogyó (magvas)
- Horváth Paula és Sándor
- PTE 6
- Kun és Fodor Szőlő
Legjobb íz
- Horváth Paula és Sándor
- PTE 6
- Kun és Fodor Szőlő
Közönségdíj: Kiss András - Ánizs
Junior Díj: PTE SZBKI
Fotó: Kersák Viktória, Nyuli Szabolcs Keve