A Pécsi Országos Színházi Találkozó június elején program-kavalkáddal uralta a belváros kulturális intézményrendszerét immár 18 éve. Miről maradt le, aki lemaradt, mit mulasztott el, akinek eszében sem volt, hogy odamenjen.
A POSzT a város egyik legjelentősebb kulturális eseménye, ha nem az egyedüli olyan országos szakmai rendezvénye, amely a szélesebb közönség számára is vonzó lehet. Egyetemista szempontból több nehézséggel kell megküzdeni a fesztiválon való részvételért. Egyrészt az időpontja egybeesik a vizsgaidőszak hajrájával, másrészt aki végzett a vizsgákkal, többnyire elhagyja a várost. Ezen túl nem egyszerű jegyet vásárolni – ami urambocsá, nem is túl olcsó. Mégis akkor mi az, amiről lemaradt, aki nem ment el az előadásokra? Elképesztő színvonalú produkciók vannak a POSzT-on. Egy évad kőszínházi kínálatából – úgy 200 előadás – tizenvalahányat hív meg a két válogató. Ez az elmúlt alkalommal Regős János és Térey János volt. Egy idősebb színházi szakember és egy fiatalabb költő, drámaíró. Mivel a válogatókat évente cserélik, s évadonként is más a kínálat, ezért nem beszélhetünk homogén fesztiválról, minden évben más. Változnak a koncepciók, kicsit a fesztivál szerkezete is módosul… Ami állandó, az hogy a versenyprogram előadásairól másnap szakmai vitát rendeznek. Egy-egy ilyen vitán a mai magyar színházi szakma elitjével éppúgy lehet találkozni, mint írókkal, újságírókkal. Akit érdekel a színház – és mi másról szólna a kortárs színház, mint mirólunk – az tehát nemcsak egy előadást kap, hanem a másnapi vitával bele is csöppenhet egy műhelybeszélgetésbe, s hozzá is szólhat, ha van véleménye, kérdése. Mostanában a vitákat Lévay Balázs vezeti.
A Kodály Központban több nívós bulvár-színházi esemény zajlott. A jegyeket pesti árakon kínálják (annyi az előnye, hogy így se szállás, se útiköltség nem terhel minket). De ennél is izgalmasabbak a színművészeti felsőoktatás vizsgaelőadásai, mindegyik ilyen bemutatón olyasmit láthatunk, amit pár év múltán értékelünk legjobban. Mondok egy példát. Én láttam Alföldi Róbert egyik vizsgaelőadását – mondjuk nem a POSzT-on – és bár 28 évvel ezelőtt történt mindez, mégis emlékszem rá a mai napig. Szó szerint láthatjuk, hogy miből lesz a cserebogár.
A POSzT legizgalmasabb része a Nyílt Fórum. Fiatal drámaírók új darabjainak felolvasószínházi bemutatói. Ez a következő módon zajlik: ősszel a Színházi Dramaturgok Céhe meghirdet egy drámapályázatot kortárs íróknak, aztán a kiválasztott, készülő darabokkal, s a drámaíróval havonta foglalkoznak, segítik a munkát a dramaturgok, amely a debreceni DESZKA fesztiválon (kortárs magyar drámák fesztiválja) és a POSZT-on is felolvassák. Ez nemcsak a drámaírónak lehetőség, hanem egy olyan nézőnek, írónak is izgalmas találkozás, amely keretet ad arra, hogy az író kipróbálhasson valamit, a néző pedig belekóstolhasson abba, milyen egy készülő darab hangulata.
A POSzT kínál még apróbb programokat is, egy-egy szabadtéri, improvizációt, táncot, közönségtalálkozókat, koncerteket, kiállításokat. A korábbi években inkább egy népünnepély jelleget öltött a fesztivál, most intimebb, szakmaibb, de befogadó maradt. Tényleg egy lehetőség, belelátni a színházi szakma műhelyeibe, apróbb titkait is ki lehet fürkészni.
