close
CímlapNyelvtanulásHallgatás idegen nyelven

Hallgatás idegen nyelven

Egy-két kiemelkedő nyelvzsenitől eltekintve mindenkinek, aki valaha is próbált több-kevesebb sikerrel idegennyelvet tanulni, van egy olyan terület, ami talán kicsit nehezebben megy. Hogy kinél mi okoz nehézséget, az egyénenként változó. Egy biztos, hogy a hallás utáni szövegértés tagadhatatlanul fontos része a nyelvnek, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni ennek a gyakorlására, fejlesztésére. Ezt a témát fogjuk körüljárni, természetesen adunk néhány tippet is.

Egészen egyszerűen megkerülhetetlenül szükséges a kommunikáció létrejöttéhez a hallott szöveg megértése, különben nem jöhet létre párbeszéd, nem áramlik az információ – ez talán nem meglepő. A hallás utáni értés azonban sokaknak kihívást jelentő része a nyelvtanulásnak. A jó hír, hogy természetesen ez is fejleszthető. Sőt, egyre több eszköz áll rendelkezésre a gyakorlásához a szófelolvasó szofverektől egészen a hallgatáson alapuló nyelvtanító applikációkig, módszerekig.

Hegyezd a füled

Legyen szó nyelvórai hallgatásos feladatról, vagy a valós életből vett helyzetről, néha a zajok és minden akadályozó tényező is megnehezítik, hogy egyáltalán hallható legyen, hogy mit mondott a másik. Akkor esik le a ceruza, akkor halad el egy mentő az ablak alatt, vagy kezd el szakadozni az internetkapcsolat. De ez, bár frusztráló, többnyire nem nagyon akadályozza a kommunikációt, hiszen ritka az, hogy valamit szóról szóra vissza kellene adni, és van mód visszakérdezni, vagy nyelvórán még egyszer meghallgatni a feladatot. Az órai feladat pedig a hozzáadott zajokkal a valós helyzetet próbálja szimulálni. Ha valakinek esetleg rendszerint komoly gondja akad a megértéssel, vagy mindig túl halknak találja ezeket a hallgatásos feladatokat, akkor érdemes lehet kivizsgáltatni a problémát egy audiológiai szűrésen is.

De hogyan lehet fejlődni a hallásértésben?

A nyelvórai hallás utáni szövegértésen azzal is lehet javítani, ha külön, önmagad is hallgatsz változatos műfajú anyagokat, és megpróbálod magad ellenőrizni is akár. Ami adja magát, az mondjuk a zenehallgatás, amihez meg lehet keresni a dalszövegeket is. Itt sem baj, ha nem értesz meg mindent, és ha például olyan zenét választasz, ami tetszik, akkor nem fog gondot okozni, hogy akár többször meghallgasd. A másik kézenfekvő dolog, ha megnézel egy célnyelvi filmet (értelemszerűen nem szinkronizálva, hiszen pont annak az adott nyelvnek a hangzását próbáljuk megszokni, megérteni), és ha nem volt rossz, másodszor is megnézed, ez alkalommal pedig teszel rá lehetőleg célnyelvi feliratot, így el is tudod olvasni, amit mondanak. Persze nem alapfokon, és nem egy olyan nyelv esetén, ahol az írásrendszer is eltér. De az is jó módszer, ha csak passzívan nézed a filmet, eredeti hanggal – bármilyen meglepő is, de még akkor is javul a megértésed, ha előtte egy árva szót sem értettél abból a nyelvből!

Passzív hallgatás

Ha egy új idegennyelv tanulásába fogunk, az első lépés az lesz, hogy a hallott szövegben megtanuljuk felismerni, hol végződik egy szó, és hol kezdődik a következő. Ez sem történik akaratlagosan, mint a sok más folyamat a nyelvtanulásban. Hogyan lehet mégis elősegíteni, gyorsítani ezt a természetes folyamatot? Legfőképp azzal, ha minél többet találkozunk az adott célnyelvvel, és a lehető legváltozatosabb formában tesszük mindezt – ez a része befolyásolható akaratlagosan. Akár azzal is, hogy jó dologként, privilégiumként tekintünk bármilyen idegen nyelvű dologra, ami szembejön velünk, legyen az egy nyelvórai feladat, vagy egy újságcikk, könyv, zeneszám, esetleg egy idegennyelvű konferencia, vagy beszélgetőpartner. Ez az attitűd, hogy nem negatívumként gondolunk az idegennyelvű dolgokra, vagy akár teendőkre, különösen fontos. Aki nyűgként éli meg, annak ugyanis sokkal nehezebb dolga lesz.

De visszakanyarodva a passzív hallgatás szerepére, egy finn kutatás például azt vizsgálta, hogy változik-e a hangok felismerésében, megkülönböztetésében elért eredmény, ha felnőtteket csupán néhány napon keresztül napi két óra passzív hallgatás „ér” egy olyan idegen nyelven, amiből fikarcnyit sem értenek, jelen esetben mandarin nyelvről volt szó. A kutatásban résztvevők azelőtt még sosem találkoztak tonális nyelvekkel, ahol két szó megkülönböztetésében annak tónusa is szerepet játszik. A résztvevők agyhullámainak vizsgálata alapján a kutatás azzal az eredménnyel zárult, hogy

fogékonyabb lett azoknak az agya a tónusbéli különbségek felismerésére, akik passzívan hallották a nyelvet néhány alkalommal, mint a kontrollcsoport.

Ez jelentős bizonyíték két dologra, egyrészt, hogy felnőttkorban is képes az agyunk hallás alapján tanulni, még akkor is, ha nem figyelünk oda! Másrészt az is jó hír, hogy mindez akkor (is) történik, ha nem koncentrálunk erre a feladatra, vagyis még jobban ki lehet használni az időnket! Plusz egy szempont: csupán néhány óra mérhető eredményt hozott egy vadidegen nyelv elsajátításában, gondoljunk bele, hogy mire lennénk képesek, ha egy hónapon át, vagy egy éven át szólna a háttérben a célnyelv?

Ez a kutatási eredmény csak megerősít abban a véleményemben, hogy arra bátorítsak minden nyelvtanulót, hogy bátran kapcsolja be a háttérben mosogatás, takarítás és egyéb tevékenységek közben is az online célnyelvi rádiót, tévét, tegyen be egy podcastot, és dőljön az idegennyelvű hanganyag minden mennyiségben. Jobban fog menni a hallás utáni szövegértésen kívül a kiejtés, a szavak, a nyelvtan, hiszen találkozunk ezekkel a struktúrákkal, akaratlanul is elsajátítjuk a szófordulatokat, nyelvtani szerkezeteket, megismerjük a kiejtésbeli különbségeket és még számos előnyt sorolhatnánk.

A PTE BTK Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék és a Zágrábi Egyetem közreműködésével 2006-ban megjelent kutatás a magyar és a horvát nyelvtanulók angol tudását hasonlította össze nyolcadik osztályban, és

azt találta, hogy a horvát tanulók jobban tudtak angolul, mint magyar társaik.

S bár több ok is felmerült, mint a jobban képzett tanárok, egységes oktatási struktúra, a tanulmány a tanórán kívüli komoly mennyiségű idegennyelv használati lehetőséget is említi. Utóbbi annak köszönhető, hogy Horvátországban nem szinkronizálják a filmeket, ez komoly előnyt jelent a horvát diákoknak és felnőtteknek egyaránt. Mit jelent ez? Hogy szinte minden műsort angolul néznek, hallgatnak, míg a magyar diákok a tanórán kívül ritkábban találkoznak a célnyelvvel, kevesebb alkalmuk nyílik használni azt például hallás utáni szövegértés gyakorlására. Pedig fontos lenne, hogy amit az órán megtanulnak, azt rögtön hasznosítani is tudják. Sokkal könnyebb úgy megtalálni a motivációt, hogy nem arra kell gondolni, hogy egyszer majd hasznos lesz ez a megszerzett tudás, hogy majd a munkaerőpiacon előnyt jelent, vagy ha majd végre lehet utazni, akkor mennyit fogja használni az idegennyelv tudását.

Akkor mit hallgassak?

Ha röviden kellene összefoglalni: akármit, csak dőljön a csapból is a célnyelv. Szerencsére ma már nincs hiány hanganyagban, főleg, ha egy világnyelvet próbálsz elsajátítani. Két megközelítést is igénybe lehet venni, akár felváltva: az egyik az aktív, a másik a passzív hallgatás. Előbbi az az eset, amikor figyelmünkkel direkt a hallott szövegre koncentrálunk. Minden nyelven egyre több podcast, videó, hangoskönyv elérhető, az online szótárak fel is olvassák az adott szót, és a passzív hallgatásos nyelvtanulási módszereket is nagy számban lehet találni, valamint a nyelvkönyvekhez is sok hanganyag tartozik. Érdemes a saját érdeklődésünknek teret adni, de lehet persze szándékosan olyan hallgatni valót is választani, ami jottányit sem megy, választás kérdése. Itt a mennyiség a hangsúlyos. A szint tekintetében aktív hallgatáshoz olyan szöveget ajánlott választani, aminek több mint felét érted, de kevesebb, mint 90%-át. Passzív hallgatáshoz bátran válassz bármilyen szintet, előbb-utóbb javulni fog a nyelvtudásod.

Kiejtésbeli kavalkád

Amire a nyelvórákon kevés lehetőség nyílik, hogy az adott célnyelvnek a rendkívüli sokszínűségét megtapasztaljuk, ahhoz a kezünkben a kulcs – igyekezzünk minél sokfélébb kiejtés, akcentus, dialektus közül választani, amikor hanganyagot keresünk. Minél többféle rétegével megismerkedünk annak a nyelvnek, annál biztosabb, széleskörűbben felhasználható nyelvtudásra teszünk szert. De talán nem árulok el titkot, ez kihívást jelentő feladat, sokszor még az anyanyelvi beszélőknek is – nem véletlen, hogy a sztenderd nyelvhasználattól eléggé eltérő beszédet még a tévétársaságok is feliratozzák, például ahogy Glasgow-ban beszélnek angolul, egyszerre csodálatos és nehezen érthető.

Ugyanakkor érdemes a külföldi beszélők által beszélt nyelvre is trenírozni a fülünk, hiszen arra is van esély, hogy őket fogjuk többet hallani, vagy legalábbis őket is jó lenne megérteni. Ha az angolt vesszük példának, a világon több mint 400 millióan beszélik anyanyelvként, viszont 2-3 milliárdra tehető azoknak a száma, akikkel szót lehet érteni ezen a nyelven.

Hallgatásra fel! Ma mit hallgatsz meg?

Tóth Mariann

Tóth Mariann

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni