close
CímlapSportAzt éreztem, judoznom kell!

Azt éreztem, judoznom kell!

judo, PTE, UnivPécs, Knetig Emőke
2021. február 01.

Knetig Emőke harmadéves orvostanhallgató, emellett nemzetközi versenyeket is nyer judóban. Nincs rajta teher, ha versenyekre jár, nem az eredménykényszer hajtja, szereti amit csinál.

Hogy kerültél először judó edzésre? Miért nem balettra jártál?
Kétszer kezdtem el a judót, először ötévesen. Bátyám van, ezért jött a judó. Ő olyan általános iskolába járt, ahová az oktatásba integrálták ezt a sportot, majd külön edzésekre is járt, én meg mint egy rendes húg, mindig azt csináltam, amit a bátyus, de mivel ő abbahagyta, hát én is. Másodjára tizenhétévesen kezdtem el, azt éreztem, hogy judóznom kell!

Jól ráéreztél?!
Ma sem tudom megmagyarázni, mivel nem volt ésszerű ennyi idősen egy új sportágat választani, de nem az eszemre szoktam hallgatni, hanem az érzéseimre. Bejött.

Mit csináltál addig?
Minden sportágat kipróbáltam: úszás, tenisz, még táncoltam, karatéztam is… A labdajátékokon kívül szinte minden egyéni sportot űztem.

És 17 éves korodtól kezdve sorra aratod a sikereket a judóban?
Nem ilyen egyszerű a történet, szinte a nulláról kellett kezdenem. Az évek során újra felépítettem magam, egyetemista korom óta vannak eredményeim a nemzetközi mezőnyben. Jó alapot jelentett az, hogy a sporthoz illő fizikai adottságokkal rendelkezem és mindig is sportoltam, hát nem az erőfejlesztésre kellett koncentrálnom, hanem a technikákra. Jó edzőpartnereim voltak, segítettek behozni a lemaradást. Szerencsémre jól utánzom a mozgásokat. Edzőtáborokban már csak abból is sokat profitáltam, ha megnéztem valakinek a fogásfelvételét.

Az, hogy sportolsz, az orvosi kar mellett, mit jelent? Hogy bírod összeegyeztetni a kettőt? Megférnek egymás mellett?
Sok logisztikát igényel, hogy mindkettőt tudjam csinálni. Jól kiegészítik egymást, sok magolással jár az orvosi, jó kikapcsolódás edzésre járni. Az orvosin tanultak is segítenek a judóban.

Micsoda?
Főleg fogyasztáskor használom az egyetemen tanultakat. Mindig van egy terv a fejemben, amivel nekivágok a súlycsökkentésnek, de figyelem a testem állapotát és ha kell eltérek az eredeti tervtől. Minden fogyás más, de a sok tapasztalat miatt van viszonyítási alapom, illetve tudom, hogy bizonyos állapotoknak mi állhat a hátterében és ezeket próbálom orvosolni. A fogyás kezdetén nagyon sok vizet iszok és minimális mennyiséget eszek. Ilyenkor a sót próbálom kinyomni a szervezetemből, hogy a fogyás utolsó napjaiban is tudjak még vizet kinyomni a testemből, az utolsó kettő napban szinte nem iszok és nem eszek semmit. Persze ezen szoktam változtatni, ha túl jól megy le a súlyom, vagy ha úgy érzem nem lenne erőm még egyet futni, ha nem eszek semmit. És a legfontosabb, hogy mérlegelés után a sót és a vizet visszapótoljam, hogy regenerálódjak a másnap reggel kezdődő versenyre. Arra is figyelek ilyenkor, hogy mit eszek, több társammal előfordult már, hogy mérlegelés után hányt, mert össze-vissza evett. Persze ez nagyon nehéz, ha már egy hete salátán él az ember.

Mire vagy büszke? Eredményekre, vagy arra, hogy önmagad győzted le?
Arra, hogy ekkora lemaradásból mit hoztam ki. Én nem vagyok olimpiai szintű versenyző, de ahhoz képest, hogy 17 évesen kezdtem, kihoztam a maximumot. Kétszer nyertem első osztályú felnőtt magyar bajnokságot, háromszor nyertem Európa-kupát. Nem kimondottan az eredményekre vagyok büszke, hanem azokra a meccsekre, ahol jól ment a judo. 2019-ben harmadik lettem az Egyetemi Európa bajnokságok, de erre annyira nem vagyok büszke, mert nem versenyeztem jól, ez egy kiszenvedett eredmény volt.

Ha kikezdene veled egy durvább fickó, mennyi ideig tartana lerendezni az ügyet?
(nagy nevetés) Még nem keveredtem ilyen helyzetbe. Széles vállam van, nem nézek ki védetlen nádszálkisasszonynak. Az ilyen helyzeteket inkább megpróbálom elkerülni.

És az esni tudásra már szükséged volt? A judósok legendásan jól tudnak esni.
Még soha nem volt sérülésem, ha elestem. Szerencsére más ellen még soha nem kellett a tudásomat használnom.

Meddig fér meg a tanulás és a sport egymás mellett?
Nem tudom. Nehezen fér meg ez a két terület. Én szinte örülök a mostani pandémiás helyzetnek, mert jobban tudok a tanulásra koncentrálni. Most lesz még három szigorlatom, az egyetem utána talán könnyebb lesz, de ezt nehéz elhinnem.

Hol judózol?
Baján. Ha órám van, átjárok Pécsre. Voltam egy ideig kollégista Pécsett, de úgy nehezebb volt. A mostani hibrid-oktatással könnyebb. A súlycsoportomban már megvan az olimpiai résztvevő, Pupp Réka, ő rengeteget tett bele a sportba, feltette rá az életét. Én az orvosi mellett nem tudok ennél több energiát belefektetni a sportba.

Akkor neked a sport örömforrás?
Igen. Nem esem kétségbe, hogy mi lesz, ha kikapok. Azért versenyzek, mert szeretek. Már nem érdekel az eredmény. Nincs rajtam teher a versenyeken.

Balogh Robert

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni