Dr. Teleki Szidalisz a PTE BTK Pszichológia Intézet Személyiség- és Egészségpszichológia Tanszék vezetője, egyben a múlt heti MOONBIKE kihívás egyik nyertese. A sportról és a MOONBIKE-ról kérdeztem.
“A természetben tett túrákat nagyon szeretem, de néhány éve óta az úszás is kedvenceim közé tartozik - pár éve a Balatont is átúsztam. Az utóbbi időben viszont annyira megsokasodtak a teendőim, hogy sokszor inkább csak a szobabiciklire ültem fel. Arra viszont ügyelek, hogy valamilyen sport mindig legyen az életemben:
egészségpszichológiával foglalkozom, így munkaköri kötelességemnek is érzem, hogy én magam is vigyázzak az egészségemre.
A szorgalmi időszak alatt jellemzően szakkönyveket olvasok szobabiciklizés közben, vagy a munkámhoz kapcsolódó podcasteket hallgatok.
De a félév végéhez közeledve úgy éreztem, szabadultak fel annyira energiáim, hogy újra szerettem volna komolyabban nekiállni sportolni - és akkor jött velem szembe a MOONBIKE. Tudtam a tavalyi kampányról is, de most éreztem azt, hogy megszólít a felhívás. Igyekszem is minden kihívást teljesíteni és örülök, hogy egy ilyen szuper, a PTE egész családját összefogó programban részt vehetek.
A mostani időszakban jellemzően este vagy reggel fél hét-hét körül biciklizek, attól függően, hogy a napomba miként fér éppen bele.
Biciklizés előtt röviden bemelegítek - erre úgy tekintek, mint egy választóvonalra, ami a testemnek és a lelkemnek is szól, és jelzi, hogy most a sporté az idő.
Kertvárosi vagyok, így a Pécs-Pellérd közti kerékpárúton bringázom. Sokáig mérlegeltem, hogy jó lenne-e zenét hallgatni közben, de kifejezetten jól esik a csönd, amit csak a madárcsicsergés tör meg. Igazán csodálatos az az útszakasz! Amint az ember átjut az ipari elkerülőn, olyan érzése támad, mintha semmilyen lakott település nem lenne körülötte, egy szántóföldes-erdős rész vesz körül, ami abszolút jó arra, hogy kikapcsolódjunk.
Amikor hazaérek biciklizés után, nyújtani szoktam, ennek is megvan az élettani háttere, de le is zárja az aznapi edzést testileg-lelkileg.
Az, hogy hogyan kezdjen bele a sportba valaki, nagyban függ az illető személyiségétől, és a korábbi hasonló tapasztalataitól. Van, akinek kifejezetten kell a társas, serkentő hatás, és segíthet, ha van, aki miatt kevésbé mondja le a közös mozgásra fordított alkalmat, tehát motiválják egymást. Van viszont, aki számára az a megfelelő, ha egyedül, a saját tempójában, a saját mindennapi rutinjához igazítva sportol.
Fontos továbbá, hogy meghatározzuk, hogy pontosan mik a céljaink az adott mozgással, és az időbeosztásunk, korábbi tapasztalataink alapján azt is tudatosan átgondoljuk, hogy a csapatban történő vagy az egyedül végzett sport illik-e jobban hozzánk, és hogy az mikor történjen. Sokszor éppen az szokott lenni a probléma, hogy “majd valahogy lesz” felkiáltással áll neki valaki.
Az egészséges életmódhoz kapcsolódó viselkedések és azok hosszú távú fenntartásának alapja viszont éppen az, hogy legyenek tudatos terveink, egyfajta “ha… akkor…” - sémák: például, ha hétfő van, akkor este hétkor sportolok.
Így egész nap ott lesz ez a gondolataink mögött és valószínűbben valósítjuk is meg, amit elterveztünk.”
