A 90-es évek férfi magazinjai, naptárai nemigen voltak elképzelhetőek az ő fényképe nélkül. Kordé Emese fitness világ- és európabajnok pályafutása hihetetlen fordulatokat és eredményeket hozott, amiről a PTE TTK szervezésében zajló sikeres előadássorozat, a „Nők nehezített pályán” keretében mesélt a hallgatóságnak.
A gyökerek, az alapok a legfontosabbak
– ezt vallja Kordé Emese is, ennek megfelelően leánykori edzőit méltatja előadásának elején, Tolnai Mártát, Tolnai Klárát, Molnár Ferencet és a kedvenc edzőjét, Posgai Juditot. A genetika mellett nekik is komoly szerepük volt Emese későbbi sikereiben. 14 évig tornázott, a magyar bajnokságban remek eredményeket ért el, aminek köszönhetően bekerült a magyar válogatottba, akár még a 84-es olimpiára is kijuthatott volna, ha a politika nem szól közbe. Ezt követően, a 90-es években váltott a tornáról a fitnessre, így egyre többet járt fel Pécsről Budapestre, hiszen már akkor is a főváros volt a legtöbb sportág, így a fitness fellegvára is. Egy alkalommal a fáradtságtól elaludt a volánnál, és súlyos balesetet szenvedett. Akkor döntötte el, hogy ez így nem mehet tovább, felköltözik Budapestre, bármennyire is imádta Pécset.
Balra Kordé Emese, jobbra Béres Alexandra egy verseny alkalmával
Magával ragadta a „show-business”, az Egyesült Államoktól nyugat-európai országokig számos helyen lépett fel, de közben azért voltak mélypontok is. Pécs és a család nagyon hiányzott neki, ráadásul 1998-ban jött egy súlyos sérülés is, amit így mesél el: „az Erkel Színházban volt a versenyünk, és mivel akkoriban a fitness nagy népszerűségnek örvendett, telt ház, vagyis közel háromezer ember előtt léptünk fel. Már a gyakorlatom végénél voltam, amikor egy ugrásnál nagy reccsenést hallottam, és borzasztó fájdalmat éreztem.
Mivel többezer szempár szegeződött rám, nem sikítottam, nem sírtam, tartottam magam, de tudtam, nagy a baj. Úgy vittek le ölben a színpadról, hiszen rá se tudtam állni a lábamra.
Később kiderült, hogy elszakadt az Achillesem. A legviccesebb az egészben, hogy a sérülés ellenére megnyertem a versenyt, hiszen teljesítettem a kötelező időlimitet, és csak egy rontásnak számították be, hogy az utolsó mozdulatsort nem csináltam végig.”
Aztán a rehabilitációt követően összeszorított fogakkal újra edzett, méghozzá rengeteget, miközben kínosan számolta a kalóriákat, saját elmondása szerint borzasztó ételeket evett, csak hogy tartsa a versenysúlyát és az alakját. Meg is lett az eredménye: 2002-ben Kijevben Európabajnok, Stockholmban világbajnok lett.
A „csúcson kell abbahagyni” elv alapján ezt követően visszavonult, de természetesen nem szakadt el a sporttól, hiszen szeretett Alma Materében, vagyis a Pécsi Tudományegyetemen oktat napjainkban is a fiataloknak gimnasztikát, tornát és zenés-táncos mozgásformákat.
És hogy mire – pontosabban kire – a legbüszkébb? Ki nem találnák, kedves olvasók!
A fiára. A fiára, akit három éves korától egyedül nevelt, akit a versenyekre is magával vitt, csak hogy minél több időt tölthessenek együtt, aki ma már kész fiatalember, és Emese szavait idézve: „jogász, Pesten él és cuki”. Mindezt persze már – ahogy egy szerető édesanya – elcsukló hangon, elérzékenyülve mondja.
