Hazai pályán mérkőzött meg a PEAC a Bánk csapatával. Ígéretük szerint szépítettek is az utolsó fordulóban a vasárnap délutáni meccsen. Klasszikus meccshangulatot kaptak a nézők, családias létszámban. Élőzene, ingyen sör is várta a szurkolni érkezőket. Egyes helyeken ezt nevezik VIP-nek.
A vendégcsapat talán a házigazdák nagylelkűségének köszönhetően egy gyors góllal indíthatta a játékot, szerencsére a PEAC hamar egyenlített. Pont akkor, amikor jómagam is megszereztem az ingyen söröm. A félidőnél még fej fej mellett álltak a csapatok. Az edzők nem hajtottak végre egy cserét sem, tartogatták a friss játékosokat a játszma második felére. Az állás a félidőben 1:1 volt. A meccs folyamán az élő zenét a PTE Brass Band biztosította, akik a gólhelyzeteknél fokozták a hangulatot egy-egy népszerű szám feldolgozásával.
A szünetben pedig ők és a PTE Cheerleader szakosztály szórakoztatták a közönséget. A lányok előadása, a koreográfia, a mozdulatsorok káprázatosak voltak, és külön élmény volt élőben látni a nem mindennapi szaltókat.
A meccs folyamán felfigyeltem arra, hogy a labdaszedést lelkes PEAC- pólós gyerekek csinálták, jó volt látni, hogy ilyen módon is bekapcsolódtak a csapat életébe.
A második félidőre érezhetően erősödött a harci szellem és a versengés. Valamivel több szabálytalanság is történt, azonban pár sárgalap kiosztásnál nem kellett komolyabb eszközhöz folyamodni. Egyetlen olyan sérülés történt a PEAC-ban, ahol a játékost egy gyors ellátás erejéig a pálya szélére segítették, szerencsére hamar visszaállhatott. Ekkorra a nézőtéren is elkezdett erősödni a lelkesedés, leginkább egy apuka és az ő kisfia szurkoltak. Talán az ő kitartó lelkesedése is hozzájárult ahhoz, hogy sikerült egy plusz gólt szereznie a hazai csapatnak. A félidő végére az állás 1:2 lett, ez biztosította a PEAC győzelmét.
Hogy a bemondót idézzem: „Nyögvenyelős volt, de megcsinálták a fiúk.”
Amikor sétáltam kifelé a meccsről még egy bónusz sört is kaptam, így én ezzel ünnepeltem a srácok győzelmét.
