Az édesvízi biológiai sokféleség helyreállítását célozza az a Nature magazinban megjelent tanulmány, melynek létrehozásában dr. Csabai Zoltán, a PTE Természettudományi Kar kutatója is közreműködött. A publikáció mind online, mind a nagy múltú lap nyomtatott verziójában is olvasható. Kétszeres büszkeség ez a PTE számára: egyrészt nem mindennapi egy ilyen rangos, D1-es kiadványban szerepelni, másrészt a tanulmány bolygónk jövője szempontjából fontos stratégiák létrehozását sürgeti.
A tanulmány szerint az európai édesvizek biológiai sokféleségének javulása megállt, ezért sürgős cselekvésre hívják fel a döntéshozók figyelmét. A kutatás 22 európai országból származó, 1816 mintasorozatból és 26 668 mintából álló, 2668 taxon mintegy hétszázezer egyedét tartalmazó átfogó adatsorra épül. Az éghajlatváltozás, az invazív fajok és az új szennyező anyagok által jelentett tartós és újonnan megjelenő veszélyek miatt a tanulmány azonnali és fokozott
összefogást sürget az édesvízi biológiai sokféleség helyreállítását célzó stratégiák létrehozására.
Bár az elmúlt évtizedekben számos erőfeszítés történt az édesvízi ökoszisztémák védelmére és helyreállítására, az új tanulmány rávilágít arra, hogy további kihívások állnak ezek előtt életközösségek előtt. Az EU Vízkeretirányelv bevezetése, a hatékonyabb szennyvízkezelés, a hidromorfológiai terhelések csökkentése és más hasonló kezdeményezések pozitív változásokat hoztak az édesvizek állapotában a 2010-es évek előtt, azt követően azonban a javulás jelentősen lelassult, és napjainkra – a további intézkedések ellenére – gyakorlatilag megállt. A kutatók úgy vélik, az eddigi lépések önmagukban nem elégségesek a fenntartható jövő biztosításához.
Míg az 1990-es és 2000-es években tapasztalt pozitív változás a vízminőség javítását célzó helyreállítási erőfeszítések sikerének tulajdonítható, a 2010-es évektől megfigyelt lassulás a napjainkban történő intézkedések csökkenő hatékonyságára utal. Mivel a terhelések száma világszerte növekszik, és hatásuk fokozódik, a korábbi jogszabályban előírt intézkedésekből eredő javulások hatásfoka egyre kisebb, emiatt
az édesvízi rendszerek sok helyen továbbra is leromlott állapotban vannak.
Egy lehetséges magyarázat a lassulásra az lehetne, hogy a biológiai helyreállás elérte a maximumát, de ez gyorsan cáfolható, hiszen Európa és benne Magyarország folyói továbbra sem érik el az EU Víz-keretirányelvében felvázolt „jó ökológiai állapotot". Valószínűbb magyarázat az, hogy a helyreállítások lendülete kifogyóban van, mert a korábbi beavatkozásokból származó előnyök kimerültek, vagy mert új stresszorok lépnek fel, vagy a meglévők felerősödnek (például új típusú szennyező anyagok megjelenése), esetleg a változó éghajlat hatása. Ezek a tényezők lassíthatják és potenciálisan visszafordíthatják a biológiai sokféleség növekedését. E hipotézissel összhangban a kutatók kimutatták, hogy a javulás, a biológiai sokféleség helyreállása kisebb mértékű volt a gyorsabban melegedő éghajlatú területek folyóiban, a nagyvárosi és mezőgazdasági területeken áthaladó és a keresztgátak alatti folyószakaszokon. Azonban a pontos okok megállapításához további munkára lesz szükség.
Az eredmények éppen akkor jelennek meg, amikor az Európai Unió új 2030-as Biodiverzitási Stratégiáját készül bevezetni a biodiverzitás csökkenésének megállítása és a károsodott ökoszisztémák helyreállítása érdekében. A stratégia kulcsfontosságú része lesz az EU Zöld Megállapodásának, amelynek célja, hogy 2050-re Európát klímasemlegessé tegye.
A tanulmány online itt érhető el: https://www.nature.com/articles/s41586-023-06400-1
