close
CímlapTudományElső az elsők közt

Első az elsők közt

2017. augusztus 31.

interjú Fedeles Tamással

 

Mi jut eszedbe a 650-es számról?

Egy autón túl – Fiat 650 – természetesen a középkori pécsi egyetem (studium generale) alapításának évfordulója. Magyar viszonylatban a pécsi az első egyetem, első az elsők között. 

Miért pont itt, Pécsett alapítottak egyetemet 650 éve?

Az Anjouk uralkodása alatt prosperáló Magyarország, gazdasági és politikai szempontból Európa középhatalmai közé került. Több város is alkalmas tett volna egyetem létesítésére a Kárpát-medencében, így például Visegrád, a királyi rezidencia, Buda, Pozsony vagy Esztergom. A 14. század során Kelet-Közép-Európában létesített felsőoktatási intézmények közül Prága (1348) a Luxemburgok, Krakkó (1364) a Piastok, Bécs (1365) pedig a Habsburgok uralkodói székhelye volt.

Szóval akkor miért is Pécs?

A pécsi püspök személye szolgáltatja a megoldás kulcsát.

A Rheinland-Pfalz területéről származó Wilhelm von Koppenbach püspök (1361–1374) kiváló diplomata, Nagy Lajos titkos kancellárja és kápolnaispánja, az uralkodó diplomáciai testületének irányítója volt. Ő ismerte fel az egyetem létesítésének fontosságát, elsősorban a diplomaták képzésének szükségessége vezette e felismerésre.

Péccsel kapcsolatban általában azt emelik ki, hogy itt létesült az első magyar studium generale. Működött itt előzményként jelentős oktatási intézmény?

A székesegyházi/káptalani iskola magas színvonalon működött már a 11. század elejétől kezdve egészen Mohácsig. E mellett két szerzetesi közösség, az Ágoston- és a Domonkos-rend kolostoraiban szintén folyt oktatás.

Mit tanultak a középkori pécsi egyetemen?

A középkorban nem volt olyan vegytiszta az oktatás szerkezete, mint manapság. Az egyetemek szabad művészetek fakultása (facultas artium) többek között az írás oktatásában is fontos szerepet játszott. A káptalani iskola felső tagozatán tanuló elképzelhető, hogy többet tudott, mint egy kezdő egyetemista. A hét szabad művészet (septem artes liberales) alapvető része a grammatika, retorika és a dialektika. Ezt követték a reáltárgyak – számtan, mértan, csillagászat, zene – természetesen latin nyelven. A dialektika és retorika praktikus ismeretnek számított, hiszen – egyebek mellett – ezek keretében sajátíthatták el az oklevél- és levélszerkesztés szabályait a hallgatók. Magyarországon a 14. századtól vált egyre fontosabbá az írásbeliség. Aki nem egyházi pályára készült, az a szerződések, birtoklevelek kiállításához szükséges tudással felvértezve például a hiteleshelyeken jegyzőként kaphatott feladatot, ennek csínját-bínját a káptalani iskolában tanulták meg a diákok.

Aki magasabbra tört, a megfelelő tanárok irányításával elmélyedhetett az egyes diszciplínákban, sőt a 15. században már történelmet is oktattak. Bizonyosan működött az intézményben a jogi kar, ahol elsősorban a leendő diplomaták számára szükséges kánonjogi ismereteket sajátíthatták el a hallgatók, s az egyetem leghíresebb professzora Galvano Bethini de Bononia is e fakultáson oktatott.

Elképzelhető, hogy orvosokat is képeztek itt, azonban dokumentumok közvetlenül ezt nem igazolják. A teológiai fakultást azonban Krakkóhoz, és Bécshez hasonlóan városunkban sem szervezhették meg. Az egyetem kapcsán a püspök személye volt meghatározó, amint említettem. A püspökség pedig a korszakban kiemelkedő anyagi lehetőségekkel rendelkezett, amely révén az egyetem financiális háttere is biztosíthatóvá vált.

Miből származott az egyházmegye bevétele?

A dézsmaszedésből, és az adóztatásból, amelyhez a demográfiai viszonyok megfelelőek voltak. Az egyházmegye törzsterületét Tolna, Baranya, Pozsega és Valkó megyék alkották, amelyek a 14. században relatíve magas népsűrűséggel rendelkeztek. A püspökség és a káptalan birtokai kiváló szőlőtermő vidéken feküdtek, így a borból származó bevételek jelentősnek számítottak. A pécsi és a szerémi mellett a korszakban a máriagyűdi-siklósi borvidék is kiemelkedő szerepet játszott.

Mennyi készpénzre lehetett ezt váltani akkoriban?

A 13. század végétől valamennyi katolikus püspöknek be kellett fizetnie az Apostoli Kamarába egy illetékösszeget (servitium) a kinevezését követően, amely a legújabb kutatások szerint az éves jövedelem ötöt-hatod részét tette ki. A 14. században Magyarországról a pécsi püspök fizette a legtöbb adót, összesen 3400 aranyforintot. Ez is mutatja, hogy az egyetem gazdasági háttere biztosított volt. Sietve hozzáteszem, hogy ezen túlmenően különböző egyházi javadalmakat is igénybe vehetett a püspök az intézmény, elsősorban a tanári kar fizetésének finanszírozására.

Az egyetem létesítése presztízskérdésként vagy inkább gazdasági vállalkozásként értékelhető?

Manapság másként tekintünk egy beruházásra, mint a középkorban. Mást jelentett természetesen, ha egy város alapított iskolát, s mást, ha a király. Pécs esetében (is) az uralkodó, I. (Nagy) Lajos kérte a Szentszék engedélyét egyetem alapítására, amely a hivatalos ügymenet kötelező eleme volt. A pécsi püspök pedig az egyetem kancellári teendőit látta el. Pécsnek napjainkban elsősorban az egyetem nyújt kitörési pontot, azaz az oktatás és a kultúra egymást erősítve, de a középkorban mindez másképp működött.

A pécsi egyetem létesítése, egyértelműen Vilmos püspök személyéhez köthető, s mindenben praktikus szempontok vezérelték. A legfontosabb ezek közül az volt, hogy a leendő diplomaták számára a Magyar Királyság területén is lehetővé váljon az egyetemi szintű stúdiumok látogatására. Pécs pedig alkalmas volt a létesítendő intézmény befogadására.

Pécs mennyire volt magyar város az egyetem alapítása idején?

Döntően magyarlakta településnek tekinthető, de meghatározó etnikai kisebbséggel. Így éltek itt német betelepülők, itáliaiak, németalföldiek, horvát ajkúak egyaránt, igazi pezsgő multikulturális város volt.. A bolognai származású  Galvano volt az egyetem leghíresebb, nemzetközi elismerésnek örvendő professzora, évekig élt itt. A Padovából származó Jacopo mester pedig pécsi pénzverő- és bányakamara élén állt, sőt az országos pénzverést is irányította egy ideig. A város egy 14. század elején az országon átutazó francia szerzetes leírása alapján az ország tíz legjelentősebb települése közé tartozott.

Meddig működött a pécsi egyetem?

Az egyetem talán több mint egy évtizedig állt fenn. Az óbudai egyetem 1395-ös alapítása egyértelművé teszi, hogy akkor már nem működött, ugyanis az országban két párhuzamosan funkcionáló studium generale feltételezése minden realitást nélkülöz. Eddig nem került napvilágra arra vonatkozó forrás, hogy pontosan mikor zárta be kapuit a pécsi intézmény.

Az alapító püspök halála (1374) fordulópontot jelentett az egyetem életében. Ezt követően Galvano eltávozott Pécsről; Padova és Bologna lett működési tere, kiemelt professzori fizetéssel. Az 1380-as évek, ha akkor még működött az egyetem Alsáni Bálint püspöksége alatt (1374–1408), már hanyatlás korszakát jelentették. A középkori magyar egyetemek sajnos nem voltak hosszú életűek. Óbudán Zsigmond két ízben is létesített studium generalét (1395, 1410), azonban legkésőbb 1421-re a második kísérlet is kudarcba fulladt 1467-ben hozta létre Mátyás a pozsonyi egyetemet, az Academia Istropolitanat – éppen az egykori pécsi alapítás centenáriumán. Miután elfoglalta Bécset (1485), többé a pozsonyi egyetemről sem hallunk. Krakkó és Bécs egyaránt közel volt Magyarországhoz,  s az észak-itáliai egyetemek, elsősorban Padova és Bologna  is vonzotta a magyar tanulni vágyó ifjakat. Az újabb kutatások szerint 1365 és 1526 között több, mint 7000 magyar diák iratkozott be a bécsi egyetemre.

Ki fizetett a képzésért akkoriban? Létezett a diákhitel valamilyen elődje? Gazdag emberek jártak ide?

A pécsi egyetemről nem maradt fenn sok forrás, de Krakkó, Prága, Bécs és a nyugati egyetemek esetében megmaradtak az egyetemi anyakönyvek. Más források alapján mondhatom azt, hogy szemeszterenként meghatározott összegű tandíjat kellett fizetni, amely alól a rászorulók mentesülhettek.

Mai árakra le lehet ezt fordítani?

A mai árakhoz kevésbé célszerű, a korabeli összegekhez viszont lehet valamelyest viszonyítani.

Általánosságban elmondható, hogy a társadalom felső rétegei számára nem jelentett különösebb gondot a tandíj fizetése, a tehetségesebb jobbágyokat pedig sok esetben a földesúr támogatta.

A 15. században Pécsett és Zágrábban egyaránt kanonoki javadalmat élvező, Anhem környékéről származó klerikus, Goeswin említhető ezzel kapcsolatban, aki a ma oly divatos „lifelong learning” korabeli példáját nyújtja. Párizsban kezdte egyetemi stúdiumait (1394), ahol elvégezte a „bölcsészkart”, majd orvosi tanulmányokba kezdett.  Ezt követően a bécsi egyetem orvosi karán tűnt fel (1412), s szerzett magiszteri fokozatot, majd Kölnben és Heidelbergben tanult s végül teológiából is borostyánkoszorút szerzett (1425). Kölnben a két guldenes (forintos) beiratkozási díjat nem tudta kifizetni, az összeg fejében egy teológiai és egy orvosi könyvet adott zálogba.  Később azonban minden bizonnyal kiváltotta ezeket. Mindez nem okozott számára különösebb problémát, ugyanis viszonylag jól jövedelmező egyházi javadalmakat szerzett időközben. Ez egyébként Európa-szerte jellemző gyakorlat volt: egy-egy kanonoki stallum, plébánia gyakran fedezte a tanulni vágyók költségeit.  Napjainkhoz hasonlóan a szállás, az étkezés és az utazási költségek alkották a diákok kiadásainak döntő részét. A tandíj egy-két forint lehetett szemeszterenként. Összehasonlításképpen lássunk néhány árakra-bérekre vonatkozó korabeli magyar adatot. Az átlagos napszámbér 5-7 dénár (100 dénár = 1 aranyforint) volt, egy igavonó ökröt 2-5 forintért vásárolhattak, egy gyalogos katona havi zsoldja 2, míg egy lovasé 3 forintot tett ki Mátyás király korában.  Hozzávetőleges becslések alapján egy városi polgár évi 11-15 forintból be tudta szerezni a számára szükséges élelmiszereket. Visszatérve az említett Goeswinre, ő egyházi javadalmaiból megközelítőleg évi 70-80 forintos jövedelemmel rendelkezett, tehát számára nem lehetett különösebben megerőltető tanulmányainak finanszírozása. A rászorulók, ahogy említettem, mentességet kaptak a tandíj fizetése alól, illetve gazdag mecénások, egyházi testületek támogatását élvezték. Ez utóbbit kellően szemlélteti Budai János esztergomi kanonok, barsi főesperes által létrehozott Collegium Christi (1391), amely a tehetséges, ám szegény magyar diákok külföldi tanulmányait támogatta.

Galvano Bethini fizetése hatszáz arany volt évente, holott az átlag egyetemi tanár 60-80-at kapott csupán. Galvano 300 ezüstmárkát kapott évente, amelyet hatszáz aranyforintnak feleltethetünk meg. Ez volt a professzori fizetése, a megbízási díja, és megkapta Ürög falu tizedeit, továbbá a káptalani városnegyedben (a mai Széchenyi-tértől északra) egy lakást is a rendelkezésére bocsátottak. Mindez többszöröse, egyes becslések alapján akár tízszerese is lehetett a korabeli európai professzori fizetéseknek.

Ennek mi lehetett az oka?

Ő a püspökség jogi ügyeit is intézte, diplomataként képviselte Nagy Lajos királyt, vélhetőleg ez a lehet a magyarázata e kiugróan magas díjazásnak. Bizonyosan sokan irigyelték.

A mai professzori fizetésekkel mennyiben összevethető Galvano fizetése?

Ilyen számításokat nem végeztem, a korszakhoz szeretem viszonyítani a fizetéseket. A 14. század második felében a hatszáz forintos fizetés mire elég? Egy székesegyházi kanonok, az egyházi középréteg tagjaként átlagosan 60-70 forintos jövedelemre számíthatott évente. A lovas zsoldos évente 36 aranyforintra számíthatott Mátyás korában, de ezért életét is kockára tette. Ehhez képes a hatszáz forint hatalmas összeg. A híres-neves Drakula-ház, amely exkluzív helyen, Pécs belvárosában, állt, 200 aranyforintért cserélt gazdát. A legdrágább – általam ismert – középkori ház Pécsett egyébként 440 aranyforintba került. A mai magyar professzori fizetésekhez hasonlítva végeredményben az itáliai tudós kiemelkedően magas jövedelmet tudhatott magáénak, amely arányait tekintve ma is versenyképes lenne.

Úgy tudom, kevés forrás maradt fenn a pécsi egyetemről.

Mindennek hátterében a nagymértékű forráspusztulás áll. Mindössze néhány oklevéllel rendelkezünk, amelyek a többségét a Vatikáni Titkos Levéltár őrizte meg. A pápaság adminisztratív felügyeletéhez tartozó pécsi egyetemhez kapcsolódóan több dokumentumot is kiállítottak.

Az alapítólevelet optimális esetben Magyarországon kellene megtalálnunk, de sajnos számos irattal együtt az idők során ez is elenyészett. A Vatikánban viszont megmaradtak azok a regiszterek, amelyekbe a pápai kancellária által kiállított hivatalos iratok szövegét bemásolták.

Az avignoni és a vatikáni regisztrum-sorozatok egyes kötetei őrizték meg a középkori pécsi studium generaléra vonatkozó források zömét. V. Orbán pápa alapításról kiállított bulláját, amely egyúttal tartalmazta a magyar uralkodó Szentszékhez intézett folyamodványát két másolati könyv is tartalmazza. A tanulókkal és a professzorokkal kapcsolatban megőriztek néhány adatot a korunkra maradt dokumentumok, amelyek nagy részét az egyetem történetének néhai kiváló kutatói, Békefi Remig, majd Petrovich Ede vették számba évtizedekkel ezelőtt. Legutóbb pedig Vízkelety András fedezett fel a Müncheni Állami Könyvtárban egy kódexbejegyzést (2001), amely az intézménnyel hozható kapcsolatba. 1372-ben Zimonyi Miklós bácsi kanonok Pécsett három könyvet vásárolt Sasmikó András nevű társától, köztük egy grammatikai munkát. Ezek alapján feltételezhető, hogy ők az egyetem artes fakultásának hallgatói lehettek.

Friss eredményekre már nem számíthatunk?

Vatikáni kutatásaim során bukkantam rá 2016 májusában az avignoni regisztersorozat egyik 1371-es bejegyzésére, amely az egyetemi tanárok javadalmazásáról tudósít.  Ebből megtudjuk, hogy XI. Gergely pápa engedélyezte Vilmos püspöknek, hogy a pécsi egyetemen (in studio Quinqueecclesiensi actu legentibus ) jogtudományt oktató három tanárnak az esztergomi, az egri és a zágrábi székesegyházakban  egy vagy két javadalmat juttathasson. Ez pedig egyértelművé teszi, korábbi feltételezésemet, miszerint a pécsi püspök által a következő évben egri kanonoki stallumhoz jutó Rudolf nevű kánonjogi doktori fokozattal rendelkező személy a pécsi egyetem tanáraként működött. Ő egyébként később, 1383 és 1400 között a pécsi székeskáptalan prépostjaként működött.  

Egy évfolyam létszáma mekkora lehetett? Hol zajlott az oktatás?

A létszámra vonatkozó egzakt adatokkal nem rendelkezünk. Az oktatás őszi és nyári szemeszterekre különült el. A nagyelőadásokat jó idő esetén a szabadban is tarthatták, amint párizsi adatok mutatják, egyébként pedig a nagyobb templomokban oktattak.  A kisebb létszámú foglalkozások pedig akár a professzorok házában, lakásában is folyhattak. Önálló egyetemi oktatásra szolgáló épületekre az 1420-as évektől vannak adatok. 

Mi derülhet még ki a pécsi egyetemről?

Újabb források tömeges előkerülése nem várható, viszont egy-egy újabb adat még előkerülhet, amely sokszor a véletlennek köszönhető. Az általam tavaly felfedezett adat is a szerencse számlájára írható, ugyanis teljesen más témakörben folytattam levéltári anyaggyűjtést.

Egy kolozsvári kollégám, Adinel Dinca ugyancsak az elmúlt évben bukkant a nagyszebeni levéltárban egy új forrásra. Ez nagy valószínűséggel Galvano Bethini pécsi egyetemen tartott előadásainak másolata.  Az összekötő kapocs pedig Pál szebeni prépost, aki Pécsett a jogi fakultás hallgatója volt, s aki magával vitte természetesen „szolgálati” helyére egyetemi jegyzeteit.

Miben látod az 1367-es egyetemalapítás jelentőségét?

Az első magyar egyetem alapításának 650 éves évfordulója méltán töltheti el büszkeséggel a pécsi egyetemi polgárokat, hiszen az egykori intézmény szellemi örököseinek vallhatjuk magunkat. Ugyanakkor mindez jelentősen túlmutat Pécsen, hiszen ez a hat és fél évszázada történt alapítás a magyar oktatás, művelődés és kultúra történetének mindmáig kiemelkedő jelentőségű eseménye.

 

 

Balogh Robert

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni