Fritz Renáta a PTE KTK frissen végzett hallgatója, aki a közgazdaságtudományi OTDK-n is részt vett. Kutatási témája nem az, hogy a különböző generációk hogyan használják közösségi médiát, hanem az, hogyan tudnak megbirkózni annak hiányával.
Miért ezt a témát választottad?
Már középiskola óta használom a közösségi médiát, jó sok ideje. Az elmúlt egy-két évben fogalmazódott meg bennem, hogy túl sokat használom, amikor például a családdal lehettem volna, akkoris a telefon volt a kezemben. Úgy gondoltam, ez nem visz jó irányba és próbáltam változtatni. Szerintem mindenki látja a környezetében, hogy a facebook, instagram, youtube csatornákat szinte mindenki használja.
Az a véleményem, hogy nagyon sok ember függő, vagy nincs is tudatában annak, hogy mennyire túlzott mértékben használja a közösségi médiát.
Érdekelt, hogy ha ezt kutatom, megismerem a negatív hatásait, és ezeket másokkal is megosztom, akkor ők is elkezdik-e érezni, hogy ezen változtatni kéne.
A kutatásod miből állt?
21 fő vett rajta részt, különböző generációkból, az X, az Y és a Z generációból verbuváltam jelentkezőket. Egy kísérletben kellett résztvenniük, aminek az volt a lényege, hogy egy hétköznapon és egy hétvégi napon nem használhatták a közösségi médiát egyáltalán. Ezt megelőzően volt egy online előinterjú a közösségi médiafogyasztási szokásaikról, azért, hogy megismerjem, hogy mit és menyit használnak ezek közül a platformok közül.
Milyenek voltak a visszajelzések?
Készíttettem egy médianaplót, amiben vezetniük kellett, hogy melyik oldal hiányzott nekik, és pontosan mikor, illetve ez milyen érzéseket váltott ki belőlük. Az eredmények alapján az X generáció alapvetően nem hiányolta a közösségi médiát, és a hiány nem volt semmilyen hatással a napjaikra. Az Y és a Z generáció tagjait viszont megviselte, főleg a Z generációhoz tartozók bírták nagyon rosszul. Sőt, közülük volt olyan, aki elvállta, hogy végigcsinálja a kísérletet, de már az első napon visszamondta, inkább bele sem kezdett!
A Z-generációban volt az az érzés, hogy lemaradnak valamiről, az egyetemisták pedig arra hivatkoztak, hogy a csoporttársaikkal nem tudták átbeszélni az órákra a feladataikat. Azt mondták, hogy ha mégis kellene tartaniuk a kísérlethez hasonló megvonást, akkor mindenképpen csak bizonyos oldalakat vonnának meg maguktól, nem az összeset.
A kísérletben résztvevő Z generációsok közül többször volt olyan, hogy azt nyilatkozták, hogy naponta 8–10 órát töltenek a közösségi média böngészésével. A legtöbben 2-3 órát jelöltek meg válaszul. Viszont egyes szakirodalmi források szerint a legtöbben abból indulnak ki, hogy a saját közösségimédia-fogyasztásuk a normális és mások hozzájuk képest sokkal többet használják – de ez nem igaz, mert magunkkal kapcsolatban ezek az elképzeléseink torzak.
Az, hogy unaloműzésre használják a közösségi médiát, főleg az Y és a Z generációkra jellemző. Ők ezzel töltik ki az üres óráikat.
A kísérlet eredménye: az Y és a Z generáció tagjai vagy nem ismerik be, hogy függők, de ha fel is ismerik, akkor sem akarnak ezen változtatni. A prekoncepcióm az volt, hogy a többség a minőségibb élet felé akar majd nyitni, de sajnos nem.
Ez azért fura, mert éppen amiatt nevezik közösségi médiának, mert ezeken keresztül lehet gyorsan és hatékonyan tartani másokkal, a barátaimmal a kapcsolatot.
Igen, csak megfordult az eddigi arány: már nem a személyes kapcsolatok dominálnak, és ezeket egészíti ki a közösségi média, hanem a social media a nagyobb rész. Nyilván sokkal egyszerűbb, és nem kell kimozdulni, de vannak hátrányai is. Például a Z generáció már nem tanul meg szocializálódni, nem tudja olvasni a testbeszédet, tehát sokkal komolyabb problémákat okoz ez a függőség, mint amiket gondolunk.
Nehéz megmondani, hová vezet ez. Ráadásul előttünk lévő példa sincsen, mert most nő föl az a generáció, aki ebbe született bele. Szerintem egyébként nem fog csökkenni a közösségmédia-használat, sőt, az egyes oldalak egyre több funkciót próbálnak biztosítani, tehát lehet, hogy még tovább fog fokozódni az ezeken való jelenlét, mert minden információ és funkció ezeken lesz majd elérhető. Hogy más dolgok látják kárát a túlzott közösségimédia-használatuk miatt, annak az Y és a Z generáció tagjaiban magukban kell megfogalmazódnia.
Ez elég vészterhesnek hangzik. Le kéne iratkozni ezekről?
Nem, szerintem semmiképpen, mert akkor másokkal szemben kerülnénk hátrányba! Csak tudjunk tudatosak lenni, tudjunk mérlegelni. Magam is fent vagyok azokon a platformokon, amiket mindenki használ, de mióta foglalkozom ezzel a kutatással, megpróbálok sokkal jobban figyelni.
Benned ilyenkor nincs semmi olyan érzés, hogy lemaradsz valamiről?
Nincs. Illetve volt már olyan, hogy néhány napig nyáron nem facebookoztam, és akkor foglalkoztatott is, hogy vajon mi történhet – de amikor valóban ránéztem az oldalakra, rájöttem, hogy semmi különös nem történt.
Tegyük fel, hogy meggyőztél. Mi lehet az első lépés a tudatossághoz?
Szerintem határozzunk meg bizonyos napszakokat, amikor nem fogjuk használni az okostelefont. Például esténként, vagy hétvégente a vasárnapot. És akkor lehet a családra koncentrálni, közös programokat szervezni. Nem kell teljesen elhatárolódni a közösségi médiától, de néha legyünk rá képesek. Szerintem fontos lenne, hogy eldöntsük, hogy például mivel töltjük a szabadidőnket. Ha megtehetjük, akkor ne minden esetben azt válasszuk, hogy az okostelefonunkat nyomkodjuk, hanem például szánjunk időt másokra.
Észre sem vesszük, de a napunk nagy részét kitölti a közösségi média.
