close
CímlapTudományHárom rózsa, három levél, három lik…

Három rózsa, három levél, három lik…

2021. november 18.

Andrásfalvy Bertalan munkásságának néprajzra vonatkozó területéről próbált átfogó képet nyújtani négy olyan szervezet, ahol korábban dolgozott. Így a Janus Pannonius Múzeum, a PTE Andrásfalvy által alapított Néprajz tanszéke (ahol többek között az ökológiai kutatások és a tájhasználat fontosságáról is tartott előadásokat), a néptánc és a népzene kutatása is fontos része volt a 90 éves professzor életének (ezért a Zenetudományi Intézetből Varga Sándor foglalkozott a kiállításon ezzel a témával), valamint a szekszárdi Woschinsky Mór múzeumban is 6 évig dolgozott, máig meghatározó a Sárköz-kutatása, Fuchs Mártával, a szekszárdi múzeum néprajzosával beszélgettünk.

.

Parittya főkötő - bundahímes rózsa szőlőfürttel 

Ha én ránézek ezekre a főkötőkre, akkor annál többet nem nagyon tudok mondani, hogy szépek. Illetve az anyagok nem hivalkodók, bár az egyik túldíszített, a másik meg inkább aprólékos, de hogy minek, mi az oka, arról fogalmam sincs. Segítene?

Andrásfalvy Sárközi-kutatásából mi a hímzéseket emeltük ki, de öt nagyobb csoport van, a színes hímzések közül az ingujjak, a jegykendők, a főkötők (az már fekete-fehér), a bíborkendők és a halotti párnák hímzése. Andrásfalvy Bertalan sok időt fordított arra, hogy a megmaradt anyagok történelmi rétegeit és a változását az elmúlt 150-200 évben (már amennyire össze lehetett szedni) fel tudja tárni, s egymás után tudja rakni a rétegeket. Az első korszakban összegyűjtötte a megmaradt szöveteket, tárgyakat, a második etapban, a ’70-es, ’80-as években óriási figyelmet fordított arra, hogy a művelődési házakkal együtt a hímzéseket hímzőkörökben visszatanítsák (az eredeti, már a múzeum által gyűjtött anyagokat). Így széles körben megismertette az összeszedett anyagokat.

A tárlóban láttam egy hímzett halotti párnát tulipánokkal ékítve, ez miben érdekes?

A halotti párna szélén látható tulipán-motívum. Az elképzelések szerint a tulipános, a gránátalmás és a szegfűs motívumnak mély, történeti nyomai lehetnek, még a török korig visszanyúlóan. A török időkben a Magyarországra feltolt Balkánnal a délvidékről idekerülő délszláv népesség motívumkincse is, és a 15-16. századi nemesi motívumkincsek összeolvadásából a 18. századra a Sárközben kezdett kialakulni egyfajta hímzőkultúra, valószínű, hogy ezeknek a rétegeknek a lecsapódása a tulipános motívum.

Mikortól vannak hímzés emlékek?

A népi hímzőkultúrát a 17-18. század előttről nem nagyon ismerjük, mert eltűnt, csak a nemesi rész maradt fenn. A nemesi és a paraszti hímzőkultúra összeolvadásából alakult ki valószínűleg egy olyan kezdődő, kibontakozó sárközi kultúra, ami az elkövetkezendő 200 évben, gyakorlatilag a mai napig – változással ugyan – fenntartja magát.

A halotti párnák a 19. század elejétől eltűnnek, a jegykendők is kezdtek kikopni a 19. században. A főkötők maradtak meg a legnagyobb mennyiségben.

A tárlóban látszik egy szabott főkötő, erről mit lehet tudni?

Ha megnézzük mellette az apró mintás főkötőt, azért írtunk mellé időszakot, mert a régebbi időszakban sokkal nagyobbak voltak a minták: a drávaszögi hímzéshez hasonlóan a sárközi is sokkal elnagyoltabb motívumokkal dolgozó hímzés volt, de idővel gazdagodni kezdett a Sárköz – főleg a mocsár lecsapolása után – egyre gazdagabbakat, egyre apróbbakat – úgy nevezett mütyürkéket – hímeztek rá.

Egy másik főkötőn kiskutya is van, ez a cukiságfaktor miatt kerülhetett oda, vagy jelentéssel bír a motívum?

Sajnos nincsen meg minden főkötőről az, hogy mely településről származik. Valószínűleg mind az öt településnek megvolt a kedvelt motívuma, de át is vették egymástól a jobban sikerülteket. Például a „három rózsa, három levél, három lik”-motívum Őcsényen volt jellemző, a sütőlapátos pedig Decsen – megvolt, hogy a Szél Jutka csinálja – és mások is átvették egymástól a motívumokat.

Ha szabad azt mondanom, elég kacifántos nevük vannak ezeknek a főkötőknek.

Igen. A 19. századból látszik, hogy makkos-rózsás, kerekrózsás, metéléses rózsás… Nagyon megkötött minták voltak, de azon belül szabad volt a választás a hímző asszonyok számára. De az is biztos, hogy mindig minden változott a népművészetben és a néphagyományban is. A két világháború között a Bokréta-mozgalommal, a Trianon utáni trauma miatt a magyar nemzeti értékeket elkezdik tudatosan, kultúrpolitikai szinten felkutatni. Így szerencsére elkezdték a Sárközi hímzéseket is összegyűjteni, feltárni, rendszerezni. Már az I. Világháború előtt Kovács Aladárék is belekezdtek heroikusan, a két világháború között még inkább folyt a munka… Hogy úgy mondjam, áttranszformálták a mintákat. Ezeket a szép hímzéseket elkezdték asztalterítőkre, függönyökre, kistáskákra – mindennapi használati tárgyakra rátenni, hogy megmaradjanak.

Akkor ez a népi iparművészet gyökere?

Igen. Gyakorlatilag, amikor Andrásfalvy Bertalan az ’50-es évek végén elkezdett Szekszárdon dolgozni, ez pont az az időszak volt szerencsére, amikor még lehetett találni olyan asszonyokat, mint például Németh Pálné Parragh Julianna, aki később a Szekszárdi Művelődési háznak vezető pozícióban lévő hímzőasszonya lett, ő szervezte meg a Szekszárdi Hímzőkört, sokszor együtt dolgoztak Andrásfalvy Bertalannal, kimentek, felgyűjtötték a hímzéseket, a hímzőkör ezt lerajzolta, országosan terjesztették, így gyakorlatilag ezért élhet a mai napig ez a fajta hímzőkultúra, ezért nem tűnt el. Így ez a speciális, egy-egy tájegységre vonatkozó, egymástól különböző textilkultúra országos szinten is el tudott terjedni – a háziipari szövetkezetek miatt. Bárhol lehetett, s ma is lehet sárközi-hímzést csinálni. Olyan könyveket adtak ki, amely megszabta annak a határait, hogy mit lehet sárközi-hímzésnek nevezni, ezeket a szabályrendszereket zsűrizéskor a mai napig használják.

A tárlat 2022. március 1-jéig tekinthető meg a JPM Néprajzi Osztályán (Pécs, Rákóczi út 15.) keddtől szombatig 10 és 16 óra között.

Balogh Robert

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni