A Köznevelés módszertani megújítása a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentése céljából – EFOP-3.1.2-16-2016-00001 kódjelű projekt keretében zajló projektzáró konferencia előtt beszélgettünk Dr. Mrázik Juliannával, a PTE BTK Neveléstudományi Intézetének docensével.
Mi a legfőbb oka annak, hogy egy 16 éven aluli elhagyja az iskolát?
Leginkább az úgynevezett szocioökonómiai státusz, ez a mi régiónkban eléggé fontos tényező. A korai iskolaelhagyás alatt azt értjük, ha valaki „kihullik” az oktatási rendszerből 16 éves kora előtt, vagy veszélyeztett státuszba kerül.
Hogyan állt össze a pályázat csapata?
A konzorcium tagjai a nagyegyetemek – Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Budapesten az ELTE és az Egri Egyetem vezette. Adottak a nagyegyetemek körébe tartozó régiók, ahol továbbképzéseket nyújtott mindenki, ez a mi esetünkben Tolna, Somogy és Baranya megye volt.
Milyen visszajelzéseket kaptak azoktól, akik ténylegesen dolgoznak ezekkel a gyerekekkel?
Vegyes volt a fogadtatás. Valahol szívesen láttak minket, mivel érintettek a problémában. Voltak olyan közoktatási intézmények, ahol azt mondták, hogy őket nem érinti ez a lemorzsolódás. A megtartott képzéseinkről pozitív visszajelzéseket kaptunk, kiemelték az oktatóink tapasztalatát, az attitűdjét a résztvevő pedagógusok iránt, és összességben a továbbképzés hasznosságát.
Mit adtak át, milyen tudást? Konfliktuskezelést?
A projekt keretében a PTE kidolgozott hét önálló pedagógus-továbbképzést,
amely valóban a legkritikusabb témákat érintik. A konfliktuskezelés az egyik ilyen terület, az érzelmi intelligencia fejlesztés is ilyen, a romológiai alapismeretek is, de a gondolkodás képességek fejlesztése, az eredményes értékelés is egy szempont. Úgy gondoltuk, hogy a pedagógusoknak ezeknek a módszertanában érdemes támogatást adni. Így akár diagnosztizálni is tudják azokat, akik esetében felmerülhet „korai iskolaelhagyás” veszélye, de ezek az ismeretek akár a tehetséggondozás esetében is jól hasznosíthatók.
Hogyan?
A képzéseink lényege, hogy szakítottunk az előadásos jelleggel, a frontális módszerrel, helyette arra bíztatjuk a pedagógusokat, hogy kooperatív tanulásszervezés és csoportmunka módszerét vezessék be az oktatásba. Differenciált módszertanokat adunk, illetve jól hasznosítható ötleteket, eljárásokat. Az eredményes értékeléshez működő modelleket tanítottak meg a kollegáim a tantestületeknek. Fontos megjegyezni, hogy nem egy-egy pedagógust vontunk be egy intézményből, hanem teljes tantestületeket, és az oktató kollegák kimentek helyszínre. Helyben, a tantestület számára személyre szabottan kapták meg a képzéseket.
A romológiát is említette az átadott ismeretek között, az iskolaelhagyás nemzetiséghez vagy inkább anyagi helyzethez kötődik jobban?
Ez egy komplex hátterű jelenség, az említett szocioökonómiai státusz, a szülők végzettsége, a település, ahol az iskola megtalálható, ahol a gyermek él, ennek az infrastrukturális adottságai, a gyerekek motivációi, a pedagógusok készültsége… Ezek mind-mind összejátszanak. Nem vezethető vissza egyetlen fő okra az iskolaelhagyás jelensége. Sem a hátrányos helyzet, sem a cigány származás nem indok ehhez, hanem összeadódnak a körülmények. Könnyen az iskolaelhagyás szélére sodródhat akár egy kiváló képességű gyermek is, mert adott esetben egy olyan településen él, ahol például a képességeit nem fejleszti az iskola, nem kap olyan felkészültségű pedagógust, aki őt ebben segíthetné.
Most zárul a projekt, sikeres volt? Körülbelül hány pedagógust értek el?
A régióban a projekt hatókörében a korai iskolaelhagyás, vagy más néven a lemorzsólódás mennyisége csökkent az Oktatási Hivatal kimutatása szerint. Más projektek is zajlottak ebben az időszakban, de mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy csökkenjen a végzettség nélküli iskolaelhagyás mennyisége.
2000 fölötti azoknak a pedagógusoknak a száma, akik tanúsítvánnyal zárták a képzéseinket.
Úgy gondolom, hogy ez ideig a projektek történetében ez a legtöbb személyt elérő, a legnagyobb mozgósítással járó projekt. Ezt szakmailag mindenképpen sikernek érzem, mert a témával 20-30 éve foglalkozó, ezt a témát oktató, kutató kollegákkal valósítottuk meg – ez a garancia arra, hogy működőképes, fenntartható pedagógustovábbképzési modellt tudtunk létrehozni.
Ez a modell be fog épülni az egyetemen folyó pedagógustovábbképzésbe?
Ez a tervünk. Jelenleg a pedagógustovábbképzés rendszere alakul át, mi amellett érvelünk – akár az egyetem vezetésének is -, hogy szerves részévé váljon a PTE továbbképzési stratégiájának ez a modell, amelyet a Neveléstudományi Intézet kialakított.
Egy tehetséges gyerekkel könnyebb dolgozni, vagy akiknél otthon szinte még könyv sincs?
Könnyebb az érdeklődő tehetségessel, de a hátrányokkal küzdő tanuló esetében sokkal nagyobb tud lenni a „pedagógiai hozzáadott érték”, amelyet megkap, s az az eltérés is sokkal jelentősebb, mint ahogy beérkezett a suliba, s mint amikor onnan távozik.
Kihívásokkal teljesebb, de eredményekkel, örömökkel is sokkal gazdagabb az a pedagógia, amely a különféle problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkozik.
