A PTE Földtudományok Doktori Iskola keretei között működő, 2015-ben alakult „Politikai földrajz, geopolitika és geoökonómia közép-európai perspektívából” című doktori programot Pap Norbert egyetemi tanár vezeti.
Kinek szól ez a program?
Hát jó hosszú a nevünk…, de ez egy korszerű, interdiszciplináris program, ami túlmutat a klasszikus földrajzon, valami egészen más. Mi azokat a jelenségeket kutatjuk, hogy milyen hatalmi viszonyok, aspirációk kötődnek a földrajzi tér különböző léptékű elemeihez, mint egy állam, egy közigazgatási egység, vagy akár csak egy település. Milyen területi mintázatok figyelhetők meg a hatalmi viszonyokban? Mi történik akkor, ha meg akarja őrizni egy politikai tényező a területen a status quo-t, vagy mi akkor, ha egy másik meg akarja változtatni, esetleg újra akarja fogalmazni a határokat? Akiket ezek a kérdések foglalkoztatnak, azoknak szól a program.
Mi a hatalom, a befolyás szempontjából gondoljuk végig a helyzeteket: hogyan hat a tér a hatalom jellegére - például van-e egy országnak szabad hozzáférése a világtengerekhez? Továbbá hogyan befolyásolja a hatalom a teret? Ez utóbbira lehet példa a választási körzetek átrajzolása. Mi zajlik akkor le, ha politikai szándékok irányulnak egy terület jellegének, birtoklásának, használatának megváltoztatására. Lehet birodalom, kisállam, egy város, vagy egy városon belüli szegregátum is, minket a földrajzi dimenzió és a hatalom kapcsolata érdekel.
Ez ma egyébként világszerte rendkívül népszerű téma. Jól mutatja, hogy az International Geographic Union-on belül az IGU Commission on Political Geography az egyik legnagyobb bizottság, több mint 1800-an tartoznak hozzá világszerte és gyorsan nő a létszáma.
Ennek mi lehet az oka?
Államföldrajzi értelemben fragmentálódik a világ, főleg Eurázsia. A hidegháború vége óta az államok száma megnőtt, mert a szintetikus államok szétestek. Ha csak a Balkánra tekintünk, soha nem volt ennyire fragmentált. De új kisállamokat látunk a Balti-térségben, vagy a Kaukázusban is. Csehszlovákia szétesett, és kiemelkedően nagyszámú konfliktus forrása lett a Szovjetunió felbomlása is.
Változóban van a világ, nemcsak állami szinten léptek be új szereplők – szupranacionális mint katonai, gazdasági és politikai szövetségek, vagy szubnacionális, mint amilyenek a globális városok, avagy transznacionális szereplők lásd vállalatok, globális NGO-k, avagy terrorszervezetek is aktívan beleszólnak a folyamatok irányításába. A globalizáció miatt mára gyakorlatilag mindenki mindenkinek a szomszédjává lett. Ma már nem „egzotikus” hír az, ha Afrikában fegyveres konfliktus robban ki két törzs között, hanem ha ott elkezdenek lövöldözni, akkor a határunkon pár hónapra rá megjelenhetnek a menekültek.
A mi megközelítésünk más, mint amit a nemzetközi tanulmányok képviselői oktatnak, ők inkább a politikatudományok eszközrendszerével kutatnak. Ezt mi is ismerjük és elismerjük, alkalmazzuk, de a mi módszertanunk ennél szélesebb.
Mert milyen módszereket vonnak be a kutatásba?
Kvalitatív és kvantitatív módszerekkel egyaránt dolgozunk és nagy hangsúlyt fektetünk a terepmunkára. Változatos módszertani mixet alkalmaznak azok, akik nálunk készítik el a doktori disszertációjukat. A doktori képzésben és a kutatásban nagy hangsúlyt fektetünk olyan módszerekre, amelyek meg tudják növelni az elemzés hatékonyágát. A földrajzos alapokból következik, hogy bátorítjuk a GIS, vagy éppen a távérzékelési módszerek használatát. Elvárjuk, hogy a hallgatóink a megfelelő geoinformatikai tudással felvértezve végezzék a kutatásaikat.
Tudna példát mondani erre?
A Mohácsi-síkon 2017 óta folyik egy kutatásunk az 1526. évi csatával kapcsolatban. Nem csak az 1526-ban történtekkel kapcsolatban, de az emlékezeti kérdéseket is széleskörűen vizsgáljuk. A hallgatóim között van egy, aki térinformatikai módszertannal dolgozza fel az emlékezeti lenyomatait. Régebben ilyen elképzelhetetlen volt. Mondjuk egy konkrét hely hordozhat emlékezeti tartalmat. Egy történeti kérdésekkel foglalkozó kutató ezt úgy dolgozza fel, hogy összegyűjti a vonatkozó írott forrásokat és megírja az emlékezeti helyek – a lieux de memoire – történetét. Persze ez nálunk is fontos: a források is adatok, de nem elég csak erre támaszkodni. Több síkon is szükséges vizsgálódni.
A hallgatóink ezt úgy oldják meg, hogy adatbázist építenek emlékezeti adatokból, például utcanevekből, közterületek elnevezéséből, intézménynevekből, néprajzi gyűjtésekből stb.. Nagyszámú elemmel dolgoznak, különböző síkon vizsgálják ezeket, hogy milyen térbeli mintázatokat adnak ki. Azt vizsgálják, hogy a mintázat mit mesél el? Így nem csak egyediségeket tudunk vizsgálni, hanem összehasonlíthatóvá válnak merőben különböző minőségű jelenségek is.
Akár big data kutatással is dolgoznak, mekkora adatmennyiségről van szó?
Nem, azért nincsen olyan sok adat, de mondjuk a Zrínyi-emlékezetet vizsgálva már majdnem ezer darabos tétel gyűlt össze Magyarországon – ez már alkalmas a térinformatikai elemzésre. Egy másik tanítványom a Rákóczi emlékhelyeket vizsgálja, ami már szintén egy jelentős sokaság. Az országban sokfelé találhatók Rákóczi-fák, emléktáblák, a fejedelem emlékezetét hordozó helyek. Sok esetben helyi történetekről van szó, amit néprajzosok begyűjtenek és megállapítják, hogy Rákóczi egészen biztosan nem járt a faluban, valamint a lovát sem köthette a fájához. Ugyanakkor mindig akad valami más, amire a vizsgálatok végén ki lehet lyukadni. Ha sok adattal dolgozunk, majdnem mindig rá lehet bukkanni valami olyasmire, ami a korábbi módszerekkel nem volt lehetséges. Érdekes modellekre jöhetünk rá, hogyan működnek az emlékezeti helyek.
Ma divatos a távérzékelés, ezt is alkalmazzák?
Igen, távérzékeléssel is dolgozunk, például légi fotókkal, műholdképekkel. Nálunk ez kifejezetten jól működik, például van egy hallgató a tanszékünkön, aki dél-kelet-ázsiai műholdképeket, LIDAR felvételeket elemez ki, ahol az őserdőben régészeti objektumok rejtőznek – fantasztikus, miket ki lehet hozni belőle. A doktoriskolában mostanában a Dráva mentén zajlanak nálunk ilyen kutatások, de Szigetvár mellett, vagy a mohácsi vizsgálati területen mi is használjuk, és a hallgatóink is használnak ilyeneket. A régi térképek és a légi-, vagy a műhold felvételek összehasonlításával a tájban játszódó folyamatokat értelmezzük.
Kik jönnek ide tanulni?
Akadnak Pécsett diplomát szerzettek, de a hallgatóink többnyire más intézményekből érkeznek.
A Dél-Ázsia kutatás hagyományos terület nálunk, Wilhelm Zoltán vezetésével, főként geográfus háttérrel. Konfliktustérségek, demográfiai problémák, regionalizmus. A Balkán, vagy Közép-Európa kutatása földrajzos háttérrel szintén ilyen hagyományos terület, ezt Reményi Péter tanár úr gondozza nálunk. A határok kutatása, államosodás, geopolitikai koncepciók a legjellemzőbb disszertáció témák nálunk, de vannak újabbak is.
Mostanában sok bölcsész is érkezik hozzánk, főként történész végzettségűek. Az 1526. évi mohácsi, az 1566. évi szigetvári és az 1687. évi nagyharsányi csata kutatása, ami baranyai vizsgálati terület elég vonzó számukra. Persze vannak más, tudománytörténeti munkák is, például geopolitikai gondolkodás történeti dolgozatok.
Mindig akad a doktoriskolában néhány jogász is. Közigazgatási kérdések, regionalizmus, szabályozási kérdések. Olyasmi érdekli őket, mint a smart city koncepciók, az EU keleti határvidékének problémái, más hasonlók.
Közgazdászok is jelentkeztek már hozzánk. Nekik az az előnyük, hogy a számokkal nagyobb barátságban vannak, mint a többiek általában. Páran közülük a versenyképességre, illetve a kisállami alkalmazkodás problémáira koncentrálnak – ez utóbbi ma igen kurrens téma.
Mert mit jelent a kisállam fogalom ma?
A kisállamokat nem lehet egységes kritériumok alapján meghatározni: a térségi átlagok számítanak. Nem összetévesztendők a mikroállamokkal – San Marino például ilyen. Az igazi kisállam fogalom alatt Európában például a Balkánon létező 2-3 milliós államokra gondolhatunk, vagy a baltiakra. Fontos csoport az Öböl-menti kisállamoké – Katar, Kuvait, Bahrein, az Emirátusok… Ezek az államok területi kontextusukban kis államok. Nepál érdekes eset: csak India és Kína közé ékelődve lehet kisállam, amúgy akkora ország, mint Románia. A kisállami társadalomnak, kormányzatnak nagyon ügyesnek, alkalmazkodónak kell lennie: vagy a túlélésért, mint a Kaukázusban, vagy a sikerességért, mint a Balti-államokban, vagy Izlandon. Arra koncentrálunk, hogy milyen stratégiák biztosítják a sikert a 21. században. Éppen ezért szerintem a kisállam remek disszertáció téma.
Milyen hallgatókon lepődött meg?
Ha nem a mi tanszékünkön nőtt fel az illető, akkor minden hallgató olyan, mint a zsákbamacska. Akadt már olyan persze, aki nagy hitellel érkezett, sok publikációval, aztán írt is, dolgozott, és mégsem jött ki belőle valami nagy érték. De olyan hallgató is tanult nálunk, akit alig-alig vettünk fel, és egy idő után olyan minőségben kezdett dolgozni, hogy kiemelkedett a társai közül. A meglepődés nem a legjobb kifejezés. Kíváncsian várom, hogy kiből mi jön, vagy jöhet ki.
A tanítványoknak mi lesz a sorsa?
Úgy tűnik, hogy mindenki megtalálja a helyét. Például Kitanics Máté az én doktori hallgatóm volt, mára állandó szerzőtársam, akivel folyamatosan együtt dolgozunk. Az eddigi 10 körüli végzett doktori hallgatómból talán egy olyan van, aki nem került be az akadémiai szférába. Úgy látom, hogy a geopolitikai programon végzett hallgatóink iránt is van, illetve lesz érdeklődés.
Most zajlik az egyetem átalakulása, alapítványi formában kezdett működni a PTE is. Ez hogyan érinti, érintheti a programot?
Ennek a hatása azért még odébb van. Józan számítás szerint egy olyan sikeres kutatócsoport, mint a miénk – elismertséget hozunk, megfelelőek a publikációs mutatóink… - ebből csak jól jöhet ki. Lehet ránk építeni. Persze ki tudja mi lesz? Én úgy gondolom, kapunk néhány „labdát”, legalábbis azon leszünk, hogy kapjunk.
Mire került a programban a főhangsúly?
Egyértelműen a Kelet az, amire a fókusz irányul. Felvállaltuk, hogy a keleti kapcsolati irányra koncentrálunk: van balkános csoportunk, van törökökkel foglalkozó, ugyanígy van a poszt-szovjet térségre is, de dél-ázsiások és kínai vonatkozású témán is vannak páran. Legutoljára már koreai témán is lett már hallgatónk és reméljük, hogy japánosok is lesznek még. Az intézményi együttműködések segítenek megteremteni a szakértői alapokat, így tudunk elvárt módon hatékonyak lenni.
Ez akkor maga a keleti nyitás?
De nem úgy, ahogy a politikában értik.
Erősödő országok sora található Ázsiában, Indiát eddig még nem is emlegettük. Egyébként jó Brüsszelbe járni, de ezeket az ázsiai országokat is meg kell ismerni. Nekünk, magyaroknak szerintem az lehet érdekes és tanulságos, ahogy a térségi kisállamok alkalmazkodnak a globalizációhoz, de több, más témát is kutatnak a hallgatóink.
Milyen a jövőképe a programnak?
Három évnél messzebbre nem láthatunk. A kapacitásunkat szeretnénk fenntartani, és hát túl vagyunk terhelve. Meglátjuk mi lesz…
Nemzetközi viszonylatban hol tart a program?
A program még elég fiatal. Egyébként léteznek a világon hasonló képzések: a politikai földrajzzal, geopolitikával való foglalkozás ma divatosnak számít. Közép-Európában a Varsói Egyetemen van hasonló képzés, ahogy Prágában is. Igyekszünk kapcsolatokat építeni. A hasonló profilú intézményekbe, nyári egyetemekre el-eljárnak a hallgatóink: Izraelbe, Spanyolországba, Svájcba, Kínába, Indiába, de még Latin-Amerikába is. Amúgy ezek drága dolgok, a hallgatóknak is bele kell tenniük valamennyi pénzt, de ez egy befektetés, ami megtérül számukra.
Mekkora az érdeklődés a doktori képzésük iránt? Tudnak mindenkivel foglalkozni?
Mivel tudományegyetem vagyunk a doktori képzés nyilván prioritás, és így is állunk hozzá. Az érdeklődés egyébként folyamatosan nagy. Az előző évek hallgatói létszámát ma is hozzuk – évfolyamonként 10-12 emberrel tudunk egyszerre foglalkozni, akik közül reményeink szerint 6-7 ember futhat végig a programon a fokozatig. Fenntarthatósági gondunk feltehetőleg ezután sem lesz. Jelenleg a programon egyedül én vagyok főállású egyetemi tanár. A közelmúltban két professzorunk is nyugdíjba vonult, de úgy látom, hogy az utánpótlás lassan kitermelődik. Tehetséges docenseink és fiatal kutatóink vannak, persze az lenne az ideális, ha mindjárt állást is tudnánk nekik ajánlani.
