A Pécsi Tudományegyetem a „Múltból a Jövő felé – A modernkori pécsi felsőoktatás első száz esztendeje (1923–2023)” című centenáriumi programsorozata keretében a PTE Bölcsészet és Társadalomtudományi Kar Anglisztika és Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, a PTE Diaszpóra Projekt Hálózatával karöltve „Diaszpóra 2023 – Határtalan közösségek” címmel nemzetközi konferenciát szervezett május 4−6. között a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottságának Székházában. Május 5-én a Diaszpóra konferencia keretében a kulturális értékmentés, digitális archívumok témakörben négy különböző szemszögből vizsgálták a kérdést dr. Orbán Jolán szekcióelnök vezetésével.
„Érdemes lenne a modern archiválás eszközeit felhasználva egy határtalan közösség részeként, csomópontjaként elkezdeni ezeket az értékmentő, archiváló tevékenységeket”
– adta meg a szekció fő gondolatmenetének irányát dr. Orbán Jolán, a PTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék vezetője, majd hozzátette: „nagy öröm látni, ahogyan összeérnek ezek a kutatások, különböző nyelvterületeken, világokban: magyarok és nem csak magyarok kutatásai által tudunk hálózatokat létrehozni. Úgy gondolom, hogy a Diaszpóra Projekt Hálózat nagyon fontos tevékenység a Pécsi Tudományegyetemen, így tudunk együtt dolgozni a későbbiekben is.”
A reformáció korától egészen a huszadik századig gazdag, háromnyelvű, német, magyar és latin forrásokat őrző felsőőri (Oberwart) református egyházközség levéltárát vizsgálja dr. Seidler Andrea, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének nyugalmazott professzora, aki a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság elnöke, valamint Csire Márta, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének magyar lektora, aki a PTE jogelődjén szerzett diplomát.
„A mai előadásunk egy első felmérése annak, hogy milyen kincseket lehet találni az archívumban” – számolt be dr. Seidler Andrea a felsőőri kutatásról. „Felsőőrt először 1327-ben említik egy oklevélben” – mutatta be Csire Márta a szóban forgó település történetének kezdetét, majd hozzátette: „a területet magyarul Kapitányságnak, vagy Őri Nagyságnak nevezték.” A 14-15. században Felsőőr és Alsóőr lakói közül számos határőr vidéki életmódot folytató kisnemesi rangra emelkedett. „Évszázadokkal később, a reformáció és a katolikus megújulás során ezek a kiváltságok szélesebb körű vallásszabadságot is biztosítottak számukra, megvédhették magukat, és a betelepülő németajkú lakosság között is
megőrizték magyar identitásukat és nyelvüket” – hangsúlyozta Csire Márta.
A PTE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék adjunktusa, tanszékvezető-helyettese, dr. Bőhm Gábor a 19. század végén, 20. század legelején az Egyesült Államokba és Kanadába történő milliós nagyságrendű kivándorlási hullámmal foglalkozó, Oravecz Imre tollából származó regénytrilógiát, A rög gyermekeit vizsgálta előadásában nyelv és identitás szempontjából. A művekben „az első magyar kivándorlási hullám családtörténeti narratívába ágyazódik. Az első kötet Ondrok gödre címmel a kivándorlás előzményeivel foglalkozik. A második kötet, amelynek címe Kaliforniai fürj, már Amerikában játszódik és a magyar család ottani beilleszkedését mutatja be. A harmadik, Ókontri című regény a végül Amerikában maradt család harmadik generációjának az óhazába visszatelepüléséről, ennek kudarcáról szól” – tudhattuk meg dr. Bőhm Gábortól. A trilógiában
a nyelvezet is tükrözi az identitásváltozást, többek között az angolból kölcsönvett kifejezések, amiket „sem egy amerikai, sem egy itthoni magyar nem értett volna meg” – emelte ki az előadó és példákat is hozott: burdos ház (boarding house: panzió), juni (union: szakszervezet, majla (mile: mérföld).
Egy hullámhosszon címmel tartott rendkívül érdekes előadást Kiss Ágnes, angol-francia szakos nyelvtanár, mesemondó a magyar közösségi rádiókról a világban. Olyan rádiókat mutatott be, amelyek a magyar diaszpórában egyéni kezdeményezésre jöttek létre, és az a céljuk, hogy életben tartsák a helyi magyar közösségben, diaszpórában a magyar szó iránti igényt, illetve értékes magyar kulturális tartalmat sugározzanak. Megtudhattuk, hogy Calgary, Toronto, Vancouver, Cleveland, New Jersey, Youngstown, Montevideo és Sydney is szerepel a magyar diaszpóra rádiók világtérképén, melyeket röviden bepillantást is kaptak az érdeklődők.
„Magyaroknak, magyarokról, magyarul – egy óra, amely földrészeket köt össze”
– hangzik a vancouver-i rádió egyórás magyar műsorának mottója, „amit egy fogtechnikus és egy egészségügyi asszisztens csinál. Semmi közük a rádiózáshoz, szívszerelemből csinálják. Műsoruk egy nagyon érdekes magazinműsor, van benne irodalom, zene, humor, helyi rendezvények” – tudhattuk meg Kiss Ágnestől.
Nyelv, kultúra, identitás témakörben nagyon izgalmas longitudinális kutatását mutatta be Szabó T. Annamária Ulla, az ELTE BTK adjunktusa. A franciaországi diaszpórában élő magyar–francia kétnyelvű, másodgenerációs beszélők nyelvhasználati szokásainak és identitásképzési stratégiáinak változásait két esettanulmány által vizsgálta, egy endogám (magyar-magyar) és egy exogám (magyar-nem magyar) kétnyelvű családban felnőtt adatközlő önreflexiója alapján. A kutatás során elsősorban arra kereste a választ, hogy mennyire jelentős identitásmeghatározó volt, és ma milyen jelentőséggel bír a magyar nyelv a vizsgált adatközlők esetében. Rengeteg különböző területet vett figyelembe az előadó, többek között a gasztronómiát „Az ízeken keresztül vagyok magyar”, vagy akár a névválasztást, névhasználatot, például a magyarok használnak beceneveket, a franciák ritkábban.
„Az első nemzedéknél az idő távlatában egyszerűen az a fajta nyelvvesztés, amikor a nyelvem hegyén van, tudom, de nem tudom, ez teljesen érthető folyamat. De sokszor ezt a nyelvet adják át a második nemzedéknek, emiatt nagyon gyakran funkcionális, strukturális nyelvvesztés jelenik meg, például szakmai dolgokban. A harmadik nemzedéknél emiatt van újrarendeződő nyelvi struktúrákkal közösségi szinten nyelvcsere” – összegezte Szabó T. Annamária Ulla, majd hozzátette:
„Megnéztem, hogy ma kikkel és hol tudnak magyarul beszélni, ebben a családnak és a kortárs kapcsolatoknak volna a legnagyobb szerepe. Ha csak az idősebb nagyszülőkkel tudnak magyarul beszélni, az nem motiváló annyira, mint amikor - akár online - a kortársaival beszél, és hozzáférése lesz ahhoz a nyelvhez, amit az adott korosztály beszél.”
Mindegyik szakember rendkívül elhivatottan kutat, erről a konferencia résztvevőinek rengeteg érdekes információval szolgáltak. Egy csokorba gyűjtve a számos különböző témát, betekintést nyerhettünk a diaszpóra nyelvi, identitási kérdéseibe, és a magyar kultúra megőrzésének izgalmas, előremutató aspektusaiba.
„Azt gondolom, reményre ad okot, hogy lehet színesen élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a technika számunkra ad, és használjuk is ki” – hangsúlyozta dr. Orbán Jolán a szekció végén.
"Minden magyar számíthat ránk, és mi is számítunk minden magyarra!" »
