Háború, tájformálás, hasznosítás címmel mintegy negyedszáz előadó részvételével rendeztek interdiszciplináris konferenciát a PTE Szentágothai János Kutatóközpont Történeti és Politikai Földrajzi Kutatási Centrum társszervezésevel augusztus 27-én az Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottság Székházában a mohácsi csatával kapcsolatos kutatások eredményeiről. Az egyes szekciók fókuszában Mohács és más népek „Mohácsai”, a military landscape és háborús emlékhelyekhez kötődő térségi fejlesztések, valamint a geopolitika álltak.
A szimpóziumon elsőként Hargitai János országgyűlési képviselő, a mohácsi csata ötszázadik évfordulójáról történő méltó megemlékezéssel összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos szólalt fel. Nyitóbeszédében
Mohácsról, mint az identitásunk meghatározó részéről beszélt,
és kiemelte egy nemzeti emlékhely jelentőségét a „Mohács-kép” formálásában, amely jelenleg a veszteséget, és kevésbé a hősiesség dimenzióit helyezi előtérbe. Ezt követően köszöntőt mondott Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye püspöke, aki az emlékezés szerepét hangsúlyozta az események feldolgozásában. „Ha mélyen megnézzük, minden közösség története egyben Mohács története: van ellenség, van küzdelem és harc, vesztes és győztes, és van a csoda, hogy miből, hogyan álltunk talpra. Már nem a veszteséget nézzük, hanem, hogy talpra álltunk” – vélekedett a püspök.
A plenáris előadások sorát Fodor Pál történész, turkológus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója kezdte, aki szerint „Mohács egy összetett történet”, melyet a hozzá vezető út, maga a csata, valamint az emlékezet mentén érdemes vizsgálni. Gondolatok Mohácsról – az emlékezet „kövei” című előadásában a magyarok derekas helytállását emelte ki, valamint rávilágított arra is, hogy valójában
hosszú távon oszmán „vereség” is volt Mohács,
hiszen megrekedtek Magyarország közepén, amely állóháborút eredményezett fél Európával, így a tetemes határvédelmi költségeik, valamint a többszöri sikertelen próbálkozás Bécs elfoglalására ahhoz vezettek, hogy elfecsérelték a birodalom erőforrásait, és súlyosan lemaradtak európai vetélytársaiktól. A főigazgató bemutatta a folyamatban lévő kutatások részeredményeit, a már megjelent tanulmányokat, és a jövőbeni projektmunkát, kutatási irányokat is felvázolta, amelyek magukban foglalnak többek között régészeti vizsgálatokat, többnyelvű forrásanyagvizsgálatot, az események lehető legpontosabb rekonstrukcióját, és egy adattár létrehozását a csata résztvevőiről.
A második plenáris előadást Hóvári János, magyar történész, turkológus, diplomata tartotta, aki a PTE alumnusa is, hiszen itt szerezte PhD-fokozatát. Waterloo-szindróma: csatahelyek új megközelítésben a 19. század elején címmel kiemelten jelentős csaták Európa-szerte fellelhető emlékhelyeit mutatta be, és hangsúlyozta, hogy ezek sorából
egyelőre hiányzik a mohácsi csatában megmutatkozó rendkívüli közép-európai összefogásnak emléket állító hely,
valamint az emlékezés több aspektusát is nélkülözi a már meglévő mohácsi kegyeleti hely.
Pap Norbert, a PTE Szentágothai János Kutatóközpont Történeti és Politikai Földrajzi Kutatási Centrum vezetője plenáris előadásában a mohácsi csatatér pontos helyét feltáró kutatások pillanatnyi állásáról számolt be, ide értve a terepi vizsgálatok részeredményeit. A geofizikai vizsgálatok, az építőanyagok feltárása és azonosítása, valamint a csata eseményeinek értelmezése a források alapján és a környezeti szempontok fokozott figyelembevételével még folynak, szavai alapján eddig bíztató eredmények születtek. Konklúziója szerint Tomori Pál haditerve egy racionális alapokon álló és az adott helyzetben a lehető legjobb terv volt, ezért időszerű lenne az eltelt majd’ ötszáz év után elvégezni a rehabilitációját és beemelni alakját a nemzeti Pantheonba, ahogy a sereg más vezéreit is, köztük a hat másik hat főpappal.
Az interdiszciplináris konferencia délelőtti szakaszát Felföldi László püspök zárta, aki a mohácsi csata ötszázadik évfordulójáról való megemlékezést egy különleges gyémánthoz hasonlította, amelyet közös erővel fogunk megcsiszolni, ki-ki a saját tudományterületén és szemszögéből. Ehhez a „csiszoláshoz” a szervezők: a PTE Szentágothai János Kutatóközpont Történeti és Politikai Földrajzi Kutatási Centrum, az MTA Pécsi Területi Bizottság Történeti és Politikai Földrajzi, valamint Turizmusföldrajzi Munkabizottsága, az MTA Társadalomföldrajzi Tudományos Bizottság Történeti, valamint Politikai Földrajzi Albizottsága, a KRTK Regionális Kutatások Intézete Dunántúli Tudományos Osztály, a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-dunántúli Tagozat, és a Magyar Honvédség 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred mind hozzájárultak.
