A legújabb jelenségekre reflektál mindig a PTE KTK Fogyasztás Interdiszciplináris Szimpóziuma, melyet dr. Takács András dékán és dr. Szűcs Krisztián a PTE Marketing és Turizmus Intézet igazgatója nyitottak meg november 10-én, a Halasy-Nagy József Aulában.
Az eseményen több olyan előadásra is sor került, melyek évtizedes, ha nem évszázados tabuk köré épültek, vagy olyan kérdéseket feszegettek, melyeket “nem illik” feltenni - például, amiről dr. Törőcsik Mária beszélt, azaz, hogy hogyan lehet a ma poszt-covid világában kutatást vezetni. A témák közül a teljesség igénye nélkül villantunk fel hármat, de mivel az előadásokat online is nyomon lehetett követni, a felvétel a KTK weboldalán is elérhető lesz - érdemes megnézni!
Tervezhető-e a halál?
“A saját halállal foglalkozni megterhelő mindenki számára, ám ha szembenéz valaki ezzel a kérdéssel, akkor mindössze ettől a mindennapjaiban változás következik be: rájön, hogy mi az igazán fontos a számára, és így
valós prioritásai mentén tudja felépíteni az életét. A halál megtervezésének talán ez a legnagyobb hozadéka”
- mondta el Csikós Dóra, a Magyar Hospice Alapítvány Életvégi Tervezés Programjának vezetője, majd hangsúlyozta, hogy minél közelebb jár valaki az élete végéhez, annál nagyobb szüksége van az effajta tudatosságra.
“A halálhoz közeli iparágak - pl. az ápoláshoz, temetéshez kapcsolódó szolgáltatások, sőt, a futurisztikus szolgáltatások elég sokat fejlődtek az utóbbi évtizedben. Amennyiben etikus marketinggel, a keretek megtartásával, tapintatosan közelítünk a fogyasztók felé, az talán tud segíteni a tabu oldásában is” - mondta Csikós Dóra. A kutató kifejezetten előremutatónak tartja azokat a szolgáltatásokat, melyek a mindennapjaink egy-egy szeletéhez hozzák közelebb a halálról való gondolkodást - erre példaként a digitális hagyatékunkra vonatkozó jelszókezelő alkalmazások szerepét hozta fel.
Van-e értéke a kultúrának?
E címmel tartott dr. Pavluska Valéria előadást. Azt az elején leszögezte, hogy Európában, de Magyarországon is kiemelten fontosnak tartjuk a kultúrát, és a kultúrához való viszony markánsan pozitív. “Vajon akkor miért van az, hogy a kulturális eseményeken, akár itt Pécsett is, eseményről eseményre ugyanazokkal az emberekkel futunk össze?” - tette fel a kérdést dr. Pavluska Valéria. Nemcsak a kutató személyes tapasztalata, de a statisztikák is megerősítik ezt: a pozitív attitűdöt egyáltalán nem erősíti meg a tényleges magatartás.
Az otthonon kívüli kulturális eseményeken való részvétel aránya a 16 évesnél idősebb európaiaknál 2015-ben alacsony volt: Magyarországon kevesebb, mint a lakosok 56%-a volt moziban, járt előadáson, vagy látogatott meg valamilyen kulturális helyszínt. Hazánkhoz képest is sereghajtó Románia, a balkáni országok, sőt, Görögország és Olaszország is. A leginkább a skandináv országok és Svájc lakosai szépítenek a helyzeten, ami elég sötét:
a 16 éven felüli európai lakosság 36%-a nem vett részt semmilyen otthonon kívüli kulturális tevékenységben 2015-ben.
A magyar kultúra-kutatások szerint a kultúrafogyasztásban a nemfogyasztók aránya a legnagyobb. a hagyományos kulturális területeken stagnál vagy csökken a fogyasztás, növekedés az új kulturális terek (pl. fesztiválok) és az internetes kultúrafogyasztás esetében figyelhető meg.
Az európai lakosság leggyakoribb kulturális tevékenysége a tévénézés, a lakosság 70-90%-a naponta átlagosan 2-6 órán keresztül bámulja a televíziót. A vezető szerep ellenére a tévézés aránya visszaszorulóban van, a hagyományos televíziózás egyre inkább az idős korosztályra szűkül, a fiatalabbaknak csak 4%-a nézi.
A Pavluska-féle kutatás szerint az érdeklődés a könnyed szórakozás irányába fordult: a film, mozi, könnyűzene vezet, a szépirodalom fogyasztása még az átlag feletti, a legkevésbé a cirkuszt, a balettet és más táncművészeteket tartjuk mi, magyarok értékesnek.
“A nemfogyasztás okait kell feltárnunk ahhoz, hogy megértsük, miért nem fogyasztanak többen, több kultúrát ma Magyarországon”
- mondta dr. Pavlsuka Valéria, majd az okok közül az érdektelenséget emelte ki. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az online térben való kulturálódást még alig tárták fel a kutatások, új mintázatok is kirajzolódnak.
Az értékekről szól-e a politika?
Honti Tamás (SZTE Üzleti Tudományok Intézet) előadásának célkeresztjében a politikai marketing állt. A modellek közül kettőt vázolt, az egyik a differenciált vagy gyűjtőpárti, a másik pedig a törzsi vagy populista modell. Előbbi szerint a szavazás jellege ügy alapú, a napirendi témák szerepe pedig az, hogy az ügyek mellett érveljenek. Utóbbi esetén viszont a szavazás identitás alapú, a napirendi témák szerepe pedig ennek az identitásnak a megszilárdítása, megerősítése.
Honti Tamás kutatásai az idei parlamenti választások előtt mért eredményeket is magukba foglalták. Ebből kiderült, hogy míg
a kormánypártiak a békét, a családtámogatást, a stabilitást, a fejlődést és a szuverenitást tekintették a legfontosabb témáknak a választásokon, addig az ellenzékiek a korrupciót, a demokráciát, az oktatást, az egészségügyet és a kelet-nyugat ellentétet. A két fogalomkörnek nem volt közös metszéspontja.
Honti Tamás szerint a hagyományos megközelítés mellé fontos, hogy a törzsi marketing elméleti kereteit is alkalmazzák a jövőben a kutatók, illetve úgy véli, nagyobb szerepet kell szánni a kvalitatív kutatásoknak, és a cél a politikai ajánlatok, szimbólumok azonosítása.
