Februárban Dr. Kemenesi Gábor egyetemi docens vette át a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának (VNL) vezetését, folytatva mentora, Dr. Jakab Ferenc professzor munkáját. Az elismert virológust a VNL jelenlegi és jövőbeli projektjeiről, illetve a közelgő Balkan Association for Vector-Borne Diseases éves találkozójáról kérdeztem.
Az év első felében vetted át a VNL vezetését. Mi történt azóta?
Megkezdődött a VNL fejlesztése, ami óriási intézményfejlesztési tevékenységet is jelent. Nem csak igazgatót, igazgatóhelyettest, kutatócsoportokat, csoportvezetőket nevezünk ki, de a kezdetektől működő mentorációs kultúrát – amire nagyon büszkék vagyunk, 
és ami kicsit ki is emel minket a nemzeti laborok sorából – is elkezdtük strukturált formába önteni. Mindez hatékonyabbá teszi a nemzetköziesedést, az innovációt, a szabadalmi bejelentéseket, a publikációkat, vagyis mindenféle működést. Projekt intézményként ez számunkra nagy feladat volt, amit jól meg tudtuk ugrani, és amelynek következtében az elmúlt időszakban a labor exponenciális növekedésnek indult. Egyre több pályázatban és együttműködésben veszünk részt Amerikától Bangladesen és a Balkánon át egészen Kínáig, novemberben pedig két nagy nemzetközi rendezvényünk is lesz. Ez mind azt mutatja, hogy szükség volt az intézményfejlesztésre ahhoz, hogy jobban láthatóvá váljunk a nemzetközi térképen.
Emellett nagyon fontos, egyben személyes célom is volt, hogy mindeközben ne szenvedjen csorbát a mentorációs kultúránk, ami a legnagyobb erősségünk. Szeretnénk, ha mindenki, aki idejön, érezné, hogy ez nem egy munkahely, ahová az ember bemegy, aztán kisétál, hanem egy otthon, ahonnan, ha ki is sétál, otthonként gondol vissza rá.
Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban?
A pályázatok során nem csak témavezetés van, mentoráljuk is a diákokat, mentor-tanítvány viszonyban dolgozunk. Igyekszünk őket aktívan bevonni a labor életébe, és interakcióba hozni a többiekkel, figyeljük mennyire tudnak beilleszkedni, mennyire nyitnak, ahol pedig szükséges, támogatjuk, noszogatjuk őket, ahogy egy családban szokás.
Miután lecsengett a koronavírus-járvány időszaka, alábbhagyott a titeket övező közérdeklődés annak ellenére, hogy a munka egy percre sem állt meg. Mivel foglalkoztok jelenleg?
A fő irányunk a járványmegelőzés, tág perspektívában bármi, ami járványos kockázatot jelent. Van egy ma már világszerte ismert BSL-4 szintű laboratóriumunk, ami lehetővé teszi, hogy magas fertőzőképességű (patogenitású) vírusokkal tudjunk dolgozni. Ezzel meg tudtunk jelenni a nemzetközi portfólióban, ugyanakkor ahhoz, hogy még ott is kitűnjünk, szerencse is kellett.
Vannak olyan kutatási irányaink, – leginkább ezek tesznek minket láthatóvá a világban – amik filovírusokkal foglalkoznak, ilyen az Ebola, vagy a Marburg, melyeknek Európában is van rokona.
Egyrészt foglalkozunk ezzel a vírussal, illetve ennek a megismerésén keresztül próbáljuk megválaszolni az afrikai Ebola és Marburg vírussal kapcsolatos kérdéseket, amiket az elmúlt 50-60 évben nem sikerült. Ezek is denevérekhez köthetőek, azonban egy afrikai dzsungelben sokkal nehezebb lenne őket vizsgálni.
Jelenleg az Egészségügyi Világszervezet és az Európai Járványügyi Központ képviselőivel, valamint a ruandai hatóságokkal folytatunk egyeztetéseket, nemrégiben ugyanis
azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy segítsünk kideríteni, melyik barlangból indulhatott el a legutóbbi Marburg járvány, és térképezzük fel, mely barlangok lehetnek a következő járvány forrásai. A világon csak két kutatócsoport van, amely foglalkozik denevérekkel és magas patogenitású vírusokkal, az egyik az amerikai járványügyi hivatal (CDC), a másik pedig a mienk.
Ebben az évben a hazai virológus közösség két meghatározó és nemzetközileg is elismert tagját veszítettük el, Jakab Ferencet és Jankovics Istvánt. Utóbbi mondta mindig, hogy
ennek a munkának soha nincs vége, mert ha épp nem a magyar családok ajtaján kopogtat egy új járvány, akkor valahol máshol a világban.
Mire érdemes laikusként figyelni, amikor azt halljuk a médiában, hogy a WHO figyelmeztetést adott ki egy Európában megjelenő vírus miatt?
Laikusként két dolgot kell érteni. Az egyik, hogy a vírusok számára nincsenek határok! Éppen ezért a legcélszerűbb minden járványt a vírusra való tekintet nélkül a forrásnál kezelni és megszüntetni. A másik, hogy vírus és vírus közt is nagyon sok különbség van. Tisztában kell lenni vele, hogy a világunk óriási és nagyon változatos, ami a vírusokra különösen igaz. Éppen ezért nehéz és végtelen munka az ő kutatásuk, mindig tudnak újat mutatni. Van egy harmadik intelmem: félni sose szabad. És mi a legjobb gyógyír a félelemre? A tudás! Érteni kell, mi történik. Keressük ezt! Ne a Google keresőben, vagy a Facebook csoportokban, hanem a tudomány csatornáin. A kutatók, a tudósok azért is vannak, hogy segítsenek ebben, ők el tudjuk magyarázni, mivel jár egy adott vírus felbukkanása.
Több nemzetközi eseményetek is lesz novemberben, mit érdemes tudni ezekről?
Valahogy a vasfüggöny hatás megmaradt a tudományban, a legtöbb, főként európai uniós pályázat partnerségi hálózata az esetek 99%-ban megáll Ausztriánál. Ezt az EU is felismerte az elmúlt években, ezért több olyan strukturális pályázatot indított, ami más régiókat is céloz, vannak Afrika-specifikus, Dél-Ázsia-specifikus pályázatok, stb.
A Balkán-blokk tele van rendkívüli erőforrásokkal, szakemberekkel, gazdag szaktudásban, és helyenként infrastruktúrában is. Az elmúlt két évben felismertük több partnerünkkel, hogy ezt érdemes lenne kihasználni, ezért létrehoztunk egy szervezetet, a Balkan Association for Vector-Borne Diseases (BAVBD), ami a vektorok által terjesztett betegségek kapcsán alakult meg.
Azért ezek kapcsán, mert Európára a legnagyobb fertőző betegségekkel kapcsolatos kockázatot és jövőképet a különféle csípésártalommal rendelkező ízeltlábúak hozzák el: kullancsok, púpos szúnyogok, lepkeszúnyogok, szúnyogok.
A Balkán konferencián nemzetközi előadók lesznek jelen, ezzel is próbáljuk becsatolni magunkat az európai vérkeringésbe. És azért hoztuk el Pécsre, mert uniós tagként a Szentágothai János Kutatóközpont –rendkívül jól felszerelt facilitásként – nagyon jó közvetítő és centrum tud lenni ebben az egész szervezetben, melynek mi vezetjük a diagnosztikai laboratóriumi akciócsoportját. A konferenciával azt kívánjuk elérni, hogy nyugaton láthatóbb legyen, hogy itt vagyunk, nyitottak vagyunk és egységként vagyunk itt. Ha valaki dolgozna velünk, akkor ezzel az egész blokkal együtt tud dolgozni.
Ezek a szakemberek látják a valóságban, milyen egy krimi-kongói vérzéses lázas járvány, amikor terjed egy terjesztő kullancs. Megfelelő forrásokkal ezeket a szakembereket ide tudjuk vonzani és itt is tudjuk őket tartani, a segítségükkel pedig egy tudásbázist és erőforrás-építést tudunk véghez vinni, amivel ezeket a járványokat hatékonyan tudjuk kezelni.
Több infektológiai klinika, az újvidéki Pasteur Intézet, nagy kutatóintézetek, kórházak, egyetemek vannak a szervezetben, amelynek köszönhetően már több olyan pályázatot is beadtunk, ahol nem sokadik partnerként jelenünk meg, hanem mint fő pályázó. Próbálunk erőt képviselni, és erőforrásokat idevonni.
Észak-Macedóniában ötven év után először újra voltak Krími-Kongói vérzéses lázas betegek. Nem akarjuk, hogy nálunk is megjelenjen, ettől függetlenül Magyarország készül erre, hiszen a déli határunkon van az elterjedési területe, az őt terjesztő kullancs pedig a száraz, meleg nyarakkal szépen húzódik északra. Mutatja a BAVBD erejét, hogy azon keresztül fordultak hozzánk segítségért, mert a BSL-4 szintű, ezzel a vírussal tapasztalt laborunk alkalmas a járvány kivizsgálására. Biológusok, állatorvosok, klinikusok bevonásával rendkívül jó, igazi járványvizsgálati sikert könyveltünk el, szerb kollégákat is bevontunk, és már két publikáció is született. El tudtuk érni, hogy Észak-Macedóniában az összes klinika odafigyeljen erre a megbetegedésre, így sokszor kiderül, hogy ez a vírus már jelen van. Mindez segít minket felkészülni ennek a vírusnak a terjedésére. Ha a tőlünk délre lévő országokban járvány tör ki, akkor ezekkel a kiépített kapacitásokkal segíthetünk azt megszüntetni.
Mit emelnél ki a jövőre tekintő tervekből?
Úgy tekintek erre a keleti blokkra, mint Európa globális déli szekciója, mert bár egy picit el lettünk felejtve, de nagy előnyünk, hogy itt tanyázunk nyugat és kelet között, és tudunk egyensúlyozni itt középen. Most dolgozunk egy francia-kínai-magyar kooperáción is, ami ugyancsak egy denevérekkel kapcsolatos kutatáshoz köthető, és amelyben megint csak nagy előnyt jelent a laborunk. Ez megint mutatja, hogy milyen jó pozícióba tudunk kerülni, ha jól csatornázzuk be a képességeinket. Ha arról beszélünk, hogy február óta mi történt, akkor például ez, hogy a becsatornázás elég nagy sikereket ért el, aminek most jönnek az eredményei. Rendkívül sűrűek a napjaim, egyik nemzetközi megbeszélést követi a másik, de ez egy kutató életében mindenképpen jó jel, hiszen azt mutatja, hogy jó dolgok történnek.
