Dittrich Ernő a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának oktatója, nemrég megjelent, A jövő neve halál/élet? - Megoldás a klímaváltozásra, avagy a változás 6 programja című könyvében a klímaváltozás megoldásáról ír, amit egy hat programból álló rendszerként vázol fel az olvasónak olyan, hétköznapjainkban is alkalmazható praktikákkal, amelyekkel hatalmas lépéseket tehetünk a Föld megmentéséért. Ezúttal tippeket kértünk tőle, amikkel mi magunk is tehetünk a klímaváltozás ellen.
Mit tehet az egyén a klímaváltozás ellen? Akár rövid, akár hosszútávon.
130 aktivitásról írok a könyvemben, ami konkrétan erről szól. A legnagyobb kedvencem a marha-hamburger példája. Egy marhahúsból készült hamburger és egy csirkehúsos hamburger elfogyasztása között akkora üvegházhatású gázkibocsátás különbség van, mint kb. 25 km autózás kipufogógázából eredő ugyanilyen hatás. Már azzal, hogy valaki marhahamburger helyett bármilyen más húst eszik, óriási változást ér el. Nem vagyok egy nagy gyorsétterembe járó, de amikor ezt megtudtam, elkezdtem számolni a csirke húsra cserélt hamburgereket és fél év alatt negyven hamburger jött ki. Ha ezt megszorzom huszonöttel, ezzel láthatjuk, hogy 1000 km autózásnak megfelelő szén-dioxid kibocsátás csökkentést értem el úgy, hogy tulajdonképpen az életminőségem semmivel sem változott.
Például nagyon klímapusztító a kávé, különösen Európában,
hiszen repülővel szállítják a kontinensünkre a legnagyobb részét. Nem romlandó élelmiszerről van szó, azaz akár hajóval is lehetne hozni, de mivel megfizetjük a magas árát az iparágnak a gyors szállítás a lényeg Sajnos kávét iszunk kávéval, és nem azért, mert jól esik, hanem mert trendi.
A legtöbben még büszkék is arra, hogy meg sem érzik, hogy ittak egy csészével, mert már olyan mértékű a koffeinfüggőség a szervezetükben. Pedig, ha lefelezem a kávéfogyasztásomat, akkor lefelezem az ebből eredő, egyébként gigantikusan magas széndioxid-kibocsátást is, nem beszélve a kávé ültetvények miatti esőerdő irtásról.
Nézzünk egy másik példát: Ha elrepülsz Budapestről New Yorkba repülővel oda-vissza, akkor annyi széndioxidot bocsátasz ki egy repülőúttal (itt a repülőnek az egy utasra eső kibocsátását nézzük), amennyit egész életedben a Föld rád esően meg tud kötni. A legtöbb ember azt mondja, hogy a lehető legtávolabb akar elmenni nyaralni. Ha megengedheti magának anyagilag, akkor trópusi szigetekre megy, de nem gondol bele abba, hogy ha autóval utazna az olasz Riviérára, ugyanolyan jól érezné magát. Abban a pillanatban, hogy tisztába kerülök azzal, hogy
ha a családdal elrepülök például Hawaiira akkor még a gyermekeim és az ő gyerekeinek potenciális széndioxid-kibocsátását is elégettem,
akkor azt mondom, hogy jó nekem Horvátország is kocsival. Vagy ha még öko-tudatosabb akarok lenni, akkor vonattal.
Természetesen sok repülőút elengedhetetlen a társadalom fejlődéséhez, de az a baj, hogy szerintem ez a repülőutak kb. 20 százalékát teszi ki. Ha az emberiség tisztába kerülne ezzel, akkor ötödére csökkennének a repülőjáratok.
Szerintem fontos lépés az is, hogy a kommunikációnk a személyes találkozók helyett a távjelenlétre, ahol csak lehetséges. megváltozzon, Ebben a Covid-járvány nagyon sokat segített. A koronavírus rákényszerítette az embereket erre és most jobb a helyzet, mert a legtöbben már rutinból használják a távjelenlétet. Olyanok is, akik a járvány előtt idegenkedtek ezzel kapcsolatban és mindenáron a személyes találkozókat erőltették. Természetesen vannak olyan találkozók, ahol elengedhetetlen a személyes jelenlét. De véleményem szerint ez sem több 20%-nál. Azt gondolom, hogy ha erről a tényről tudunk és propagáljuk széles körben, akkor kiemelt fontosságú lépés, hogy amikor csak lehet, távjelenlétben bonyolítsuk le az üzleti dolgainkat és nyaralásoknál közelebbi úticélokat választjuk.
Amikor beütött a Covid, nagyon felfutottak a streaming-szolgáltatók a háztartásokban globális szinten, ami kapcsán megjelentek olyan cikkek, hogy mennyire megnövelték az üvegházhatású gáz kibocsátást. Mit gondolsz erről, valóban ennyire komoly lehet a probléma?
Eredendően a koronavírus hatására a globális üvegházhatású gáz kibocsátás kb. 5 százalékkal esett vissza. Az, hogy otthon maradok és távjelenlétet használok, biztos, hogy kevesebb szén-dioxidkibocsátás többletet jelent, mintha autóba vagy repülőre ülnék és elmennék valahova. Ugyanez igaz, hogy ha e-mailben írok meg egy levelet vagy fizikailag postán elküldöm. A kettő között hatalmas energiamegtakarítás és üvegházhatású gázkibocsátás különbség van. Tehát azt gondolom, hogy ha az emberek otthon maradnak és a szolgáltatásokat megpróbálják online megoldani, akkor azok a tevékenységek összességében mindenképpen kevesebb energiafogyasztást és és üvegházhatású gátkibocsátást generálnak. Lehet, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak a közvetlen energiafogyasztása és a kibocsátása nő, de fajlagosan össztársadalmi szinten az össz-kibocsátás csökken. Az egy másik kérdés, hogy az, hogy többet ülünk a televízió előtt, extra kibocsátást generál, de amíg a TV előtt ülünk, addig nem ülünk az autóinkban, vagy addig nem fűtjük az irodahelyiséget a munkahelyeinken.
Szerinted a jelenlegi jövőbe mutató trendek, mint például a metaverzum, tudnának-e segíteni a klímasemlegesség elérésében és ha igen, hogyan?
A metaverzum, ha megvalósul, egy gigantikus lehetőség lenne arra, hogy helyesen tájékoztassuk és gyorsabban formáljuk át az emberiséget, mert az átlagember inkább követi a trendeket, mintsem alkotja.
Ha a metaverzum sokkal összetettebb és az élet minden területére kiterjedő multiszolgáltatása lenne, akkor el tudom képzelni, hogy mivel, ott a választás joga megadatik az alap algoritmusban, az emberek átlagos lelki állapotán és érdeklődésén fog múlni, hogy a metaverzum merre megy. Mivel az emberek átlagos lelki állapota elég alacsony (erről is ír a könyv, mert a megoldáscsomag egyik része a boldogságprogram), ezért legnagyobb valószínűséggel a metaverzum nagyobb arányban lesz rosszra használva mint jóra. Nem azt mondom, hogy nem lehet jóra használni a metaverzumot, csak hasonlóan a Facebookhoz nagyobb arányban lesz rosszra használva, mint jóra. Ez az egész alapvetően az emberiség alacsony lelki rezgésszintjét mutatja. Erről nem az emberek tehetnek, de azon tudnak változtatni, hogy a lelküket gyógyítsák, mert akkor megváltoznak az igényeik is. Én is éltem mély lelki rezgésszinteken és tudom, hogy akkor fogékony voltam a sok digitális lelki hulladékra. Ha egy olyan társadalomban élnénk, ahol az átlagos lelki rezgésszint magasabb, akkor a metaverzumot is, mint minden lehetőséget, nagyobb arányban használnánk jóra, mint rosszra.
A lelkünk gyógyítása a klímaváltozás egyik legfontosabb ellenszere, hiszen minden lelki probléma környezetszennyezésben manifesztálódik (ezt bizonyítom a könyvemben).
A klímaváltozás nem más, mint az emberek boldogtalanságának tárgyiasulása. Ha elkezdjük a lelkünket gyógyítani, változik az életvitelünk és csökkennek az életpusztító tevékenységeink, kevesebbet fogyasztunk, kevesebb hulladékot termelünk és más információkra leszünk nyitottak a metaverzumban is. Ezért van az, hogy a metaverzum és a klímaváltozás szempontjából is a fő feladat önmagunk megváltoztatása lelki síkon.
Szerinted hogyan lehetne felgyorsítani a folyamatot, hogy minél hamarabb eljussunk a célhoz, a klímasemlegességhez, illetve egy újfajta, a környezet számára is barátságos világrendhez?
Száz év a legoptimistább becslésem, szerintem annál gyorsabban nem lehet célba érni. Ahhoz, hogy a klímaváltozást tényként kezdték kezelni az emberek, ötven év kellett. Például tegyük fel, száz év múlva nem lesz pénz, vagy minimális lesz a magántulajdon, vagy agglomerációkban fogunk élni, nem lesznek nemzetállamok és még sorolhatnám (ezeket mind alátámasztja a könyvem, hogy miért fontosak és szükségesek). Ezek olyan óriási változások, hogy a száz év is túl kevés. De ez a rendszer sokkal inkább az ember és a természet valódi működéséhez igazodik, míg
a mostani kapitalista gazdasági berendezkedés ember és természetellenes logikára épül, ezáltal életpusztító.
Amint rájövünk arra, hogy az általam felvázolt új rendszer az emberiség hosszútávú fejlődését szolgálja, úgy, hogy mellesleg még a természetet is védi, és rádöbbenünk, hogy ennek a rendszernek a segítségével sokkal boldogabbak leszünk, mint azzal, amiben most élünk, akkor ez a változási folyamat el tud indulni.
Ugyanúgy, ahogy sok idő volt szükséges ahhoz, hogy a feudalizmusból kapitalizmus legyen, a kapitalizmusból idő, mire eljutunk a következő fázisig. Ha nevet kéne adnom ennek az új rendszernek, az egyensúly társadalmának hívnám.
Gondoljunk bele, hogy a női egyenjogúságért, ami fontos eleme ennek a rendszernek, már százötven éve küzdünk - és még mindig hol tart!?
Mennyi országban tartják elvetemült gondolatnak, hogy a nő a férfival egyenrangú lény? Akár mennyire is meglepően hangzik női egyenjogúság az egyik legklímatudatosabb dolog melyet a könyvemben bizonyítok is…
Hogy kapcsolódik össze a női egyenjogúság a klímavédelemmel?
A népességszabályozás kapcsolja össze, melynek szerintem három lépése van. Az egyik, hogy annyi gyermeket vállaljon mindenki, amennyinek a felnőtt százszázalékos, folyamatos, önzetlen figyelmet tud biztosítani. Ez nem kizárólag a szülők feladata, bárkit be lehet vonni, a lényeg, hogy valaki folyamatosan és teljes önzetlenséggel figyeljen a gyermekre, mert ez a gyermek boldogságának az alapja. A gyerek már pici korában megtanulja, hogy rá nem figyelnek eléggé, ezért értéktelennek tartja magát. Ebben az értéktelenség-tudatban nővünk fel, ami átszövi a lelkünket és ez az egyik fő ok, amiért annyi feszültség van a társadalomban. Hiszen önelfogadás hiányunk miatt mindannyian nagyon frusztráltak vagyunk. A legtöbb embernél a belső üresség érzésének egyik fő oka ez.
A belső üresség érzése miatt jönnek a szélsőséges bulik, balhék és csináljuk a bajt magunk körül. Erőteljes „élményekbe” menekülünk ez elől az érzés elől.
Ehhez képest, ha lenne egy olyan generáció, amelyik százszázalékos figyelmet kapna, tudatában lenne egyediségének és különlegességének, mire felnő. Erról a generációról el tudná képzelni bárki is, hogy háborúzna, szidná a másikat az utcán vagy nem tudná tiszteletben tartani a másik gondolatait? A második, hogy legyen ingyenes a fogamzásgátlás. Jelenleg 130 millió nő él úgy a Földön, hogy nincs erre lehetősége. Ennek és még pár egyéb ok következtében 10 gyermekből kb. 7 nem várt gyermek a világon.
Európában azért fogy a lakosság - bármennyire küzdenek ellene a kormányok - mert a nők emancipáltak és nagyjából egyenjogúak lettek, továbbá nem probléma nekik a fogamzásgátlást megfizetni. Ezáltal tudatosan tervezik a jövőjüket és a családjukat. Sajnos ez nincs mindenhol így. Azokban a régiókban van túlnépesedési probléma, ahol a női egyenjogúság szintje alacsony, fogamzásgátlás anyagilag esélytelen. Ahogy emelkedik a női egyenjogúság, úgy változik az, hogy a nők tudatossá válnak, kevesebb gyermek születik, és így megoldódik a túlnépesedés problémája. Ez a három szabály egymást erősítő spirált alkot, ezzel lehetne a túlnépesedést megoldani és
nem kell hozzá semmi más, csak minimális pénz és merőben más gondolkodás.
Ezért van az, hogy a világon a második leggazdaságosabb klímavédelmi tevékenység az ingyenes fogamzásgátlás, összekapcsolva a női egyenjogúsággal. Ezt közgazdászok már igazolták.
