Párizsban rendezték az EDUC első Youth Integration Lab programját a Pairs Nanterre University-n áprilisban, mely a fogyatékkal élő hallgatók életének megkönnyítését célozzza. Az esemény egyik előzménye egy pécsi konferencia volt. Pisch Bendegúz, a PTE BTK látássérült hallgatója vett részt a PTE-től a rendezvényen. Látássérültek mellé legalább két kísérő javasolt a nemzetközi utazásoknál - így vált lehetővé, hogy Pisch Bendegúzt Magdali Csaba, a Támogató szolgálat vezetője és a Macanko Márk, a Társadalmi Befogadás Szakkollégium társelnöke is elkísérje. (Hogy mennyire lehet élvezetes egy ilyen esemény egy kísérő számára, azt ebben a cikkben lehet elolvasni.)
Miről is szólt ez a rendezvény?
Az esemény egyik fő témája a fogyatékossággal élőket érintő problémák megoldása volt, illetve az őket ellátó intézmények és egyéb rendszerek vizsgálata. Emellett fontos hangsúlyt kapott az egyetemi, akadémiai környezet is, itt előkerülhetnek olyan egyedi problémák és helyzetek, amik az élet más területein kevésbé valószínűek. Két program zajlott párhuzamosan: a szakembereknek (PhD-hallgatók, egyetemi oktatók, fogyatékosügyi koordinátorok, stb.) szóló, akik már sok tapasztalattal rendelkeztek a témában, és az olyan hallgatók számára szervezett, akik fontosnak tartják ezeket a témákat, és akik interaktív workshopok keretein belül megoldást igyekeztek találni a problémákra.
Honnan értesültél róla, pályáznod kellett?
Az EDUC-ot már régebbről ismerem. A 2022-es tavaszi félévet Csehországban, a brnoi Masaryk egyetemen töltöttem az Erasmus program keretein belül. Azonban mivel nekem speciális segítségre volt szükségem a program folyamán, csak az Erasmuson keresztül nem nagyon lett volna ez megoldható.
Az EDUC lehetőséget biztosít arra, hogy a fogyatékossággal élő hallgatók is részt vehessenek az Erasmus-on belüli részképzéses programokban.
Konkrétan erről a rendezvényről a PTE Támogató Szolgálatán keresztül értesültem, Magdali Csaba, a Támogató Szolgálat vezetője hívta fel rá a figyelmemet. Ezután kezdtünk nekem kísérőt keresni, és a Társadalmi Befogadás Szakkollégiumon keresztül találtuk meg Macanko Márkot. Márkkal nagyon jól tudtunk és tudunk együtt dolgozni, és nagyon örültem, hogy sikerült jobban megismerkednünk a program alatt. Azóta is nagyon jóban vagyunk, és sokszor találkozunk.
Mikről volt szó a háromnapos eseményen?
Az első napon a szakértők különböző - a konferencia fő témájához kapcsolódó - helyzeteket, esettanulmányokat mutattak be. Szó volt például a láthatatlan fogyatékosságokról (ilyen pl. a diszlexia), az akadálymentes terek kialakításáról, vagy a mentális betegségekkel küzdők ellátási rendszereiről. A második napon workshopokon vehettünk részt, itt Márkkal külön-külön más-más workshopra ültünk be. Az én workshopom egy szerepjáték-szerű játékon alapult, ahol különböző akadálymentesítési problémákat kellett megoldani különböző szemszögekből nézve. A szerepek kiosztásánál egy projekttervező csapat résztvevőinek szerepeit kaptuk meg, így volt például, aki kutató volt, volt, aki az egyetem pénzügyeivel foglalkozott, és volt, aki a diákönkormányzatot és a hallgatókat képviselte. Ezeken a
szerepjátékokon keresztül modellezhettük, hogy milyen nehézségek merülhetnek fel egy projekt akadálymentesítésének megvalósítása során, és hogy a különböző szereplők milyen egymástól különböző érdekeket próbálnak érvényesíteni.
Az esemény lezárását egy közös összegző délután adta, amelynek keretein belül először a hallgatók prezentáltak, majd a szakértők reflektáltak a prezentációkban bemutatott megoldásokra.
Mennyire járul hozzá, vagy egyáltalán hozzájárulhat-e az esemény ahhoz, hogy a te jobban boldogulj vagy a PTE egy jobb hely legyen?
A programon sok olyan információ és következtetés hangzott el, ami sokat segíthet egy a témába vágó projekt szervezésében.
Előkerültek olyan szempontok is, amik nem csak a fogyatékossággal élőket érintik. Ilyen volt például az oktatás és tananyagok akadálymentesítésénél, hogy a kutatási eredményeket hogyan lehet egyszerűbb formában megismertetni az emberekkel.
A rendezvényen találkozhattunk egy fogyatékossággal élő egyetemi hallgatókkal foglalkozó szervezettel is, akikkel reméljük, hogy a jövőben sikerül valamilyen téren együttműködést kialakítanunk. Mivel a jövő év tavaszán nekünk is kell szerveznünk egy hasonló jellegű programot, ezért az esemény sokat segített abban is, hogy tapasztalatokat szerezzünk arról, hogyan néz ki egy ilyen témájú konferencia, milyen koncepció alapján lehet felépíteni a programot, és hogy mikre kell odafigyelni a szervezéskor.
