Az idei Fényfesztiválon a Janus Pannonius utcába tervezhetett fényszőnyeget három Művészeti Karos hallgató. A győztes triászt pályázati úton választotta ki egy szakmai zsűri. A rendezvény ideje alatt minden nap más alkotás vetült az utcára. Szeptember 30-án Lévai Fanni Álomgörbe című munkájának lekerekített-mászó alakzatai között sétálhattunk Kelemen Márton zenéjére. Az alkotás fényeiben fürdőzve - nem túlzás – több százan fotózták magukat az aszfalton fekve. Lévai Fannival beszélgettem.
Tervezőgrafika szakos vagy. Miért?
Mindig művészettel foglalkoztam, gyerekkorom óta ez érdekelt. Az azon belüli ág már kérdéses volt. A gimnáziumban textilt tanultam, de volt grafika szak is, ahová gyakran átkacsintgtattam - és megfogott.
Láttam a Nyugaloműző zsebkönyved a neten. Honnan jött ennek az ötlete? Egyébként a rágós résznél - egy rokonom mondogatta ezt nekem kiskoromban - arra gondoltam, hogy turkálsz az agyamban.
Ez egy nagyobb projekt része volt, iskolai feladat. Voltaképpen ez volt az első olyan, amikor azt a feladatot kaptuk, hogy mindenki olyan projekten dolgozzon, amit ő maga szeretne. Ez Böhm Gergely vizuális kommunikációról szóló óráján volt feladat, ő pedig csak annyit kötött ki, hogy mindegy, mi az ötletünk, csak vigyük végig. Terelgetett minket a koncepciókkal kapcsolatban, segített az eszközökkel, de a többi rajtunk múlt.
A gyermekkori vicces eseményeket szerettem volna feldolgozni, mert a családom nagyon szórakoztató. Leginkább nekik is szántam, de aztán egyre többen fedezték fel benne a saját humorukat és a saját és élményeiket. Mint most te. Szerintem sokak szülei ilyesmikkel riogatták a gyerekeiket, vagy legalábbis sokan mondják, hogy ezeket vagy hasonló szövegeket hallottak már.
Lehet ezt a fanzine-t kapni valahol?
Tervben van, hogy újra kiadom, mert limitált példányszámú kiadásban jelent meg. A Drukkerben készült tizennyolc darab, és általuk zajlott az értékesítésük is. Sokat elajándékoztam, de sok el is kelt. Egy éven belül tervezem újranyomni, de más színhasználattal.
Ha már színek. Erős színhasználat jellemez. Mi a kedvenc színed?
Hát, erre nem nagyon tudok válaszolni. Nincs kedvencem színem.
Szeretek kísérletezni a színekkel. Imádok újabb és újabb kombinációkat kipróbálni
- így színesedik a portfólióm is.
A fanzine mellett láttam még, hogy kávéspohár-füles is terveztél már… A fényszőnyeg viszont - gondolom - nagyon más, hiszen ezekhez képest nagy felület.
Nagyon jó első tapasztalat volt, mert még nem dolgoztam sem ekkora felületen, sem ilyen formán. Új kihívás volt, hogy egy hosszú, keskeny kompozíció kellett, hogy legyen, életemben először próbálhattam ki ilyen formában magam. Jó érzés volt ennyire hatalmasban látni a munkám.
Hogyan tervezted meg az alkotásodat úgy, hogy tudtad, zenével együtt jelenik majd meg?
Még a pályázat legelején vetették fel a szervezők egy Zoom meetingen, hogy lehet zenében is gondolkodni, nyugodtan szabaduljon el a fantáziánk és kereshetünk valakit, aki zenét szerez a munkánkhoz. Azelőtt ez eszembe sem jutott. Mi tervezőgrafikusok nagyon jóban vagyunk az elektromos zenei művészekkel - szomszédok is vagyunk a campuson belül. A barátaim közül Kelemen Mártont (művésznevén Ton) kerestem meg. Elmeséltem neki az ötletemet, és azt mondtam: ha van kedve, akkor vágjon bele velem. Ő elkezdett dolgozni, és olyan zenét hozott ki az ötletemből, ami nagyon jól passzolt a fényszőnyegemhez.
Most nehezet kérdezek, mert egy leírással úgysem lehet visszaadni azt, mint amikor az ember a fényszőnyegedben sétál. De mégis: meg tudnád osztani velünk azt, mi volt a koncepciód?
A formából indultam ki, ami egy hosszú szalag. Tudtam, hogy a nagy egészet
a résztvevők úgysem fogják egészében látni, hanem a kisebb részleteit fogják élvezni.
Ahogy ezen gondolkodtam, eszembe jutott egy régebbi ötletem.
Szerettem volna az álmokkal foglalkozni, abból a szempontból, hogy az álomkép hogyan függ össze az alvással. Utánaolvastam, előadásokat néztem meg, szomnológusok munkáit bújtam. Az alvásnak több fázisa van. A mélyebbre jellemzőek az éles álomképek. Amikor éberebben alszol, absztraktabb dolgokat látsz, hallasz, érzel - ezek azok, amikre nem fogsz emlékezni, nem függnek össze és nem is érted őket, tigrisek, tűz, bármi lehet. Az álmok fázisai hullámoznak, szinuszgörbe-szerűen váltakoznak: az absztraktabból átmegyünk olyan konkrétabb jelenetekbe, mint a rakétacipőben repkedő ember, vagy hogy békák másznak valakinek az arcán.
Az volt a célom, hogy
aki végigsétál az utcán, úgy tudja leírni az élményt, mint ezeket az álmokat.
Pont azt akartam elérni, hogy a fényszőnyegem után azt tudják elmondani, hogy színes, furcsa formákat láttak, nem értik hogy függtek össze, de erre emlékeznek. Értelmet is nyernek, meg nem is.
Sokan fetrengtek a fényszőnyegedet. Milyen volt ezt megélni?
Nekem nagyon furcsa és hovatehetetlen extázis élmény volt. Nem is reméltem, hogy ennyire szeretni fogják!
Olyan volt, mintha álmodnék!
Mi a véleményed a fényfesztészetről?
Nagyon sok lehetőséget látok benne. Szerintem több olyan embert kell megszólítani, akiknek eredetileg nem ez a technika az útja, hanem más művészeti ágakkal foglalkoznak. Próbálják ki magukat a fényfestészetben! Szerintem az ilyenen találkozásokból készülhetnek a legizgalmasabb elemek. Kis szakértői segítséggel szerintem könnyen bele lehet tanulni. Rajtam kívül még két MK-s hallgató próbálhatta ki magát az idei Fényfesztiválon, és őket is elkezdte komolyabban érdekelni ez a technika.
