Jelenleg az SAP a világ vezető integrált vállalatirányítási rendszere, az 1972-ben alakult SAP AG pedig a világ negyedik legnagyobb szoftvercége, vagyis az üzleti életben szinte megkerülhetetlen. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara éppen ezért nagy hangsúlyt fektet az SAP oktatására, melyben az SAP Hungary Kft. munkatársai is részt vesznek. Részben ezt a tudásanyagot használta fel iEXPO-s projektjéhez a Diszkrét gyártás SAP-ban csapata, amely a rendezvényen első helyezést ért el projekt kategóriában, illetve egy Körber különdíjat is bezsebelhetett.
A projektgazdák, Kancsár Martin, Lukács Dániel, Óvári Roland és Schmidt Bertalan a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának harmadéves gazdaságinformatikus hallgatói, az iExpon bemutatott projektről a csapat két tagjával beszélgettem.
Miért a Pécsi Tudományegyetemet és ezt a képzést választottátok a továbbtanuláskor?
Óvári Roland: Engem először a közgazdaságtudomány jobban érdekelt, de mindig nyitott voltam az informatika irányába, viszont nem szerettem volna csak azt tanulni, ezért amikor hallottam, hogy létezik gazdaságinformatikus képzés, kicsit jobban utána néztem, megtetszett és láttam benne a potenciált is. A középiskolában még földmérőnek tanultam és úgy terveztem, hogy földmérő mérnök leszek, később váltottam és építőmérnöknek tanultam, de végül a gazdaságinformatikában találtam rá a jó irányra.
Kancsár Martin: Én sima gimnáziumban végeztem, ahol lehetett jelentkezni emelt óraszámú informatikára, itt nagyon jó képzést kaptam, vagyis már akkor is volt bennem ilyen irányultságú motiváció. Az érettségi után pedig egyértelműen az informatikai vonal és Pécs volt a cél a szemem előtt. A programtervező informatikus, illetve a mérnökinformatikus képzés jött még szóba, de
végül a gazdaságinformatika mellett döntöttem, mert az informatika mellett nagyon érdekelt a matematika is, azon belül is a gazdasági részek, ez a képzés pedig kicsit közgazdaságtan, kicsit informatika.
Mikor hallottatok először az iExpo-ról, és mikor döntöttetek úgy, hogy részt vesztek rajta?
Ó.R.: Az őszi félévben volt egy tantárgyunk, az SAP modulkezelés, ahol az oktatónk jelezte, hogy kitalált egy az SAP-hoz kapcsolódó projektet, amivel egy versenyen is lehetne indulni, majd azt kérte, hogy akiket érdekel, azok szerveződjenek csapatba és jelentkezzenek nála.
K.M.: Először sokaknak felcsillant a szeme, de hamar alábbhagyott az érdeklődés, mi viszont elkezdtük kérdezgetni egymást, ki venne részt szívesen a projektben. Amikor már négyen voltunk, az adott annyi önbizalmat mindenkinek, hogy véghez is tudjuk vigyük a projektet.
Ezek szerint spontán lettetek egy csapat?
Ó.R.: Már ismertük egymást, néha beszélgettünk, hiszen szaktársak vagyunk, más órákon csapatmunkák alkalmával is dolgoztunk már együtt, de összességében spontán alakultunk csapattá.
Mi motivált titeket legjobban a részvételben?
K.M.: Nagyon megkönnyítette a kurzus teljesítését, nem voltak például beugró kérdéseink, és tulajdonképpen megajánlott jegyet kaptunk.
Mennyi idő alatt állt össze a projekt?
Ó.R.: Nagyjából három hónap alatt.
K.M.: A félév elejétől heti szinten folyamatosan megvoltak a céljaink, amiben az oktatónk, Lendvai Tamás tanár úr segített, előirányozta, mi az, amit az óra keretében és mi az, amit azon túl, a következő óráig kellene megcsinálnunk.
Ó.R.: A tanár úr az elejétől fogva szorosan együttműködött velünk és nagyon sokat segített. Bármilyen kérdésünk volt, mindig számíthattunk rá, gyorsan válaszolt, és sokat egyeztettünk vele a projekt kapcsán.
Beszélnétek kicsit magáról a projektről, amit bemutattatok az iExpon?
Ó.R.: A projekt a diszkrét gyártástervezésről szólt, ami a mi esetünkben egy autónak a gyártását szimulálta a lehetőségeinkhez képest a legjobb módon: onnantól kezdve, hogy felvittük a rendszerbe azokat a nyersanyagokat, amiből egy autó összeáll, azon keresztül, hogy kerestünk beszállítókat, megrendeltük az alapanyagokat, megterveztük, hogyan kell felépülnie az egyes alkatrészeknek, milyen kisebb egységekre bontjuk fel a gyártást, besoroltuk a munkát végző embereket, elvégeztük az árazás, vagyis
mindent, amit a gyártás során el lehet képzelni, egészen addig, hogy legyártottunk egy kész autót.
K.M.: Létezik egy autó-szimulációs játék, ahol mindenféle autót lehet összeszerelni, szétszedni, innen kiválasztottunk egy minta-autót, ebből indultunk ki, majd a játék alapján meghatároztuk a komponenseit, hogy melyik alkatrészekből kell összerakni, ezekből összeállt egy egység, majd azokból egy nagyobb egység, és így tovább.
Ó.R.: Nagyon fontos volt a sorrendiség, hogy milyen alkatrészből pontosan hány darab kell, melyik alkatrész blokkolhatja esetleg a másikat.
K.M.: De fontos volt az is, hogy melyik mennyibe kerül, vagy mennyi a súlya.
Ó.R.: Esetünkben a gyártsának van egy „fő” ága, ahol az autó összerelése történik, emellett vannak olyan mellékágak, ahol bizonyos komponenseket előre legyártanak, azokat raktározzák, a kész autót tesztelik.
Hogyan éltétek meg az iEXPO-t? Mennyi érdeklődő volt a standotoknál?
Ó.R.: Kifejezetten sokan voltak,
főként SAP-val foglalkozó cégek jöttek oda hozzánk, sokat kérdeztek, egészen apró részletességekbe is belementek, nagyon érdeklődőek voltak.
Folyamatosan voltak a standunknál, ezért a rendezvény 2-3 óráját teljes egészében végigbeszéltem.
K.M.: Az első egy-másfél órában csak beszéltem, beszéltem, közben arra koncentráltam, ahogy jöttek egymás után a cégek képviselői, hogy véletlenül nehogy valami butaságot mondjak, illetve hogy amit elmondok a projektről, az legyen kerek és összeszedett.
Milyen visszajelzéseket kaptatok?
Ó.R.: Összességében nagyon pozitívakat. Többen mondták, hogy nagyon jó, hogy ezt a folyamatot ilyen részletesen meg tudtuk csinálni, de természetesen azt is elmondták, hogyan lehetett volna mindezt még részletesebben kidolgozni, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy erre az eseményre ez a projekt kiváló.
Szakmailag mit adott nektek a projekt és az iEXPO?
K.M.: Kapcsolatokat. Azt, hogy
megismerhettük a cégek képviselőit, akik odajöttek hozzánk és beszélgettek velünk.
Nekem például a Körber felajánlotta, hogy együttműködne a szakdolgozatom megírásában. Ezenkívül, lett egy olyan szakmai kapcsolatunk, amit Teams-en keresztül, már a projekt közben is igénybe tudtunk venni.
Ó.R.: Egy nemzetközi, budapesti székhellyel rendelkező, agráripari gépgyártó cég SAP szakértőjével elég jó kapcsolatot építettünk ki, vele nagyon sokat konzultáltunk. A kapcsolatok mellett maga az SAP ismeretünk is bővült, megismertük azokat a különböző modulokat, amiket használni kell a gyártási folyamatok során, ami szerintem nagyon pozitív és előnyös tapasztalatszerzés volt.
K.M.: Az, hogy ebben részt vettünk, megalapozta a tudásunkat, hiszen nem csak egyszer csináltunk meg valamit, ahogyan a többiek órán, hanem többször, kétszer-háromszor annyi alapanyagot vittünk fel a rendszerbe, és jobban el is mélyültünk benne.
Ó.R.: Jobban megismertük a gyártási folyamat logikáját is. Összességében tehát azt gondolom, hogy a megszerzett SAP-ismeret volt a leghasznosabb az egész projektben. Olyan tudást szereztünk, amit könnyen tudunk majd kamatoztatni. Jelenleg SAP fejlesztő vagyok, ahol olyan cégekkel dolgozunk együtt, ahol ezek a folyamatok ténylegesen léteznek. Azzal, hogy mélyebb betekintést kaptam az SAP logikájába, működésébe, könnyebben tudok azonosulni a feladataimmal.
Melyik volt az a pont, amikor úgy éreztétek, hogy esélyesek vagytok egy helyezésre is?
Ó.R.: Elég gyorsan gyűltek a zsetonok, amikor pedig körbenéztem, azt gondoltam, hogy a miénk elég soknak tűnik a többiekéhez képest, akkor ötlött fel bennem, hogy nyerhetünk is. Őszintén szólva nem tudtam, hogy mit várhatunk ettől a versenytől, hogy milyen jellegű lesz, azt hittem, hogy inkább a közgázos hallgatóknak szól.
K.M.: Mindig megköszöntük a zsetonokat, de nem volt idő arra, hogy számon tartsuk őket. Később, amikor a kezdeti izgalom alábbhagyott és kezdtem belejönni a beszélgetésekbe, akkor néztem körbe néhányszor és láttam, hogy máshol sokkal üresebbek a standok, hozzánk viszont folyamatosan érkeztek.
Végül projekt kategóriában értetek el első helyezést...
Ó.R.: Igen, ezzel
egy 100.000 Ft-os díjban részesültünk, amit a BDO Magyarország Pénzügyi Tanácsadó Zrt. ajánlott fel
a versenyre, és ami egyenlően oszlott meg közöttünk.
K.M.: Kaptunk egy Körber különdíjat is, ezért ajándéktárgyakból álló csomagokat kaptunk. Illetve a Bonafarm jelezte a csapatnak, hogy szívesen látnának minket a hozzájuk jelentkezők táborában.
Hogyan osztottátok meg a feladatokat?
Ó.R.: Nem lehetett a feladatokat jól elhatárolni. Volt olyan feladat ami csak fél órát vett igénybe, és volt olyan, ami több napot, ezért nehéz lett volna felosztani. A plakátot például egy nap alatt raktuk össze Bercivel, egyébként erre is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk.
K.M.: Igazából minden közös munka volt, de mindenképpen kiemelném Dani munkáját, mert az ő tudása volt az, amit nagyon nehezen tudtunk volna helyettesíteni. Az ő autókhoz való szakértelme pótolhatatlan lett volna. Amikor például a projekt legelején csoportokba soroltuk az alkatrészeket, akkor nagyon sokat segített abban, hogy az egyes komponenseket miként csoportosítsuk logikusan, úgy, ahogyan az autószerelők is csinálják.
Akkor ezek szerint a csoportmunkában, együttműködésben is szereztetek hasznos tapasztalatokat?
Ó.R.: Igen, mindenképpen, bár komolyabb problémáink nem voltak a csapatmunka során.
K.M.: Szerencsére mindig kiegészítettük egymást. Ha például valaki éppen nem ért rá, akkor mindig volt valaki, aki beugorjon helyette. Amikor befutott egy olyan feladat, amit azonnal el kellett végezni, akkor biztosan volt valaki négyünk közül, aki megcsinálta.
Említettétek, hogy Lendvai tanár úr mennyit segített. Milyen érzés olyan képzésben részt venni, ahol ennyi segítséget kaptok, ahol tényleg van személyes kapcsolat az oktatókkal?
Ó.R.: Számomra ez, a középiskolához képest nagyon pozitív csalódás volt. Ha nem értek valamit, akkor nem az történik, hogy felteszem a kérdéseimet és nem kapok rendes választ.
Itt az egyetemen az órák alatt, de óra után is bármikor fordulhatok az oktatókhoz, akik tényleg mindig készségesen segítenek.
Van még valami, amit mindenképpen szeretnétek elmondani a projekttel kapcsolatban?
K.M.: Én szeretném ezúton is kifejezni a hálámat a csapattagoknak. Őszintén szólva nem gondoltam volna a projekt legelején, hogy egy ilyen spontán szerveződött csapatmunkából ilyen szuper dolgok születnek majd. Nekem ez újdonság volt, hiszen korábban csak egyszer-egyszer beszéltünk egymással, aztán egy csapat lettünk és hétről hétre együtt dolgoztunk.
Ó.R.: Én nem gondoltam volna, hogy ez egy ekkora volumenű projekt lesz. Azt hittem nagyon gyorsan le fogjuk zavarni, hogy megleszünk vele egy hónap alatt, közben ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna!
