Az archívumok és az archiválás kérdésköre a kultúra és médiatudományokban egyre kevésbé tűnik megkerülhetőnek, s ezáltal hatással vannak a kultúratudományokra, a divat, a szubkultúra és a média tanulmányozására is.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői,
Dr. Mester Tibor, (a PTE Kommunikáció Tanszék oktatója, a Telehor Médaarcheológiai Kutatócsoport munkatársa),
Domoszlai-Lantner Doris (az EU Design archiv vezetője, történész és divatkutató),
Buda Nojka (divattervező, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textiltervezés szakának hallgatója),
illetve a beszélgetés moderátora Egri Petra (divatkutató, a PTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója) azokra a kérdésekre keresték a választ, hogy milyen szerepe van az archiválásnak a tágabb értelemben vett kultúratudományok esetében, és miképpen hatnak a művészeti-alkotói gyakorlatra az archiválás újabb lehetőségei és problémái.
Mester Tibor saját elmondása szerint kicsit kilóg a sorból, hisz nem igazán foglalkozik a divattal, sokkal inkább az online közösségekkel, illetve az online kommunikációval. Arra a kérdésre, hogy
vajon hogyan befolyásolják a közösségi portálok a múlthoz való viszonyunkat,
kifejtette, hogy egy sokkal személyesebb viszony alakul ki azáltal, hogy mindenki maga igazgatja a saját archívumát és azt a képet, amit ki akar alakítani magáról. A közösségi médiában megnyilvánuló interakciók automatikusan archiválódnak, s ezáltal archív színterekké is válnak, ahol a tartalmak korlátlanul tárolhatók. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy ennek hatására sokkal problémásabb a kollektív emlékezet megteremtése.
Ezek fényében megismertetett velünk olyan oldalakat, mint például a köztérkép.hu, ahol a köztéri alkotásokat archiválták;
a fortepan, ami egy általános képgyűjtemény és ahol az egész 20. századból találunk képeket,
valamint az ezegyilyenkor, ami pedig blog formában tartalmaz főleg zenekarokkal kapcsolatos információkat, videókat. Közös pont ezekben a portálokban, hogy a 2010-es évek környékén jelentek meg.
A beszélgetésben részt vett Buda Nojka is, aki 2016-ban végzett festő szakon, majd a divattervezés felé vette az utat. Az archiválás már a festészetben is elősegítette munkáját, hiszen elmondása szerint már a kezdetekkor arra sarkallták, hogy a neve, illetve a kép készítésének dátuma mindig kerüljön föl a jobb alsó sarokba, ezzel megkönnyítve a képek rendszerezését, illetve tárolását. Nincs ez másképp a ruhákkal sem, amiket szintén rendszerezve tárol, illetve digitalizált formában nyomon követi a készítés fázisait is, nem csak a kész alkotást.
Domoszlai-Lantner Doris mindent tud a divattárgyak archiválásáról, nap mint nap ezzel foglalkozik. Jelenleg megközelítőleg 10.000 tárggyal foglalkozik, melyeknek száma természetesen folyamatosan nő. Az ő munkája két részből áll: egy digitalizációs, illetve egy fizikai részből, mely során
kategorizálja a különböző gombokat, zipzárakat, kitűzőket, táskákat, karpereceket.
A digitalizálást követően mindegyiket ellátja a rá jellemző adottságok kulcsszavaival, melyek többek között a színre, illetve az anyagra vonatkoznak, ezáltal könnyebben megtalálhatóak az adatbázisban. Magyarországon még jelenleg nincs akkora hagyománya az archívumoknak, mint külföldön, pedig sok esetben ez rendkívüli módon meg tudja könnyíteni a divattervezők, illetve divattanácsadók munkáját.
