Kovács Patrik már három évvel ezelõtt is sikeres volt, olyannyira, hogy az Alumni Magazin 2013-as lapszámában meg is jelent vele egy interjú (Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa – Alumni Magazin, 2013. 20–22. oldal). A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) alapítója és elnöke, s azóta már a PTE Konzisztóriumának is tagja. Szerinte a jó példák fontosak, ahhoz, hogy más is bele merjen vágni álmai megvalósításába. Szerintünk ő pont ilyen jó példa.
Egy újság alapításával kezdted tizenkét évesen, aztán egy reklámügynökséget alapítottál. Mennyire volt evidens, hogy vállalkozó akarsz lenni?
Igazából mindig önálló projektekben gondolkodtam – az újság is egy ilyen projekt volt, egyfajta kis „vállalkozás”. A későbbiekben sokáig a médiával foglalkoztam, de az első igazai vállalkozásom egy reklámügynökség létrehozása volt, mert a média kapcsán nyert tapasztalataim után már elég bátorságot, kreativitást éreztem ahhoz, hogy kipróbáltam magam ezen a téren. Be is jött. A reklámügynökséget egyébként már a jogi tanulmányaimmal párhuzamosan működtettem, ha jól emlékszem, másodévesen vágtam bele.
Nincs kizárva, hogy hosszú távon más vállalkozásba is belekezdjek, hiszen az ember folyamatosan tervez, és nézi a lehetőségeket.
Úgy tudom, hogy a FIVOSZ azért jött létre, mert láttad, milyen akadályok vannak a fiatal vállalkozók előtt. Három éve azt nyilatkoztad a szervezetről, hogy „egy olyan összetett szolgáltatásrendszert építettünk fel, ami egyedülálló, és nemzetközi viszonylatban is jó példaként szolgál. Nemcsak egy érdek-, hanem egy értékközösséget építünk.” Ekkora különbségek vannak a fiatalok és az idõsebbek által indított vállalkozásokat érintő kihívások között még ma is?
Pontosan a saját vállalkozásunk kapcsán megtapasztalt nehézségek jelentették a kiindulási pontot, mert voltak olyan kérdéseink, amelyekre sem a hagyományos közösségek, sem az internet nem adott választ, mi pedig ezekre szerettük vol na megtalálni a megoldásokat, ezért kezdtük el ezt a közösséget építeni. Igazából a cégünk elindításakor szembesültünk azzal, hogy a gazdasági érdekvédelmi szervezetekben mennyire kevéssé képviseltetik magukat fiatalok. Úgy tűnik, a fiatal korosztály nem igazán érdeklődik a gazdaság iránt, és ez jól megmutatkozik a részvételben is.
Az is hamar világossá vált, hogy a vállalkozások kapcsán hagyományossá vált eszközök ma már nem megfelelőek, azokkal nem tudunk azonosulni – a mi generációnk már máshogy gondolkodik.
Jó példa erre, amit egy volt kolléganőnk szokott mondani: a mai fiatalok az információt is feles formájában fogyasztják, vagyis más igényeik vannak: sokkal rövidebb, tömörebb, praktikusabb információkra van szükségünk, illetve arra, hogy legyen egy olyan fórum, ahová kérdésekkel fordulhatnak.
A net például nagyon fontos eszköz, de általában elmondható, hogy rengeteg online információs csatorna működik, s ezek akár okostelefonon is elérhetők – a mi generációnk számára magától értetődő digitális megoldásokat keresni. Egyébként már önmagában ez is okozhat a generációk között feszültségeket, hiszen például amikor egy fiatal átveszi a családi vállalkozást, jól látszik, hogy a következő generáció már sokkal intenzívebben kívánja használni a technológiát, és az online világ által megadatott lehetőségeket.
Sokféle kategorizáció lehetséges a generációkkal kapcsolatban. Be tudnád határolni az életkorokat? Melyik korcsoport az, amelyik „fiatal” a vállalkozói szférában?
A tizennyolc év alattiak esetében inkább szemléletformálásról, mintsem vállalkozásfejlesztésről beszélünk, hiszen nagykorúnak kell lenni ahhoz, hogy valaki jogilag vállalkozást alapíthasson. A célcsoportunk elsősorban a Z-generáció, de nemzetközi 18–40 év az ifjúsági vállalkozásfejlesztés korosztálya, tehát az ifjúsági vállalkozói szervezetek is 18 és 40 köztiekkel foglalkoznak.
A „vállalkozó” szó hallatán nem elsősorban egy pozitív hős jut az eszébe az embernek Magyarországon, de a startupok jó hírének és innovativitásának köszönhetően talán már árnyaltabb a kép a vállalkozások megítélése kapcsán. Mi ezekről a véleményed?
Fontos, hogy a startup-kultúrán keresztül kezd elfogadottabbá válni a vállalkozó lét. Ez viszont csalóka. A közelmúltban vettünk részt Kolumbiában a világvállalkozói kongresszuson, ahol egy igen érdekes statisztikai adat hangzott el az MIT egyik elõadójának beszédében: másodpercenként 3 startupot alapítanak a világban, ami óránként 10800 startup. Viszont 1000 közül mindössze 1 fog bele, és tartja fent sikerrel a tevékenységét. Úgy gondolom, ez a statisztika szépen mutatja a trendeket.
Hozzá kell tennem, hogy manapság sokan szinte kizárólag a startupokra gondolnak, és erről az oldalról közelítik meg a témát. A klasszikus értelemben vett startup nagy növekedési potenciállal rendelkezik, globális mérteteket tud elérni, nagy hozzáadott innovációs értéke van, viszont nagy a kockázat is.
Egy könyvelőcég, reklámiroda vagy pályázatíró cég kevésbé kockázatos, de nagyon fontosak ahhoz, hogy a kis- és középvállalati szektor továbbra is a gazdaság gerince maradhasson.
Egyébként sokkal nagyobb szükség lenne Európában és Magyarországon is a klasszikus értelemben vett mikro- és kisvállalkozókra, akik nem feltétlenül a Facebookot találják föl, viszont érdemben hozzá tudnak tenni a gazdasághoz és a foglalkoztatottsághoz. A trendek azt mutatják, hogy Magyarországon is a vállalkozások egyharmadát elveszthetjük a következõ 5 évben.
A generációváltás emiatt is kiemelten fontos, hiszen a családi vállalkozások terén is csak kevesen tudják megoldani, hogy az adott céget át tudják adni a fiataloknak. Európát tekintve három családi vállalkozásból kettõ emiatt szûnik meg. Ez Magyarországon is komoly fenyegetést jelent, és sokszor praktikus okokból nem viszik tovább a családi üzletet a fiatalok.
A harmadik fontos feladatkörünk az, hogy tanácsadóinkon keresztül olyan partnerekkel tudunk szolgálni, akik egy-egy specifikus témában személyre szóló segítséget nyújtanak. Utóbbival párhuzamosan oktatási programot is indítottunk FIVOSZ Akadémia néven, melynek keretében olyan, a mindennapokban használható, praktikus, kézzelfogható információkkal szolgálunk, amiket a tagjaink be tudnak építeni a vállalkozásaikba.
Nemzetközi összehasonlításban mennyire vállalkozó kedvűek a fiatalok?
Világviszonylatban Európa a legkevésbé vállalkozó kedvű, ami elég érdekes Afrika vagy Dél-Amerika gazdasági helyzetét tekintve. Viszont a kontinensünkön belül Kelet-Európa, s azon belül Magyarország sem áll annyira rosszul; főleg Nyugat-Európa az, ahol kevésbé gondolkodnak vállalkozásban a fiatalok, csak egyharmaduk tervez ilyesmit. Nálunk ennél jobb a helyzet: a magyarok 40% körüli arányban indítanának vállalkozást az EU felmérései szerint. Azt gondolom, hogy ehhez a kelet-európai kormányok vállalkozásbarát programjai, támogatásai is hozzájárulnak.
Úgy tudom, a külsõ körülmények determináló hatása helyett te az elszántságban és a tudatosságban hiszel. Ha valaki most szeretné elindítani a vállalkozását, akkor mit javasolnál neki?
Mindenképpen javasolnám, hogy olyanba vágjon bele, amit szeret, azt mondanám, hogy tájékozódjon megfelelően, hogy megfelelő információval rendelkezzen, és gondolja át mit és hogyan szeretne csinálni, illetve keressen egy aktív közösséget, fórumokat, ahol megfelelő információkat és megfelelő támogatást tud kapni, valamint az sem utolsó, hogy az ember esetleg találjon magának egy jó mentort, aki el tudja indítani az útján.
Pécsett végeztél, s mi több, a felsőoktatási intézmények újonnan létrehozott tanácsadó testületei közül a PTE Konzisztóriumának tagjává választottak, ha jól tudom, a hallgatók jelölésére. Miért pont a pécsi jogi kart választottad anno? És milyen egy ilyen testületben dolgozni?
Hálás vagyok az egyetemnek azért, amit kaptam, szorosan kötődöm a PTE-hez. Annak idején úgy véltem, a jogi tanulmányaim révén jó alapot tudok majd teremteni a vállalkozásomnak, kifejezetten vonzott ez a terület. Azt gondolom, hogy nagyon jó dolog Pécsett tanulni, maga a város is gyönyörű, különleges miliője van.
A konzisztóriumok feladatait jogszabály rögzíti, s úgy gondolom, hogy e szervezet működése – legalábbis a mi egyetemünkön – teret adhat akár olyan szakmai diskurzusoknak is, melyek a stratégiai irányok kialakításával érdemben hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy dinamikusan fejlődjön a PTE. Igyekszem segíteni a munkát, amennyire csak lehetőségeim engedik. Emellett a külföldi útjaim során is jó hírét viszem az egyetemnek. Fontosnak tartom, hogy a Pécsi Tudományegyetem megfelelő publicitást kapjon, hiszen vannak olyan felsőoktatási rangsorok, melyek szerint a világban az első 5%-ba tartozik – azt gondolom, hogy óriási dolog, hogy az országunkban van egy ilyen nívós egyetem! A közelgő 650 éves jubileum patinája mellett a PTE nagyságát a külföldi hallgatók jelentős száma is bizonyítja.
A PTE-n egyre nagyobb hangsúlyt kap a vállalkozások segítése, elég példaként a Simonyi BECD mûködésére vagy a szerzõi jogokkal kapcsolatos szolgáltatásokra gondolni. Szerinted mi kéne még ahhoz, hogy még vállalkozóbarátabbá válhasson ez az intézmény?
A jó példák is nagyon fontosak, kell, hogy legyenek olyan kézzelfogható visszajelzések, mint mikor a padtársunk vagy az évfolyamtárunk eredményeinek, sikereinek tudunk örülni. És
nem győzöm elégszer hangsúlyozni a közösség és azon szakmai fórumok fontosságát, melyeken lehet kérdezni, az emberek meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, és szabadon tud áramolni az információ.
