close
CímlapEgyetemi életA kérdés, hogy akarod-e megoldani

A kérdés, hogy akarod-e megoldani

2017. június 22.

Két hatalmas, csillogó madár, melyek mintha most szálltak volna le Türkmenisztán területén. Valójában a türkmén főváros, Ashgabat repteréről beszélünk, melynek különleges fedését fémlemezekből oldották meg. A 15 ezer, a felület közel 40%-án kétszer görbült burkolatelemhez kapcsolódó mérnöki munkákért, a tervezésért, a gyártmánytervezésért és a helyszíni projekt irányításért a magyar Baumetall cég volt felelős. A fiatal magyar mérnökcsapat műszaki igazgatója Toldy Gábor, a MIK végzett hallgatója, jelenleg ugyanitt végzi a DLA-programot. A PhD-képzésben résztvevőknek tartott előadásában trendekről, magáról a sólyomról, a nemzetközi közegről és – ráérezve a meg nem értett technológiát firtató kérdésekre még mielőtt azokat feltették volna, konkrét burkolástechnikai problémákat is felvázolt. A meglehetősen interaktív előadása után szánt időt arra is, hogy a hallgatókkal beszélgessen.

 

 

Miért egyedi ez a modellezési technológia és miért éppen az alumínium az alapanyag?

A technológia régóta ismert, az újdonság és egyben kihívás az, hogy milyen különleges formájú épületek terén alkalmazzuk. Azt azért tudni kell, hogy itt, a Műszaki és Informatikai Karon is foglalkoznak parametrikus modellezéssel és hasonló formák leképzésével, de a háromszögeléssel egyszerű egy ilyen formát lefedni. A nehézség akkor jön be, ha négyszögekkel kell dolgozni, mert akkor már ki kell teríteni, le kell vágni adott formára és azután ívesíteni, amely már az autógyártás határait feszegeti. A cég tevékenysége nem egyedülálló, de megközelítőleg olyan száz vállalkozás foglalkozik a világon kiemelkedő komolysággal a miénkhez hasonló kérdésekkel. A legtöbben kézenfekvőnek tartják a PVC alkalmazását, de ennek az a veszélye, hogy jelenleg nincs olyan PVC, amiről bizonyítani lehetne, hogy 10-15 évnél többet él, egy tetőnél, homlokzatnál viszont 20-25 éves élettartamra tervezünk. Az alumínium tartós anyag, viszont nagyobb körültekintést és precizitást igényel a vele való munka. A cégünk egy német partnerrel, a Zambelli Rib-Roof-fal közösen dolgozik, mely már 70 éve foglalkozik a fémlemez technológiával – bár igaz, hogy ennyire bonyolult és speciális felületek burkolását csak azóta vállalják, mióta kooperálnak velünk. Ezek a megoldások ugyanis nagy figyelmet és mérnöki kapacitást igényelnek. Sajnos a világ elment abba az irányba, a gyors tempójú építkezések miatt, hogy nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy ezeket korrekten végig gondolják, mindenki azonnal akar mindent, akár egy készterméket a polcról.

 

 

Említetted, mennyire kulcsfontosságú a kommunikáció a megrendelővel és a kivitelezővel is. Mennyire kell ebbe belefolynotok?

Abszolút, mivel a kivitelezést és a gyártást is mi vezényeljük le. A legtöbbet nemzetközi környezetben dolgozom, törökökkel, olaszokkal, oroszokkal, kanadaiakkal, lengyelekkel, dánokkal, szaudiakkal.

Építész vagyok, és ehhez van egy közgáz diplomám is, így más kontextusba tudom helyezni mind az építészetet, mind a menedzsmentet. Az, hogy álltam a megrendelői, a tervezői, a kivitelezői oldalon, garancia arra, hogy gyorsan bele tudok látni a különböző pozícióban lévő emberek fejébe,

tudom, mit akarnak, és tudom, hogy az ő helyükben én mit tennék.

Ez azért fontos, mert minden oldalnak más és más az érdeke a kivitelezés menete során.

Hogyan találod meg a metszéspontot?

Elmondom amit szeretnének hallani, tudom, hogy én mit szeretnék, és szépen elkezdem közelíteni a két álláspontot egymáshoz. A cél, hogy beleférjünk a büdzsébe, de mindegyik fél megkapja amit akar.

 

 

 

Persze ehhez kell a nagy felkészültség, és egyfajta komoly attitűd is, de barátságosnak is kell maradni. Nem egyszer egy éjszakai repülés után érkezve egy gyors tusolásra van csak időm egy-egy 8-10 órás, akár negyven fős meeting előtt, ahol válaszképesnek kell lennem. Állni kell a sarat, mivel választóvonal vagyok, nemcsak a megrendelőink, de a cég itthoni kollégáinak is fontos, hogy minden jól menjen.

Most is adtál egy csomó tanácsot a hallgatóknak.

Ha néhány dolgot elmondanak nekem korábban, nekem is könnyebb dolgom lett volna. Akkor diplomáztam, amikor kitört a válság, s ez mindenkinek megadta a maga pofonjait, ami egyrészt erősebbé tesz, másrészt tanulni kell belőle. Mindig próbálok felkészült lenni, képezem magam folyamatosan, és keresem azokat a lehetőségeket, amik révén több tudok lenni. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy tanítsam a következő generációt, az irodában is. Sok energia ez, de megtérül, hiszen komplexebb képet kap az adott fiatal kolléga, amivel jobban megérti a teljes projektet és jobban átlátja a saját feladatainak értékét is.

Ha pedig le tud körözni a fiatal, ám tegye, csak örülök neki – de akkor nem képeztem magam még tovább eléggé és csak magamra vethetek ha lemaradok.

Mennyire tudtál felkészülni egy ennyire nemzetközi közegre nyelvi szempontból?

21-22 évesen, az egyetem alatt tanultam meg igazán angolul: egyszercsak átkattant valami, és elkezdtem heti 16 órában angolt tanulni. Az volt a célom, hogy aktívan használjam a nyelvet, így lettek olyan itt tanuló külföldi barátaim, akikkel folyamatosan angolul kommunikáltam. Később már angolról tanultam meg dánul, és németül is – utóbbiból félév alatt elértem a társalgási szintet. A tapasztalataim szerint az iskolai nyelvtanárok többsége nem szeretteti meg a nyelvet, és sok kudarcot beültetnek az emberbe például a nyelvhelyességgel kapcsolatban, ezért sokan inkább meg sem szólalnak idegen nyelven. Ugyanakkor mivel a magyar nyelv bonyolult, sokat tud segíteni abban, hogy más nyelveket elsajátítson az ember, mivel azok sokszor könnyebbek.

Szerintem a dedukció és az odafigyelés fontos még a nyelvtanulásnál: mindig és mindent figyelek, például egy több nyelvű közegben zajló megbeszélés előtt utánanézek a főbb szakszavaknak az adott nyelveken, és abban a pillanatban, ahogy kihallottam a saját nyelvükön való beszélgetésükből, összerakom, mi a téma, és rögtön válaszolok is angolul.

Sokszor keltem így azt a benyomást, hogy beszélem is az adott nyelvet – pedig csak figyelek.

Milyen utakat látsz ennek a burkolat technológiának és saját magadnak?

Tudatosan tervezek. Az építészet és az építőipar minden országnak a legfontosabb iparága. Sajnos Magyarországon ez nincs igazán kezelve, a legutóbbi gazdasági válság miatt 150-200 ezer építőipari munkahely tűnt el, amely most érződik igazán. Szerintem fontos lenne, hogy átvegyünk olyan szabályozásokat, ami például van Németországban, ahol nemcsak az adó, de az órabér is rögzített, vagyis garantáltan van miből termelni és növekedni. Foglalkoztat az, hogy hogyan hat az építőipari teljesítőképesség a GDP-re és a munkanélküliségi rátára: a válság miatt Európa több országa – például Spanyolország – építőipara és gazdasága bedőlt, mások viszont – mint Németország vagy Ausztria -  nem. Ezt egyébként a közgáz PhD-kutatási témámnak szánom a későbbiekben. Szerintem amúgy éppen azok az emberek hiányoznak az iparágból, akik mindkét oldalt értik: sem közgazdász, sem építész nélkül nincs beruházás.

Egy ilyen nemzetközi karrier fényében mi a véleményed a hazai mérnök/építész képzésről?

A magyar mérnöki oktatás nagyon szerteágazó, ráadásul rettenetes a nyomás, ami a hallgatókra nehezedik, de az később kifizetődik a való életben. Talán egyszerűbb lenne csak egyetlen területre fókuszálni, de a komplex gondolkodás előny. Van összehasonlítási alapom, Erasmus ösztöndíjjal jártam Dániában, Németországban. Ugyanakkor sosem értettem, hogyan lehet, hogy Németországban például több tíz- vagy akár negyvenezer négyzetméteres épületeket terveznek, modelleznek, rajzolnak meg egyetlen diplomadolgozathoz, hihetetlenül rövid idő alatt. Kiderült, hogy jól gondoltam, ekkora munkát valóban lehetetlen egyedül kivitelezni. Viszont ott a diákok az első évtől kezdve segíthetnek a diplomázónak, amiért kitűzőket kapnak – ennek fejében mire eljutnak az ötödik év végére, gyűjthet magának egy csapatot, a korábbi segítségeiért cserébe, vagyis annyi kitűzőt oszthat ki, amennyi diplomamunka megszületésénél segédkezett. Ehhez még hozzájárul az is, a hallgató vezető tervezővé válik a saját diplomamunkája kapcsán, vagyis úgy lép ki a munkaerő-piacra, hogy tudja, hogy hogyan kell egy teamet irányítani ahhoz, hogy elérje a célját. Ezt óriási dolognak tartom, mert így megtanulja az ember, hogyan kell csapatban dolgozni. A magyar mérnökoktatás ehhez képest individualista, ami persze egyben előny és hátrány.

Mikor lesz készen a DLA-dolgozatod?

Decemberre álmodom, az lesz a témája, amit hallottál az előadáson. Ha ezt a fokozatot megszereztem, utána is biztosan tanulni fogok valamit: a folyamatos képzést nagyon fontosnak tartom, mert tágítja az ember látásmódját, és olyan dolgokat is tud adni, amiről nem is gondolná, hogy élete vagy szakmai karrierje egy pontján majd egyszer csak hasznos lesz – aztán mikor beüt egy váratlan probléma, hálás, amiért már rendelkezik éppen a megoldáshoz szükséges tudással.

Milyen konkrétabb tanácsokat tudnál adni a most végzetteknek?

Mindenképpen készüljenek fel alaposan az adott vállalatból, amihez pályáznak, csekkolják a fcaebookon, a honlapon a céget, a munkatársakat. A nyelv sem akadály, ha más nincs, ott a google translate.

Mindenre van megoldás, a kérdés, hogy akarod-e megoldani.

Persze nem árt, ha van egy B és egy C terved is. Itt a műszaki karon volt egy nagyon ösztönző tanárom, Rétfalvi Donát, aki mindig bíztatott, hogy ne adjam fel – sokszor lendített át ez egy-egy mélyponton. A hibákból tanulni kell, és fel kell állni, menni tovább. Ezt tanultam a szüleimtől is, akik nem diplomások, de mindent elkövettek azért, hogy a testvéreimmel mi azok legyünk: egyikünk Németországban orvos, a másikunk az Egyesült Államokban szerzett oklevelet, teljes ösztöndíjjal. A Baumetall miatt én pedig visszatértem Magyarországra, de nem tudom, még mit hoz az élet, fő hogy nyitott legyek az új kihívásokra.

 

 

 

Harka Éva

Harka Éva

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni