Mezősi Emese professzor, az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatóhelyettese, endokrinológus Pro Patiente díjat vehetett át a közelmúltban. Az orvosi pálya szépségeiről és nehézségeiről beszélt az UnivPécsnek, valamint arról, milyennek látja az orvosi utánpótlást.
A Klinikai Központ Elnöke Pro Patiente díjat adományoz azon személyeknek, akik gyógyító, diagnosztikai, megelőző, innovációs munkaterületen kiemelkedő érdemeket szereztek, munkájukkal, magatartásukkal a Klinikai Központnak jó hírnevet szereztek, az intézmény fejlődése érdekében elévülhetetlen munkássággal rendelkeznek. A díj a Klinikai Központ vezetése által adományozható legmagasabb szintű elismerés, amit évente 3 fő kaphat. Idén az egyik díjazott Mezősi Emese professzor volt.
Sebestyén Andortól, a Klinikai Központ elnökétől vehette át a díjat
„Nagy elismerést jelent nekem ez a díj, hiszen egész eddigi életem során a betegellátást tartottam a legfontosabbnak, és ez most egy pozitív visszaigazolás”
- kezdte mindig megnyugtató, kellemes hangján a doktornő, akinek a fő szakterülete az endokrinológia, vagyis elsősorban a mellékvese, a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy betegségeivel küzdőkön igyekszik nap mint nap segíteni. „Ezen a pályán az a siker, ha egy súlyos beteget, aki már-már gyógyíthatatlannak tűnik, mégis sikerül hosszú-hosszú terápiás időszak után visszajuttatni a megszokott, komfortos életéhez.”
A tanárnő - aki angolul és magyarul egyaránt oktatja a leendő orvosokat – véleménye szerint az orvos-beteg közötti kommunikáció manapság még hangsúlyosabb szerepet kap.
„Talán a mi szakmánk legnehezebb része, amikor egy betegnek őszintén el kell mondanunk, hogy gyógyíthatatlan.
Rendkívül fontos, hogy ezt köntörfalazás és mellébeszélés nélkül, de mégis kellő empátiával, együttérzéssel tegyük, reálisan felvázolva a közeljövőt. Ez az, amit talán a legnehezebb átadni a tanítványoknak, nem is magát az elméleti, orvosszakmai tudást.”
Gyógyítás vagy kutatás
Mezősi Emese pályája elején válaszút elé került, ami ezen a területen igencsak komoly kérdés: gyógyítás, vagy kutatás. A betegekkel való közvetlen kapcsolat miatt választotta az előbbit, ugyanakkor volt alkalma két éven keresztül az Egyesült Államokban kutatóként belekóstolni a másik, rokon területbe is. „Külföldön jobban elfogadott, hogy egy-egy orvosnak legyenek kizárólag kutatási munkanapjai, vagy akár hónapjai, a mi kultúránkban ez kevésbé jellemző. Jó lenne, ha ez változhatna a jövőben, mert sokan lennének, akik mind a két területen szívesen dolgoznának, segítenék az orvostudományt gyógyítóként és kutatóként egyaránt.”
Imád oktatni
„Szeretem a leendő orvosokat tanítani, átadni nekik a tapasztalataimat.
A legjobban azt szeretem, amikor csillogó szemmel néznek rám a hallgatók,
akkor tudom, hogy tényleg érdekli őket, amit mondok. Szerencsére sokszor van ilyen.” A professzor ugyanakkor úgy látja, nem minden évfolyam motivált kellőképpen, gyakran csak a kötelező kurzusokat látogatják, a választhatókat kevésbé, ami leendő orvosként véleménye szerint nem szerencsés.
A digitális távoktatás
Sok PTE-hallgató dicsérte az egyetem koronavírus miatti gyors átállását a digitális távolléti oktatásra. Vajon hogyan látta ezt Mezősi Emese belülről, oktatóként?
„A legfőbb konzekvencia szerintem az, hogy igenis van jövője a digitális távoktatásnak, nálunk, az orvostudománynál is,
bár sokan szkeptikusak voltak ezzel kapcsolatban. Valóban gyorsan kellett átállnunk, és ahhoz képest jól vizsgázott a kar, mind az oktatók, mind a hallgatók tekintetében. Ugyanakkor látok még olyan pontokat ezen a területen, amiben lenne hová fejlődnünk, és ezeket meg is fogjuk tenni, ha több időnk lesz az átállásra.”
Debrecenből Pécsre, családostul
Nem változtatna semmin a múltjában, minden úgy alakult, ahogy szerette volna. 2004-ben költöztek át férjével, Bajnok professzorral együtt orvosházaspárként Debrecenből, és azóta is nagyon szeretnek a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ I. sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozni, gyógyítani. Két gyermekük van, Anna lányuk szintén orvos, Ádám fiúk pedig a Berlini Egyetem zeneszerző szakán tanul. Mezősi professzor asszony szabadidejében leginkább túrázni szeret férjével és kutyusaikkal – ilyenkor tud a legjobban kikapcsolni.
Beszélgetésünk után – bár már 16 óra körül járt az idő – indult vizitelni, újra megnézni a betegei állapotát, megkérdezni őket hogylétük felől. Hiába, jó helyre került a Pro Patiente díj…
