A Pécsi Tudományegyetem Múltból a jövő felé centenáriumi programsorozatának részeként Pécsi professzorok címmel nyílt fotókiállítása Mánfai György fotóművésznek szeptember 4-én a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban.
A kiállítás a Pécsi Tudományegyetem egykori professzorainak állít emléket, akik kutatási eredményeikkel és munkásságukkal nagyban hozzájárultak az egyetem hírének növeléséhez, ugyanakkor kiemelkedő tehetségükkel, szorgalmukkal a közösséget szolgálták.
Nyitóbeszédében Szeberényi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont főigazgatója arról beszélt, mennyire fontos a pécsi egyetemi professzorok megörökítése, emlékük megőrzése, az egyetem történetének ápolása. Mint mondta,
„Ez a kiállítás nagyon sajátos, mert egyszerre felemelő és szomorú”,
utalva ezzel a Pécsi Tudományegyetem Pécsre költözésének 100. évfordulójára is. Hangsúlyozta „Pécsnek kiváló professzorai vannak, vagy ahogyan mondani szokták, az egyetemet professzorok adják, azonban az idő természetéből fakadóan sajnos elhagynak bennünket, csak az emlékük marad.”
A közel hatvan portrét magában foglaló fotósorozatról, valamint Mánfai György fotóművészről Dr. Lénárd László rector emeritus, Pécs Város Díszpolgára beszélt. „Ezekről a képekről ismerős arcok néznek vissza rám, többségük kortársam, zömük nagyon jó barátom volt. Nagy öröm számomra, hogy meg tudjuk őrizni a képmásaikat, ráadásul különleges, művészi módon.” Ugyanakkor kiemelte, hogy a jelenlegi kiállítás lényegében
folytatása annak az állandó jelleggel megtekinthető fotósorzatnak, amely a Pécsi Tudományegyetem egykori tudósainak állít emléket Tudósok a Tudásközpontban címmel.
„MÁNFAI György fotográfus elsősorban a teremtett világ gyönyörűségeit fotografálja, ugyanakkor érdekli az ókori történelem és a portréfotózás is. 1983 óta tagja a Mecseki Fotóklubnak, 1989-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézetének munkatársa. 1993-ban nyert felvételt a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Hazai és külföldi fesztiválokon, szalonokon, pályázatokon több, mint 100 díjat nyert, fotóit 19 országban állították ki.
Még emlékszem, amikor rektor koromban felkeresett azzal, hogy a klinika folyosói túl komorak, sivárak, nagyon szívesen adna olyan fotókat, amiket kitehetnénk, hogy a betegek kicsit színesebben lássák a világot.
Mostanra a Pécsi Tudományegyetem karain, kórházak folyosóin megközelítőleg 1000 fotója látható."
Mánfai György röviden, egy képzeletbeli gyertyagyújtással emlékezett meg az egykori professzorokról, ugyanakkor kifejezte abbéli reményét, hogy mindig lesznek olyan tehetséges, ifjú fotóművészek, akik folytatják azt a munkát, amit ezzel a képsorozattal évtizedekkel ezelőtt elkezdett. „Életem talánya hitet és szeretet sugall, nekem mindössze ez a két tudásom van, melyben örökké nyugtalan szellemem és gyógyíthatatlan közösségi élni akarásom - nemsokára 72 éve - ide-oda száguldozik.
Sohase nyertem, de amiért megküzdöttem, azt meg is tartottam. Nem bántam meg semmit.
Igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darab kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szeretete, és mindenek felett megmaradtam folyton keresőnek, terepfelverőnek, lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek.”
