A PTE 650 Jubileum Stratégiai Konzorciuma 2016. szeptember 5-ével pályázatot hirdetett meg „Nagy Lajos király és Vilmos püspök szobrának elkészítése a PTE 650 ÉVES Jubileumára” címmel. A beérkezett pályaművek közül Kotormán Norbert szobra nyerte a versenyt. Az alkotási folyamatban Kotormán László, a díjazott testvére is besegített. Az eredmény kihirdetésére november 30-án került sor, ahol a díjazott alkotót kérdeztük művéről.
Miért tartotta fontosnak a páylázatot és hogy létrehozzon egy ilyen alkotást?
Tulajdonképpen ennek nagyon erős személyes okai is vannak. Én ugyan nem vagyok pécsi, de itt voltam egyetemi polgár. Másrészt ez a környezet- olyan embernek is, akinek nincs pécsi kötődése-, egy szellemileg nagyon erősen töltött hely. Nyilván nem kell magyarázni, mindenki tudja, hogy a történelemnek milyen rétegeit lehet itt egyszerre látni, szerintem ez senkit nem hagy hidegen. Ez a környezetben- főleg , hogy amilyen szépen kiépült -, egy szobrászt különösen inspirál. Jó helyre letenni egy szobrot nagy izgalom és nagy kihívás. Így nagyon nagy örömmel indultam, nem is volt kérdéses.
Mit kell tudnunk a koncepcióról? Milyen érzésvilág kerítette hatalmába az alkotási folyamat alatt?
Az alapkoncepció az, hogy a mű attól a pillanattól, hogy a környezetébe megérkezik és elindul az élete, feladata, hogy ne egy idegen testként hasson, épüljön be. Próbáltunk nagyon óvatosan belenyúlni a környezetbe, mert nagyon szépen, tisztességesen kialakított építészeti környezetről van szó, a szellemi környezetről nem is beszélve. Az is eszünkbe jutott, hogy az avatatlan nézőben felmerülhessen az, hogy a szobor nem is ma készült. Nem fogalmaznék úgy, hogy ez egy historizáló mű, hanem inkább a mű megpróbál kellően szerényen viszonyulni a szellemi és tárgyi környezethez. Nem egy egocentrikus alkotásról van szó.
Mennyi ideig tartott a munkafolyamat és mik voltak a nehézségei?
Az alapvető nehézség az idő rövidsége és ebben benne is van, hogy a munka, amit a szobor tervezésével és a makett kivitelezésével tudtunk tölteni az 5 hét. Ide tartozik az anyaggyűjtés és a gondolatok összegyűjtése is. A szobrásznak mindig a határidő a legnagyobb mumus.
Mi inspirálta a művet?
A már általam elmondott pécsi kötődésem mellett tagadhatatlan. Talán a becsvágy is. Számomra nagy dolog, hogy Pécsett áll egy munkám és az, hogy ebben a környezetben , az már csak hab a tortán, ez abszolút inspiráló!
