Keserü Ilona 2007-ben indította el a Színerő – Léptékváltás programot, az akkor még nagyjából üresen álló Zsolnay gyár egy használaton kívüli ipari csarnokában festettek a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Doktori Iskolájának hallgatói tanáraik irányításával táblaképnél nagyobb festményeket, színes térbeli műveket. Augusztus 12-én nyílt a VI. Színerő - Léptékváltás című kiállítás a Zsolnay Kulturális Negyed m21 Galériában, kurzus-alkotótelep június 20-a és július 3-a között zajlott.
Keserü Ilona több interjújában elmondta, hogy a Színerő/Léptékváltás projektet a festészet monumentális erejének kifejezésére találta ki, amelyet megmutatni ma kevés lehetőség nyílik, mert kicsik a műtermek és a fiatal festőknek drága a festék és a vászon. A projekt utat kínál a szemléletbeli léptékváltásra, akár a művészeknek, akár a résztvevő egyetemi hallgatóknak. A Kossuth-díjas művész több alkalommal beszélt a színek erejéről és egymás melletti megnyilvánulásáról is, a különböző kutatások és színelméleti iskolák eredményeinek nagy felületen történő kipróbálásáról.
Emlékszem még az V. Színerő/Léptékváltás kiállításra, ahogy 2010-ben, a Zsolnay Gyár 2000 négyzetméteres Belga csarnokában különleges, ideiglenes helyszínként fogadta be a sokféle alkotó sokféle technikával készült képét. Az akkori és a mostani kiállításról is elmondható, hogy a sokféleség miatt nehéz egységesen meghatározni a tárlatot, de a befogadót érő erős impulzusok megkülönböztetik a „szokásos” tárlatoktól. A 2016-os Színerő/Léptékváltást befogadó m21 galéria steril, kiállításra szakosodott közege kevésbé kuriózum, mint amilyen Belga csarnok volt, amely lepusztultságában is lenyűgöző ipari tér volt, de ettől még működnek a képek. Dicséret illeti a kurátorokat: Ádám Zoltán és Losonczy István festőművészek (utóbbi nyitotta meg tárlatot) remekül felépített kiállítást hoztak össze a rendelkezésükre álló anyagból.
A Színerő/Léptékváltás közönséget fogadótermében leginkább Könyv Katalin Éva Greco és én című képe fogott meg, amely egy teljes táblaképes portré, melyből kitakarja az arc egy részét (az orrvonalától a nyakig) El Greco a Bűnbánó Magdolna című képe (az eredeti a budapesti Szépművészetiben látható). A lesütött szemű nő portréja a szégyen ábrázolása, melyet a klasszikus festményt megidézve gondot tovább a festőnő. Könyv Katalin Éva egy másik festménye is kiemelkedett számomra a tárlatból, a finom iróniájú Sorskép című akrillal és olajfestékkel készült kép. A tenyérben tartott eozinmalac felülete visszatükrözi a nézőit. Nemes Zsuzsa két képe is meghatározó vizuális élményt jelenthet a kiállításon. Az Elindult szerencsét próbálni naiv gyerekrajzokat idéző szürrealizmusa és színhasználata mellett a jóval komorabb látomásszerű hangulatot sugalló Száz év is kiemelkedő nívójú munka. Bullás József op artot idéző képei mellé került Losonczy István Alapozások I-II.-je, Bullás maximalizmusa mellett derűs hatást keltett Losonczy minimalizmusa. A kiállítás erős képei közé kell sorolnom Kanics Dorottya Kádastyúk és Aranyeső című munkáit, az erőteljes színek, a játékos szürrealitása erős atmoszférát teremt. Egészen más energiák feszítették Hegyi Csaba két képét, a Házi áldás vegyes technikája erős vizualitása mellett a Száz betű című képe egyszerre konceptuális mű és egyszerre feszes logikájú alkotás.
Bartáth Nóra Motívum 2. című képe nehezen verbalizálható, belső képet, utóképet ábrázoló munkája a sok, erős hatású kép között éppen a visszafogottságával hatott a befogadóra. Hasonló, csak vizuális hatással, szavakra le sem fordítható tartalommal bíró képekkel Gyécsek József vett részt a tárlaton. Horváth Anna Álom I-II. című munkái is ironikus hatással bírnak, az idealizált esküvői fotókat idéző vizualitás túlhangsúlyozása olajfestményként finom fricska.
A 6. Színerő/Léptékváltás remek kiállítás, tele energiával, játékossággal, ötlettel. Szeptember közepéig még megtekinthető.
