A PTE Művészeti Karáról összesen ötven hallgató jutott tovább a 36. OTDK Művészeti és Művészettudományi Szekciójába: festők, szobrászok, tervezőgrafikusok, tárgytervezők, zenészek. Az MK hallgatói sikeresen szerepeltek Budapesten, az ELTE BTK Művészetközvetítő és Zenei Intézetében április 13-15. között megrendezett versenyen: 22 díjat nyertek, a négy elsőhelyezett közül Papp Hajnal harmadéves festőművész hallgatót kérdeztük, illetve Ernszt Andrást, a Festészet Tanszék vezetőjét.
„A művészet olyan, mint úton lenni” – felelt Papp Hajnal arra a kérdésre, hogy milyen képeket fest. „A művészet egy hosszú mondat, de a végén sosincs pont, hanem csak vesszők követik egymást. Kicsit homályosan tudok erről beszélni: az eddigi tapasztalatainkból mindig rájövünk valamire, ami biztosan elvezet valahová… Úgy érkeztem el idáig, hogy mindig a kapcsolódást kerestem a képeimmel."
Papp Hajnal legszívesebben figurális képeket készít, úgy érzi, ebben a legjobb. „Egy ideje a belső vágyam az volt, hogy
megnyugvási pontokat készítsek.
Lassú lelki életű ember vagyok, sok idő szükséges ahhoz, hogy feldolgozzam azokat az élményeket, benyomásokat, amikkel találkozom nap, mint nap. Ennek az alvás is egy formája. Az alvás az érzelemfeldolgozás is, amikor a pszichénk megtisztul. Szeretek lassan dolgozni, lassan elkészülni a képekkel. A díjazott képemen nagyjából életnagyságú az alakok, a mozdulatlanságban egyfajta békés öröklétben maradnak az alvó figuráim.
A díjazott munka: Papp Hajnal: Ki viszi át (2022, olaj, vászon, 190 x 140 cm)
A harmadéves festőhallgató azt is mesélte, hogy számára izgalmas minden versenyszituáció, mert az OTDK-án egyrészt meghallgathatta mások hogyan gondolkodnak önmagukról, a festésről, másrészt fontos visszajelzést is kapott önmagáról, hogy jelenleg hol tart, mennyit és miben kell még fejlődnie, és hogyan meg tudja fogalmazni azt, ami érdekeli.
Ernszt András, a MK Festészet Tanszékének tanszékvezetője kérdésünkre elmondta, hogy az OTDK egyfajta „megmérettetés”. „A felkészülési folyamatot a Nemzeti Tehetség Program is segítette. A karon is zajlott egy fordulója ennek a verseny, de inkább ez egy prezentáció. Egy olyan helyzetet modelleztünk, amikor az alkotók a saját munkájukat mutatják be. Ilyen szituáció előfordul a felnőtt művészek életében is, amikor a műveikről kell beszélniük valakiknek. Akár egy kiállítás kapcsán, akár egy érdeklődőnek.
Koherensen, összeszedetten, szépen felvezetve, művészettörténetileg, akár kortárs példákkal alátámasztva mutatják be a hallgatók azt a folyamatot, ahogy elkészül a munka.
Természetesen erről a folyamatról készül egy komoly írásmű is, egy értekezés.”
Arra a kérdésünkre, hogy milyen egy ilyen verseny, azt válaszolta Ernszt András, hogy „Minden résztvevőn látszik az izgalom, ez természetes, mert hónapokon át készült a munka, ki kell állni mások, nemcsak a mesterük elé, s ott kapnak visszajelzéseket. Van egyfajta színpadiassága annak, ahogy prezentálják a diákok a munkákat, s nem csak a zsűri ad visszajelzéseket, tanácsokat, ötleteket. Ez egy valós műhelymunka. Az ország művészeti egyetemeinek hallgatóival is fontos találkozni. A művészeti kutatást fontos prezentálni, megmutatni azt a folyamatot, amit a diákok a mesterükkel az elmúlt években végigvittek. Sajnos csak a jelentkezők felét tudtuk tovább küldeni az országos versenyre, de így is 22 díjat hoztuk el" – mondta mosolyogva a tanszékvezető.
