A pécsi Jelenkor irodalmi folyóirat immár hatvan éve hónapról hónapra megjelenik. Az ország legjobb szépíróinak friss munkáit adja közre, kritikákkal, esszékkel orientálja az olvasni vágyókat, októberben pedig több állomásos rendezvénysorozattal ünnepelték a jubileumi esztendőt.
1958 októberében alapították a Jelenkor folyóiratot, még a kommunizmus időszakában, 1956 végén szüntették meg a Dunántúl c. pécsi folyóiratot, amely az elődjének tekinthető. A Sorsunkat 1948-ban lehetetlenítették el, Várkonyi Nándor nem felelt meg az akkori „fordulat éve” politikai elvárásainak. A kádári konszolidációban született meg a Jelenkor, azzal a célzattal, hogy megmutassák, lehet itt élni, lehet itt írni – az Élet és Irodalom is 1957-ben jött létre.
Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője elmondta, a lap nem a piacról élt, a szocialista állam eszméje az volt, hogy a népnek művelődési lehetőséget kell adni. Azonban a sorok közötti olvasás lehetőségét kínálta a lap. A hatvanas években már az a Mészöly Miklós is megjelenhetett itt, aki a három T korában a tűrtek között szerepelhetett csak.
Pécs különutassága a Jelenkorra is jellemző volt. Itt meg lehetett csinálni olyan dolgokat is, amit Pesten nem. Mivel Aczél György városának számított Pécs, aki a kommunista időszak nagy hatalmú kultúrpolitikusaként ambicionálta, hogy fontos művészekkel találkozhasson, személyes elkötelezettséggel bírt a művészek felé. Ez ma már elképzelhetetlen – mondta Ágoston. Pécs Aczél birodalmának számított, parlamenti képviselője volt a városnak. A Jelenkor elődje, a Sorsunk nyolc évig működött Várkonyi Nándor szerkesztésében, ahol a fiatal szerkesztők, Weöres Sándor és Csorba Győző megtanulták a szerkesztés metódusát. 1931-ben jött létre a Janus Pannonius Társaság, ez is azt mutatja, hogy itt mindig is volt igény az önálló szellemi szerveződésre, olyan célokkal, amelyek láthatóvá váltak a magyar kultúrában országos szinten is. A városban azt gondolták, hogy itt, Pécsett van olyan szellemi erő, amely megkívánja a saját intézményhálózatot, egy lapnak és egy komoly szellemi műhelynek illik Pécsett lenni. Tüskés Tibor 1959-től lett Jelenkor főszerkesztő, minőségi javulást hozott a lap életébe, amíg le nem váltották politikai okok miatt. – mondta Ágoston Zoltán.
Legendás főszerkesztője volt a Jelenkornak Szederkényi Ervin. Az egyetemen is tartott órákat… Mennyire hátország az egyetem?
Ágoston Zoltán: Ahogy a Sorsunknak, a Janus Pannonius Társaságnak, úgy a Jelenkornak is a hátteret nyújtott az egyetem. Tatay Sándor is pécsi egyetemista volt, ahogy Grandpierre Emil is, ők a ’70-es években népszerű szerzők voltak Magyarországon.
Régen is az egyetem termelte ki az írni vágyó fiatalokat, ahogy most is. Ezek hol bölcsészek voltak, hol jogászok, hol orvosok. Ez mindegy. Weöres Sándor például földrajzos is volt, jogász is, de filozófiából doktorált… Szederkényi a kortárs magyar irodalomról tartott órákat félállásban az egyetemen, fél állásban a lapnál dolgozott, aztán kiderült, hogy ez nem elég, s főállásban lett főszerkesztő. Egy korszakában a lapnak sorra jöttek Thomka Beáta tanítványai, most a Kerényi Károly Szakkollégistákkal eleven a viszonyunk. Értekező prózát írók is jönnek az egyetemről, de szépírók is, még a tanárok között is előfordulnak.
Szederkényi egy korszakában a lap az ország vezető lapja volt, ma mik a Jelenkor erényei, mik a problémái?
Á. Z.: 1983-ban, amikor a Mozgó Világ szerkesztőségét szétdobták politikai okokból, akkor a Jelenkor maradt legjobbként a porondon. A rendszerváltás után megsokszorozódott az ilyen folyóiratok száma, megosztódott a figyelem is. Az irodalom már nem volt megterhelve a politikai érdekességgel. Mára anyagi okok miatt szűkült a folyóiratok palettája, nem magától értetődő az, hogy ma is létezünk. Akik szeretnek olvasni, azok számára orientáló szerepe van a Jelenkornak.
A nyomtatott változat mellett egy weboldala is lett a lapnak.
Á. Z.: Már nem egy digitális archívum a honlapunk, pár éve megújult a Jelenkor, rövidebb, gyors reagálású írásokat szerepeltetünk, pécsi vonatkozásaink is vannak. A szerzőink között a mai legnagyobbak éppúgy jelen vannak, mint a fiatalok vagy a középgeneráció: Garaczi László, Darvasi László vagy például Tóth Krisztina újdonságai is olvashatók nálunk. Parti Nagy Lajostól Závada Péterig. Ugyanazt a típusú irodalmi értékeket megpróbáljuk áttenni a webre is. Széles a palettánk. Konzervatív módon alkotók éppúgy olvashatók itt, mint ahogy hagyománytörők is. Az októberi, jubileumi lapszám például Bertók László-verssel indul, de van benne Nádas Pétertől és Oravecz Imrétől is írás.
