close
CímlapKultúraAmikor az ember csak pixelnyi

Amikor az ember csak pixelnyi

2021. október 14.

Pusztai Dávid a PTE Művészeti karán tanul, negyedéves grafikus. A 2021-es Fényfesztivál pályázatára beérkezett fényszőnyeg terve október 2-án, egész éjszaka volt a pécsi Janus Pannonius utca aszfaltjára, illetve a házfalra vetítve. A nézők és a fényszőnyegen átsétálók számát akár tízezer főre is becsülhetjük. Az interjút a tömegben, a fényszőnyegen sétálgatva készítettük.

Itt taposunk a munkádon. Tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni, de milyen élmény?
Nagyon szürreális. A laptopom kis kijelzőjén már láttam persze, de most így teljes nagyságában, ekkora méretben már alig tudom felfogni!

Ezerszeres nincs a nagyítás a laptophoz képest, de ez tényleg utcányi lépték.
Igen-igen, óriási a különbség, nagyon nagy. És nagyon jó érzés látni így az egészet, hogy összeáll, éles a kép, jók a színek.

Nagyon jól használtad ki a kontrasztokat, meg az aszfalt felületét is, ami különösen bársonyosnak és puhának tetszik. Ez a munkád egy modern, kicsit szürreál, de figurális meló. Miből indultál ki?
Amikor meghirdették ezt a pályázatot, tartottak egy online gyorstalpaló kurzust a Zoomon keresztül. Elmondták, hogy a hosszú utcára kivetülő kép méreteit. Rögtön beindult a fantáziám. Egy totem, illetve egy totemoszlop ugrott be, hogy az milyen jól mutatna. Nem feltétlenül csak törzsi motívumokkal, hanem több kultúra mintáira építettem: kicsit kínai, kicsit afrikai is. Erős színek és maszkhatások. Vagy ott van a falon az oroszlán, kínai szokás, hogy belebújnak a maszkba, és több ember együtt mozgatja, így köszöntik a kínai újévet.

Visszatérve a méretekre, hogy lehetett egy ekkora dolgot tervezni?
Hát úgy 50 méternek felel meg, de ezt az 50 méteres felületet négyszer kell kitöltenem képpel, mert a falra, és a tetőre is vetül belőle, nemcsak az útra. Úgy álltam neki, hogy felskicceltem a nagyjából mérethez képest mekkora egy valóságos ember, így körülbelül meg tudtam saccolni, milyen lesz, már amennyire a kis képernyőn ez látható. És így egy ember alig látszódik, szinte egy pixel, vagy csak majdnem egy kicsivel több. Mert mégiscsak az emberléptékhez kell viszonyítani az egészet. És rengeteg kérdésem volt a szervezőkhöz, amire rájöttem, hogy hogyan is kellene, hogy összeálljon, mert sokáig teljesen zavar volt bennem. De végül sikerült.

A fényszőnyegeden hömpölygő tömegben lehet akár ezer ember is.
Tömeg van az tény, legyenek csak ötszázan, ne ezren, mindenképp inspiratív. Ma szombat van, igazi hétvége, amikor kiértem ide a vetítés kezdetére már láttam, hogy rengetegen vannak, ez azért egészen más, mint egy kiállítás hangulata. Hatalmas megtisztelés, hogy egy fényszőnyeggel része lehetek a Fesztiválnak, és hogy most itt sétálgathatok, szinte fel sem fogom.

Szüleid, barátok, mit mondtak?
Ugyanígy ámulnak-bámulnak ők is, amúgy épp velük mentünk keresztül az előbb, és nem is tudtak hova nézni, mert akkora az egész. Kérdezősködtek, mit, hogy csináltam, de a legfőbb az volt, hogy ők is velem örültek, és nagyon büszkék.

Átfogó beszámolónk a Fényfesztiválról

Balogh Robert

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni